Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

mindenütt, hol erőltetés nélkül lehet ügyesen alkalmazása, — kerülvén mindenüt, a hol csak ezeket helyesen alkalmazhatjuk, minden profanus, minden világias kifejeze teket és irmodort, annyival ovatosabhan, minél cifrább bélyegekben mutatják azok magukon az emberi elme ferde erőlködéseit. Ujabb imádság — iróink nagyobb része, ha az imák lényegét illetőleg eltévedett, — természetes, hogy e pontban is szerfelett elhibázta a dolgot. Sokkal ismertebb ezen tárgy, mintsem hogy neveket kellene említenem.— Inkább az ellenkezőre hozok fel példákat. Régi imáink, — jelesen a szikszai félék, dacára a grammaticai hiányoknak , melyek mindenesetre javítást igénylenek , nagy előnynyel bírnak sok ujabbak felett, épen azért, mert tar talmuk keresztyéni, és alakjok bibliai. Általában a régi imáknak a velők megoszlásáig futó erejöket a bibliai kifejezetekből és természetesen azokban foglalt eszmékből alkotott fegyverzetök adá. Még ha az ujabbkori finomsághoz mérve nyerseségig, durvaságig láttatik is menni, olykor e manoeuver,—mint a nagy Luthernél : de roppant hatását kétségbe hozni nem lehet. Nagy vallás-erkölcsi, — nagy lelki erő volt, melyből az ilyen imádság született, — roppant hatást volt képes az ilyen előidézni, annyira, hogy ha a gyengébbek hirtelen megütközésétől nem tartanék (bővebb fejtés után majd talán kibékülnének a dologgal) elmondanám, minő imát mondott a lánglelkü Luther Weimárbau a halál révin levő barátja Melanchthon felett, — olyat, melyről maga ö így nyilatkozik : „Allhier musste mir unser Herr Gott berhalten; denn ich warf ihm den Sach vor die Thlire, und rieb ihm die Ohren mit allén Geheissungen des Gebets, dass da müsste erhört werden, die ich aus der heiligen Schrift zu erzahlen wusste, dass er mich musste erhöhren, wo ich anders seinen Verheissungen traucn sollte". És Melanchthon magához jött, meggyógyult, — mit senki más többé nem reménylett vala, — csak maga Luther hitt erősen, — bízván Istenben s imádságában. •— Azonban nem azt mondom én, hogy imáink külalakját teljesen a régi Lutherféle nyerseségben kívánnám hagyatni : csak azt mondom, hogy még ez is helyeselhetobb, mint a bibliai stílust akarva-e vagy akaratlanul, s talán ügyetlenül mellőző ujabb cifra irmodor. — De hiszen itt is van középút, sunt certi denique íines, ultra citraque quos nequit consistere rectum. Most már talán ideje is volna, hogy arról beszéljek, mit értekezésem homlokára tűztem, — Czelder Márton ur imakönyvéröl. — Igaz, hogy ezen imakönyv ismertetését tűztem ki cégérül : de e firma alatt elakartam mondani azokat, a miket elmondtam; és ezt nem veszi rosz néven sem Czelder Márton ur, sem a kegyes olvasó. — Czelder Márton ur nem : mert mint ifjú theologus az ilynemű beszédeket bizonyosan figyelmére méltóknak találandja; — de a kegyes olvasó sem, mert ha Czelder Márton imádságos könyve felől Ítéletet akar hallani, azon esetben, ha olvasta azon könyvet, már a mondottakban az ítéletet meghallotta, — ha pedig nem olvasta, igen rövideden meg fogja azt ismerhetni, s önmaga megítélheti. Czelder Márton ur ád Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságokat, — a kitűzött három osztályban, — jelesen az utolsóban bűnbánati, böjti, úrvacsora körüli, templomszentelési, székfoglalási, kibúesuzási, farsangi, év utolsó vasárnapi alkalmakra valókat. Szerző imáiban az imák azon kelléke, melyet én első helyen említék, t. i. az általános hitbuzgóság kétségkívül nem hiányzik, és ezt kifejezni minden lapja, minden sora eléggé, sőt talán túlzásig is törekszik. De már azt fájdalommal kell megemlítenem, hogy az imák azon mulhatlan kelléke, melyet én második helyen említék, hogy t. i. azok a keresztyén vallás valódi alapeszméiből buzogjanak ki , azokra támaszkodjanak, azoknak szárnyain emelkedjenek Istenhez, már ez Czelder Márton imáiban teljesen hiányzik. És a mi legfájdalmasabb az, hogy a mi keresztyén vallást illető töredékek fordulnak is elő ezen imákban, azok egy ferde irányt vett theologiai képzés, vagyis inkább képzés-hiány kiáltó tanúi. Mint Epicurus rendszerébe csupa félelemből az istenek neve is becsusztattatott : ugy ezen imákban még a helyettes elégtétel eszméje is előjő; vajha figyelemre vette volna szerző, hogy ezen annyi félreértésre s botrányra alkalmat adott Anselm-féle ferde nézet helyett, — dacára nagyszerű elterjedtségének, az ujabb theologia érettes elégtétel eszméjét I igen jól helyettesített, és szükség, hogy ama tüskés, kü löuben is áltan helyet, ezen szelíd valódi bibliai tan a népnek fejébe és szivébe is beültettessék. De mennyire kirivó ezen a hyperorthodoxia tüskés kinövése, a helyettes elégtétel eszméje itt ez imádságokban, melyekben általánosan a keresztyén-vallás ugy tüntettetik fel, mint csupa tudomány, — és mint főkép csak morál, — Krisztus ugy, mint csupa tanító, ki elveihez hü maradt mind halálig, s tanához ragaszkodását vérével pecsételte meg, —• ki azért halt meg, hogy példát adjon a kötelesség h'á betöltésére. Ily nézetek mellett, mily kirívó az isten-ember, isteni tudomány címezés is, — és mennyire nincs értelme ezen záradéknak : a Megváltó Jézus Krisztus nevében amen. Ezek valóságos unus et altér purpureus, la.te qui splendeat, pannus; zzek valódi ámító cégerek. Példákat nem idézek, — mert az egész könyv ilyenekkel van tele. — Azonban, míg maga a dolog iránt megvallom fájdalommal vagyok eltelve : addig a szerző ur irányában méltánytalan lenni nem akarok. Ifjú ember nem önmaga oka annak, hogy az idegen példákra nálunk egy időbeu nagyon divatba jött, és ismét az idegenek jobb példaadására is még eddig sokak által el nem hagyott fonák theologiai rendszer Őtet e tévútra vezette. Czelder Márton ur keblében van általános vallásos buzgóság, — aunál fogva meg van a keresztyén vallásos buzgóságra való képesség is mint ifjúnak lévén ereje és ideje rá, studirozni fogja az ujabb jobb irányú theologiát, — és akkor készítendő imái más szelleműek leeudnek, —^és bizonyos lehet benne, hogy akkor s csak akkor fognak azok a buzgó keresztyén szemeiben könyeket idézni elő. Hogy a valódi jó keresztyéni imák harmadik kelléke,— a bibliai stylus Cz. M. ur imáiban teljesen hiányzik : az a mondottakhoz képest nagyon természetes, és másként nem is lehető. — Hogy ennek szükséges voltát is belássa, — és hogy erre képessége legyen : azt is majd csak komoly theologiai és bibliai körüli studium adandja meg szerző urnák. Egyébiránt az ifjú szerzőnek általános vallásos buzgósága azon reményre jogosít, hogy ő rövid időn valódi helyes keresztyéni imákkal is fogja gazdagítni egyházi irodalmunkat; — mire hogy ösztönt nyerhessen, — e most kiadott imáit, melyeket az általános buzgóság a kiállítás körüli külső csin, s nagy betűinek kényelmessége különösen ajánlanak, — és a melyek valóban az ujabb időkben megjelent imádságok legnagyobb részénél nem alábbvalók, — fogadja a tisztelt közönség jobbakra buzdító szíves kedvezéssel. Tatai András. BELFÖLD. Az a.-szabolcsi s h. vidéki reform, egyházmegye képviseleti nagy gyűlése tartatott Földesen junius 29 kén. E gyűlésben már először is azon tárgyak kerültek szőnyegre, melyeket a főt. egyházkerület múlt év folytán, a megállapodást augustusi közgyűlésre bevárva, e mi egyházmegyénkhez is tárgyalás végett megküldött neveze-I tesen : 1. A népiskolai választmány eddig működött tagjai leköszönvén s az ujabb választás célba vétetvén : e tekintetj bői Baksai Dániel, Lengyel Sigmond, Révész Imre, Tisza