Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

könyvéből; hanem hitsorsosait is az imádkozásban, azon az uton, melyet ö, vagy tudománya s meggyőződése, vagy a divat nyomán legcélszerűbbnek itélt, segélleni ohajtotta. — Csak azt hozom kétségbe, hogy ezen sok imakönyvek mindnyája termené azon jó gyümölcsöt, melyet pedig termenie minden imakönyvnek feladta volna a valódi keresztyéni erkölcs-vallásosságban előhaladást. — Es mi lehet ennek oka? Mi az oka azon általános panasznak, hogy sok divatszerü imakönyvnek olvasása közben , nem hogy könybe lábbadnának szemeink : de még azon könyeink is felszáradnak, melyek olykor valamely érzékeny alka lommal az olvasás előtt önként eredni kezdettek? Pedig azt már a legegyszerűbb ember is tudja, hogy csak az a jó imádság, mely könyeket csal szemeinkbej — mert minden itt fakadt könycsepp lemos egyrészt lelkűnk földi szennyeiből,— minden könycsepp azon lángihletés tanúja, mely egyedül képes lelkeinket. Isten felé emelni, melyben van tehát egyedül elérve az imádság célja s feladata. A nélkül, hogy akár egyik, akár másik imakönyvtink netalán helytelenkedő szerzője ellen kritika ostorát kivánnék venni kezembe : inkább arról szóiandok általánosan, mi műlhatlan feltételek vannak arra nézve, hogy valaki valódi jó keresztyén imádságokat készíthessen. Ily előleges jegyzetek feladatom megoldását is, t. i. Cz. M. ur imakönyve felöl adandó véleményemet vagy könnyűvé, vagy az ilyen szempontokból olvasóra nézve feleslegessé teendik. Keresztyén imádságokat készíteni csak az képes, a ki képes imádkozni általában, képes imádkozni keresztyéni szellemben , képes imádságát kellő alakba önteni. Elsőben is tehát a ki keresztyén imákat akar készíteni; annak képesnek kell lenni imádkozni általában is, s e tétel ugy hiszem bizonyításra nem szorult. Csupáu az a kérdés : avagy tehát nem volna-e minden ember képes imádkozni? Kész, avagy épen betanult imádságot el-vagy utánmondaui igenis mindenki képes : de ez, hacsak ennyiben áll még nem imádkozás. Imádkozás a lélekben önként keletkező kegyes érzelmeknek Istenhez szabadon emelkedése. A kész ima utánmondása is eszközlője lehet önként keletkező, s Istenhez szabadon emelkedő kegyes érzelmeknek, — sőt sajátlag az imák épen a végre készíttetnek, — hogy ezeknek eszközlői legyenek : de ezen cél nem mindig és nem mindennél éretik el. Sokan csak el- avagy után mondják a kész imádság szavait, de valósággal nem imádkoznak. A szív bizonyos nyíltsága, tisztasága, melegsége, szeretettel, nyugalommal, alázattal, békességgel, s több ily vallás erkölcsiség benszületett magvaiból kikelt virágokkal díszlése szükséges arra, hogy abban akár idegen szavak (kész imák), akár más külről illető hatályok, akár saját elmélkedés folytán önálló kegyes érzelmek keletkezhessenek, s szabad repüléssel Istenhez emelkedhessenek. — Kinek szíve ilyen, vagy ilyen lenni tud : csak az képes imádkozni. És az imádkozás végett, közben, folyamában kifejlő azon képesség, mely nem egyéb, mint a léleknek Isteníelé vonzódása (hit), s ezen vonzó erő fejlődése közben előálló melegség (buzgóság), igen találó kifejezettel hitbuzgóságnak neveztetik. — Csak az képes tehát imádkozni, ki hitbuzgóságra emelkedni képes; ki erre nem képes,—vagy magát képesítni nem kész, nem hajlandó, — vagy talán ezt másoknál épen kinevetni, gúnyolni sem átalja*) : az nem lehet képes imádkozni,— és ha mégis bármi célból valaha imákat készített, már azok nem csuda, ha nem csalnak ki könyeket az utánmondó szeméből. Továbbá a ki keresztyén imákat akar készíteni : annak képesnek kell lenni keresztyéni szellemben imádkozni. Az imádkozás imént előadott eredeti általános lényegéhez a keresztyéniség még sajátságos módosulatot ád, és *) Fájdalom ! ez észrevétel köztünk legközelebbi időkben felmerült téayre vonatkozik. azt egészen uj elemekkel gazdagítja, még pedig olyanokkal, melyek az eredeti állapotjából historice kiesett, de annak visszanyerésére utasított, s Isten által segített egész emberiség számára mulbatlauul szükségesek, — és igy a már ilyenné lett emberiségnél az imádság lényegére elmaradhatlanul tartoznak, — annyira, hogy a históriai valóságban az imádság általános fogalma helyett keresztyéni imádság fogalmát tenni mulhatlanul szükséges. — Kérdés tehát, melyek azon módosító elemek, melyekkel a keresztyénség az imádkozás általános lényegét gazdagította, és egészen ujjá, sajátságossá változtatta? Ezek a keresztyén vallás, mint uj élet alaptényei, s mint ezek felöli tannak alaptételei , a melyeken nyugszik az emberiség egész tényleges mivolta, Istenhezi valóságos viszonya. Ezek közül az itt röviden megemlítendők im ezek : az ember az ő eredeti fogalma szerint Isteu képe kicsinyben, vagyis arra teremtetett véges lény, hogy az istenhez való hasonlósá got, melynek mintegy magva vagy csirája eredetileg ő belé adatott, — az érzékiség felett benne túlnyomó uralgásra rendelt szellemiség törvényei nyomán, önmaga, mint egyik tényező. Isteu mint másik tényező segélye hozzájárulván, könnyűséggel, akadály é3 zavar nélkül fejtse ki és hozza létre. — De ezen eredeti rendes állapotjából az ember, szabad akaratával visszaélvén, s érzéki hajlamainak engedvéu túl-uralkodást szellemi törvényei felett, kiesett, — és felfordult állapotba, — bűnbe, bűnösségbe jutott, mely szellemi, de szintúgy valóságos, mint más akármely nyavalya, az egész emberi nemre természettel elterjedett, (eredendő bün), s miatta az emberiség eredetileg eleibe tűzött feladatát megfejteni, —• vagy ennek megfejtésében, mint egyik tényező, önmagától szerepelni képtelenné lett, Ez tehát már az emberiségnek bár — nem rendes, — nem fogalmának megfelelő, — nem természetes, — de historice valósággal létező állapotja, t. i. a bűnösség, erkölcs vallásos nyavalyában létező. -— Azonban az Isten s ember fo galmának szorosan megfelelőleg, szükségképen ugy kellett és ugy kell lennie, hogy az Isten eleitől fogva intézkedett arról, hogy az emberi nem e nyavalyásságban, mind örökre ne maradjon, —• ebből rendkívüli isteni segély s kegyelem hozzá járultával apránként kigyógyulhasson; s így az abból eredő nyomorúságtól, büntetésektől is megszabadulhasson, s az eredetileg számára rendelt boldogságot, üdvöt elérhesse. — E végre Isten egy nagyszerű, isteni orvoslásmódról gondoskodott, — az emberiség számára szellemi ujjátcremtés, újjászületés lehetőségét hozott létre, — melyben mindazok részesülhessenek, kik azt szívesen s őszintén akarják; — ezen újjászületés kútfejévé lett maga az Istenség második személye, emberiséget vévén magára (az isten-ember Krisztus), — ki megjelent e földön akkor, midőn már az emberi nem az ő elfogadására előkészítve volt; i — önmagát, — az ő istenemberi lényegét, istensége erejének és az emberiség minden sajátságainak (születés, szenvedések, halál) összehatása folytán, oly reális orvosi hatálylyá képezte, mely (az ő általa igen találólag úgynevezett teste és vére, t. i. az ő egész istenemberi, —- isteniség erejével megdicsőült emberi lényege) lelki eledel és orvosság gyanánt szolgáljon minden hívőknek, t. i. azoknak, kik azt leikök emelkedő erejével elfogadni, (vagy mint Kálvin kifejezte spiritualiier manducare) képesek; megorvosolja azokat a bünnyavalyájából, — uj erkölcs-vallásos életerőt öntsön azokba, s képesítse Őket arra, hogy e földi élet lefolyása után, Jézus példájakinfc, megdicsőült organismussal magasabb fokra emelkedendő életöket folytassák, jézus sali szoros kapcsolatban addig is, míg majd ama válság utolsó nagy napján, a világ megújulásának, az eredeti tisztaság visszaállásának ideje eljövend. Ezen nézet szerint az emberi élet csak gyakorlat, készület, harc, vándorlás egy jobb hon felé; — az emberi erkölcs-vallásos erő csak a jézusi tűz által életre hozható holtszén, mely a legelső szikrát is Isten kegyelméből nyeri, — de annak nyerése után többnek is megnyerhetése saját akaratától s attól függ, ha a jézusi üdvhatályt hittel, szíves buzgóság-