Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-19 / 29. szám

RÉGI fi E G. Klaszekovics István superintendensnek Patai István superintendenshez irt levele. Admodum Reverendo Viro et Clarissimo Theologo Domino Stephano Patay Verbi Divini in Contiuio Regni Hungáriáé Celeberrimo Veszprimiensi Ministro quarn vigilantissimo ac piissimo nec non Ministrorum Helveticam Confessionem amplectentium in Comitatibus illis Superattendenti dignissimo et Domino et Amico veteri, mihi semper honorando. Salutem plurimam precatur et sua officia quantum senilis permittit promptitudo eandide pollicetur. Jo bizodalmas Patay Uram a Kegyelmed levele meg adatott énnékem mellyben nagy panaszt tészen Kegyelmed Zvonarits Mihályra, és provocal is Kegyelmed valami beszélgetésre a Kegyelmetek Synodusába. Mivel hogy nálom Zvonarits Mihály és az Büi predicator között eset egyenetlenség tudva nem volt, első megolvasással a Kegyelmed levelének tsudálkosztam a panaszon, holott Zvonarits Mihály miköztünk minden engedelmességivei, körőlem való igaz és hűséges szolgálattyával, s minden alázatos maga viselésivel eddig ugy mutatta magát, iniiit illet jámbor keresztény atyafihoz. Ez okáért a Kegyelmednek való válasz tételemnek nem hertelenkedem, noha akkor mindjárást valaszt tehettek vala, azonok által akik az Kegyelmed levelét hozták, hanem pro meliori informatione az Kegyelmed levelét az Zvonarits Mihálynak köldüm, hogy ez dolok felöl tőle meg értekezvén tudhatnám, mi választ kellene Kegyelmednek tennem : Zvonarits Mihálytolis nem hamar jöve resolutiom, mivel hogy sok ideik való nehéz betegségi a munka tételt nem szenvedtek. Hanem im ez napokban jöve meg az ő Kegyelme resolu tioja mellyet attentius eonsiderálván jó lelki ismerettel Ítélem és tartom, hogy nem Zvonarits Mihály ebben vétkes, a mellyért Kegyelmed olly igen haragszik, hanem a Büi predicator nyughatatlansága. Mind a káros ttiz támadásban nem az vétkes, a ki oltagatja azt, hanem az aki fel gyújtotta volt. Leirattam párját Zvonarits Mihály előttem való mentségének » Kegyelmednek költem. Az maga Írásából nyilvabban meg érthet mindeneket Kegyelmed. Bizony ha a Kegyelmed felei meg tarhatnájok magokat, könyü volna nékem Attyám fiaival bírnom, és nyilván felelni mernék ezek felől hogy senkinek meg haborodása tőlök nem lenne. De mit tselekedjünk Attyámfiai István Uram ennyi méltatlan panaszokra sött gyalázat tételekre mindenkor tsak halgassunk é? és halgatásunkra ennyi vádalásokra magunkat méltóknak mutassok é? Magad sem Ítéled illendőnek. SŐtt az méltó igaz mentséged tudomis vallod. Ha valakiket Kegyelmed talál az ennyimek közztil kik valóságossan inditoi valami zenebonának, kire a Kegyelmed Attyafiai okot nem adának Kegyelmed adja ertésemre s fogadom, hogy semmi méltatlan dologrul Kegyelmed ezután nem panaszolkodhatik. Ha pedig az Kegyelmed Attyafiai okot adnak és innetis mind eddig valami kedvek ellen való valaszok esik responsum non dictum putent. Hogy pedig Kegyelmed az Kegyelmetek Synodusába eum protestatione hívja Zvonarits Mihályt és másakatis, a kiket magaval el akar vinni. Ha meg engedhetném is, azt hogy elmenyek, de nem látom sem elegendő okat, sem jövendő hasznot oda meneteleknek vagyon közel kilentzven esztendei, mitől fogva mint beszilgetnek erről a Controversiárol mi nalanknál sok graditsal nagyobb értelmessebb, és tudosabb emberek. De mit vegesztenek ? Luther Philippus, Zuinglius, Oeeolampadius öszve meninek Marpurgban, de lenem tsendesethetek, sem el nem olthatták, ezt az egyenetlenségnek tűzét, hanem inkább attól az idütül fogva sok képpen nagyobb győlölséggel lének egy máshoz. Monpelgradban öszve mene Beza Jacobus Andreeval ennyihány napig beszélgettenek , de azok sem vitték véghez az aldot és kedves egygyeséget. Mitsoda reménység lehetne a Kegyelmed Synodusába való beszélgetésnél. — Tudom bizony hogy sokkal nagyobb gyölölségnek tüze indétatnék ennél a ki most uralkodig. Tegyetek Atyamfiai tiis a ti dolgatokat, miis azon serénykedünk, miképpen a pásztorok fejedelme előtt a mi Ides Jesusunk előtt kedvet találjunk. El valasztja ennek el jöveteli és Ítéleti az köztünk való Controversiat. Ha most mikor minden okot a viszsza vonasra a Büi predicator adott, ki ellen Zvonarits Mihály magát mentette, azt meri Kegyelmed irni hogy há zatokra mentünk, mit nem mondana, mind Kegyelmed a mind más, ha Synodustokbanis reátok köldenék ? Én sem Zvonorits Mihálynak, sem másnak nem adok az Kegyelmed kívánsága bétöltésére való szabadságot. Hanem ha mind azon által Kegyelmetek ugyan nem akar egyebet, én ís Superintendensnek tartom magamat Istenem rendeléséből, az enyimek közöt, mind esztendőn Generális Synodust convocálok, és azt nem titkon, hanem nyilván tselekszem. Ezen Synodusom helyének ajtója minden békességgel, é8 tisztességgel jövőknek nyitva vagyon. Ha valakinek mi vélünk valami beszélgetése vagyon, tsak jőjön illendő Em berséggel meg találja. Ha ély addig és egességes lészen | Zvonarits Mihályt is, s talán masokatis kikel beszélgethessen. De en nékem a Synodus convocalásban tsak a magam Atyafiaira vagyon gondom. Az kivöl valók magok í szükségéiért magok vigyázzanak. Érti az kivánt választ Kegyelmed Isten Sz. neve tisztességére éltessen mindnyájunkat. Qamauf gyűjteményéből. E levél válasz Patay István helv. hitv. superintendensnek azon levelére, melyet az Klaszekovicshoz intézett, én pedig e lap f. é. 27-ik számában közöltem. Klaszekovicsról ennyit tudathatok : ő előbb endrédi, azután sz.-miklósi pap volt. 1596-ban esperessé választatott. Beythe István sup., a csengeri zsinat után, Calvin tanát nyíltan vallván, a dunántúli ág. hitv. egyházkerület 1612 ig esperesek, jelesül Klaszekovics István, Reczes János és Magyari István által kormányoztatott. Beythe halála után Klaszekovics superiutendenssé választatott, s az egyházakat békésebb korban kormányozhatta, mert Illésházy István, Thurzó György nádor és a Nádasdy-család pártfogására támaszkodhatott. — Érdemei közé tartozik, egyebek közt, hogy a külföldi egyetemeken tanult ifjak felsegélésére ösztöndíjakat szerzett, az akkori küzdelmekben pedig a r. katbolikusok ellen ugy vőn részt, hogy Pázmán ellen Hoffenreffer keresztyén tanának magyarra fordítását s kiadatását eszközlé, Pázmán Kalauzát pedig Czobor Erzsébetnek, Thurzó György nádor özvegyének felhívására (kinek egy, e tárgyban Klaszekovicshoz irt levelét, szerk. ur engedelmével, szintén közlendem) latinra fordíttatá, hogy az Németországba kiküldetve megcáfoltat-I hassék. Halálának éve bizonytalan, de 1620. után kellett jobb létre szenderülnie. Garády. \ KÖNYVISMERTETÉS. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok, templomi használatra. Irta Czelder Márton. — Pest, 1859. Osterlamm Károly bizománya. Utóbbi időkben protestáns egyházi irodalmunk a többnyire mások által készített egyházi beszédek gépszerű szerkesztése s kiadása mellett legtermékenyebb volt imádságokban. Mentsen Isten, hogy kétségbe hoznám ezek közül bármelyik szerzőjének is legjobb akaratát. — Kétség | kivül mindegyik nemcsak nyereséget akart bevenni ima-