Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

gal, ragaszkodással öleli; azonban ez akaratot, szives ragaszkodást és buzgóságot is csak a már benne létező jézusi erő, Udvhatály szülheti, erősítheti, növelheti; — s innen vau az, hogy Jézussal való összeköttetésünk nélkül, az ő általa szerzett s a szent-lélek által reánk alkalmaztatni szokott üdv hatályban való részesülés nélkül, a bűuök ólomsulyjától, mardosó kínjától könnyebbülve Istenfelé emelkedui, imádkozni mi képesek nem vagyunk, — s innen minden imádságunk csupán a Megváltó Jézus velünk közlött erejének és jótéteményeinek közvetítése által, — rövidebb kifejezettel csak a Jézus nevében történik, a nélkül, hogy lelkiluk a jézusi vallás alapeszméire az ö érettünk történt nagy munkáira (helyettes, vagy érettes elégtélelére) velünk közlött üdverejére támaszkodva emelkednék Istenhez, — a nélkül níóndom nincs keresztyéni, — de nincs emberi, — a valóban historice létező embert tekintve, — igen, niucs emberi valódi helyes imádság, — mert Krisztuson kivül másban nincs üdvösség. Kérem ne tartsa feleslegesnek a kegyes olvasó a ker. vallás ezen alaptételeinek félemlegetését. Mert bizonynyal mondhatom, hogy ujabb időkben ima és egyházbeszéd-iróink a ker. vallás említett alaptételeiről, melyek nélkül niucs váltság vallása, nincs váltság, nincs Megváltó stb. stb. felette sokszor megfeledkeztek, vagy inkább könnyelmű divat-utánzásból ezeket mellőzték, s fájdalom! divatszerüleg azt hitették magukkal, hogy ezek a solid tudományos képzettséggel meg nem állhatnának, mívelt emberhez nem illők volnának. Én az ily tévelygőt Jézus szavai értelmében (Ján. VII. 16, 17) oda utasítom, ne higy- ! jen minden tudós álarcnak, próbálja meg maga, ne sajnálja fáradságát, tanuljon minél többet, s kisértse meg, váljon a tudományos képzettséggel a keresztyén vallás j fenemlített alaptételei meg nem állhatnak-e, — akkor hiszem, hogy yvoÍGízt ntoi rrjg őiőa^fjg, rróztoov tx zov Otov eanv, t[ éycó ári éfiavzov XaXöí. — Most sokan ezek közül Krisztust ; csak ugy tekintik, mint egy becsületes embert, — legfelebb egy derék tanárt, — és már ezen címmel igen megtiszleltetettnek gondolják, —az egész keresztyén-vallást csak tudománynak tekintik (Plató bölcsészete, Krisztus bölcsészete stb.), azt hiszik, azért holt meg Krisztus, hogy tudományáhozi hív ragaszkodását vérével pecsételje meg, a Krisztus és a ker. vallás életjelenetei körül csupán rend- | kiviili isteni gondviselés működését ismernek el, —• nem gondolván meg, hogy a ki ennyit elismer, már annak a közvetlen működő isteni befolyást, mely kijelentésnek neveztetik,— minden appertinentiáival együtt elismerni, semmivel sem került volna nagyobb áldozatba, — feltévén, hogy a gondviselés fogalma körül tudományosan képes vizsgálódni; mert a ki erre képes : az az isteni kijelentés csudaszerü müveit, —- melyek a ker. vallás alaptételeinek ; tárgyai, épen oly öutudati — meggyőződéssel (hittel) öleli, mint a gondviselést, bár adaequate felfogni és kimagya- j rázni, t. i. logice demonstrálni egyiket szintúgy nem birja, ! mint a másikat : de mindegyikről erösebb és biztosabb tudata van az eredeti meggyőződésben, — mint a minőt meríthetne logicai demonstratiokból, — mert ezek a leve- i gőben, mint a fa felfelé nyúló ágai, szélvészeknek vannak J kitétetve, — míg amazok a lélek mélyében semmi kíilmegtámadásnak ki nem tétetetett gyökereikbe kapaszkodnak. És itt engedjen meg ismét a kegyes olvasó, hogy egy ke- j ser-édes episodra kiereszkedhessem. Én ezen gyönyörű hasonlatot (tudat az élőfa légbenyúló része, — hit annak a földben szintoly mélyre nyúló gyökerei) ; legközelebb Tompa Mihály ur egyházi beszédeiből tanultam; s megval- 1 lom elragadtattam, az általam különben is régen tisztelt széplelkü költőnek e gyönyörű gondolatán, melynél találóbban nem lehetne kifejezni a tudat és hit kölcsönös viszonyát, s illetőleg mindkettőnek lényegét; de megvallom, hogy fájdalom borított el, —ne vegye rosz néven ez őszinte vallomást a szép lelkű szerző egy orthodox (és ezt nem szégyenlő) régi tisztelőjétől — fájdalom borított el, midőn így fejtettem tovább gondolatim fonalát: bizony ez a Tom- , pa Mihály ur csak szép lelkű, meleg keblű ember — be szépen jőuének ki tollából a keresztyén-vallás valódi szép eszméinek fejtegetései; be sok szívet, lelket fogna meg nyerni azon az uton, még többet mint a természetet híven rajzoló kellemetes verseivel; és ő a kinek agyában e gyönyörű gondolat (a tudat- s bitet illető) megszülethetett, a kinek tollából ez kijöhetett, — ö a keresztyénség legma gasztosabb alaptényeit és eszméit, s tanának valódi alaptételeit, tiszta meggyőződéssel és lángkebellel ölelni nem lehet, hogy képes és hajlandó ne legyen. — Honnan hát e tartózkodás, mely egyházi beszédein elömlik? miért kerülgeti a legszebb alkalmakon is a vallás-erkölcs valódi leglelkesítőbb tárgyait nem mindennek adatott szép lelkülete s nyelve erejével fejtegetni, s ily móddal az eget a földre leszállítani? — miért kerülgeti például nagypénteken Jézus szenvedését és halálát? miért húsvétban Jézus feltá madását, — pünköstben a szent-lélek kitöltetését, áldozó csütörtökön Jézus menybe menetelét, miért kerüli mondom mindezen tárgyakat a váltság nagy eszméjébe mártott ecsettel rajzolni? — hiszen ha felette vaunak is ezek a logicai okoskodásnak, — de az Istenhez, Uristeu országába, az erkölcs-vallás világába vágyódó léleknek sem felette, sem kívüle, sőt annak követelései szent adytonának épen legközépen esnek ; — bizony a hit, azaz : élsyyog ím fiUnoutvoiv tisztán szemléli, és erős meggyőződéssel öleli ezeket. — Ismét bocsánat a kitérésért, — vegyük fel újra beszédünk foualát. Végre a ki keresztyén imákat akar készíteni : annak képesnek kell lenni, imáit kellő alakba önteni. —• Ha áll az a mit értekezésem közelebbi szakaszában állítók, hogy a keresztyéni ima múlhatlan kelléke a valódi keresztyéni szellem, vagyis, hogy az abban Istenfelé emelkedő érzelmek a keresztyén vallás lelkéből, alaptényeiböl s valódi alaptételeiből szükség, hogy keletkezzenek, ezek tegyék az imának erejét, lényegét, — ezek lengjék, ezek hassák azt keresztül, — ha mondom ez áll; — és ha áll még egy másik igazság, mely talán amúgy röviden oda vetve némely — a theologicumok felől gondolkozni nem szokott embert egyelőre meglephetne, de a theologus előtt tudományos tisztaságban s szűkségképeniségben álló tény, miszerint t. i. a keresztyén-vallás okiratainak, a szentiratoknak isteni ihletettséggel birnak theopneustonok; és hogy ez épen abban áll, s azért volt szükségképeni, hogy a ker. vallás nem érzéki tapasztalatból, de a szellem transcendentalis világa mélyéből, az ész csatornáján isteni fák lya segélye mellett szlilemlett nagy igazságai, valamint eredetükben nem földiek, — ugy alakjokban is csupa földi, érzéki, tapasztalati uton emberi tudomány, bölcselkedés utján keletkezett ruhák, t. i. szavak, kifejezetek, alakzatok, előadás-formák által el ne torzíttassanak, felsőbb léuyegöket, erejüket el ne veszejtsék; el ne veszejtsék azon nagyszerű sajátságukat, miszerint azok minden ember értelmét képesek felvilágosítni és keblét felmelegítni annyira, a mennyire az erkölcs-vallásos szükséglet igényli, — de a mellett rejtenek annyi kincset is magukban, hogy ez időről-időre magosabb fokokra emelkedendő tudomány mindig fog búvárkodhatni, ujabb bölcseség és ismeret kincseit fog felfedezhetni azoknak mélységeiben; ha tehát külalakba öntötték, — ily szavakkal, kifejezetek kel látták el az istenemberi eszméket, az ihletés befolyása alatt működött szentírók ; ha van a ker. vallás eszméinek saját hozzájok szabott ruházata; oly egyszerű ugyan, hogy azt gondolná a felületes vizsgáló, miszerint talán már azok helyett uj ruhákat kellene szabatni reájok, de ha megkísérti, majd kitűnik, hogy a földies ruházat elszorongatja, eltorzítja, és ha meg nem öli, legalább elriasztja közülünk a mennyei szülöttet, mint járt legközelebb Máté evangyé lioma a n.t. Kulifai Zsigmond ur által reá szabni kivánt alföldi köntösben : ha mondom, ezek így állanak, ugy tehát valódi jó keresztyéni imádságnak sem lehet más helyes öltözete, mint a keresztyén eszméknek, — t. i. a bibliai szólásformák, irmodor, kifejezetek, — legalább azoknak