Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-12 / 28. szám

merültek, s a mennyire a tárgy kényessége engedi tényekkel is bizouyítva. A tárgy kényességét a teszi, hogy mindenütt sok tények vagy adatok bővében nem lehet jelen tudalmunk ; de a meglevő biztosat fel kell használnunk a még ismeretlenek felvilágosítására is. A szerző ugy járt el ez irányban, bogy munkáját mind a theologus, mind a természettudós egyenlő megelégedéssel teheti le kezéből; annyival iukább, mivel mindenütt, hol a természettudós a theologus tanát érinti, semmi nyoma a polémiának. — Az Ő minervája, nem sisakolt, nem lándzsáit kézzel tör elő, hanem igénytelen és meztelen, mintegy a Grátiák közül jelen meg. Idézek a könyvből némely helyeket : Az első fejezet 4-dik 5-dik lapján ezt találjuk : „Ilyen az egyetem, a mint az az ujabb bölcselök felfogásai előtt feltárva van, egészen különbözve őseinkétől, kik még e kis világ határait sem ismerék, és a napot, holdat, csillagokat, csak mint szolga-fényeket tekinték, arra rendeltetve, hogy azt szllkségképen-e, vagy esetleg kisérjék. Es ily szemléleteket tár fel az uj kor tudománya, ha felcseréljük vele társas életünk önző küzdelmeit. Az ismeret ily szerzeményeiről gondolkodva, csak melegen foghatunk kezet az élő Herschellel, ki Struve, Bessel és Henderson felfedezéseit a polgárisodás legszebb virágai közülinek mondja. Mint mondja, azok teljesen igazolják „azon roppant idő és képességek rájok fordítását" és arra mutatnak, hogy ezek megett még nemcsak oly természeti titkok léteznek, melyek az ember hatalmát és tehetségét gyarapítják, hanem oly igazságok is, melyek díszére válnak a kornak és azon országnak, melyben közzététetnek, és az értelem tágítása által visszahatnak az emberi nem erkölcsi jellemére. Hol felfogási tehetségeink korlátolvák, ott álmodunk, hol tárgyaikat kisérik, ott az okot keressük. Ilyen lelkünk egyik törvénye, melylyel nem áldathattunk meg, ha az jó végre nem volna rendeltetve. És valóban a tapasztalás kétségen túl helyezé, hogy ezen ösztönnek engedve közvetlen eszközzel élünk állapotunk javítására, és mind az erkölcsiség, mind az értelmiség léptékéni tovább-haladásra. Azon sem kétkedhetünk, hogy az ismeret terjedései akár mint egyszerű tény, akár okaiban és viszonyaiban nem volnának méltányolva közvetlen és feltűnő eredményeik által; mert nemcsak a legérezhetőbb nemű jó eredmények mutatkoztak ott is, hol az nem váratott — mint Napier által feltalált logarythmusokból, vagy egészen ellenkező példát vévén fel, Smithnek a sziklák rendérőli tanából, — hanem teljesen lebetlen, bármi uton is félreismerni azon jótékonyságot, melyet a világosság a» lélekre derít, bárhová hasson is az be. Elfogadva az ily kutatások törvényességét, és még sem feledkezve meg a tiszteletről, melylyel a teremtett a Teremtő irányában tartozik, félelem nélkül engedhetünk azon ösztönnek, mely bennünket okai után tudakozni készt ama roppant és szép jelenetnek. — Miként foglalhaták el azon világuiiliárdok helyeiket, melyben azokat találjuk ? miféle teremtőségnek tulajdoníthatjuk az egészet? Tapasztalás szerint a bölcselésnél az első nehézség abban fekszik, hogy a lélek nem akar leszállni eléggé egyszerű fogalmakra. A sokaság rajong és tévelyeg, és semmire sem jut el; csak keveseknek adatott az igazságot ott keresni, hol az közönségesen fekszik, a legmindennapibb dolgok között. Azon eszmék, miket a régiek alkottak maguknak az ég: testek mozgásáról, igen magasztosak, de teljesen hibásak. Csak az utolsó két század mértudósainak lőn fentartva az igazságnak szilárdabb alapokon keresése által megállapítani azon egyszerűséget, mely mint beismerve van, most az egyetem természeti alkatára kiterjed. Teljesen bebizonyult, hogy a bolygók alakjaikat, a naphoz és egymáshozi viszonyos állásukat és különféle mozgásaikat, melyet követnek, bizonyos törvények hatalma szabá meg, melyek a legalsóbb rendű tüneményekben is szeműnk láttára munkálnak. így, a föld ugyanazon oknál fogva gömb, miért a harmat csepp olyan. Sarkainál lapított, következtében a tengely körüli forgásnak még híg állapotában, ugyanazon oknál fogva, a miért a sebesen körben hajtott sár-tömeg hasonló alakot nyerne. A nap és fold kölcsönösen vonzzák egymást tömegeik aránya szerint, és megfordított arányban távolságaik négyszögéhez, mely törvény befolyása alatt áll kétségkívül a tóba hullott két rózsa-levél is. — A bolygók vagy holdak kerengése a központi tömeg körül, ismét két összefoglalt ellenkező erö eredménye, egyik a megfelelő arányú súly általi vonzat, a másik eredeti eltérő mozgása egyik tömegnek a másiktól egyenes irányban, és e tünemény példásitva van az elhajított kőben, mely hajtalékban hull vissza a földre. Mind e csodák a legszabatosb mértani számításra fektetvék, annyira, hogy példával éljünk, a csillagászok tiz évvel korábban kiszámíták az időt, midőn Jupiternek délövünkou át kelle mennie, és a megjósolt idő félmásodpercnyire szabatos volt" A 13-dik lapon : „A nagy történet fejezetét bezárjuk. A mit látunk ebben — határtalan sokasága a testeknek, mik közt roppant üres tér van. E testek némelyikének mozgásait ismerjük, más és nagyobbszerü ismertetéseikről csak most kezdünk tudomást nyerni. A helyiség és mozgás ez eszméjéu kiviil, biztos fogalmánk van egyszersmind e testek anyagainak korábbi lágy és zilált állapotáról is, tűrhetően világos bizonyítékául annak, hogy mincl a helyiség, mind a mozgás elhatározó okának a súlyban kelle lennie. Ez eszmékből azon általánost gyanítjuk — mint az anyagnak alakilag korábbi állapotát, mely talán ismét csak egy haladási pont volt egy másikból előre, vagy visszatérés a jelenihez hasonló állapotból, — hogy az egyetemi tért gázalakú anyag foglalá el, ez azonban szabálytalan alkatú lévén, a súly őt megtörni és foltokba gyülekezni készté, egyszerre teremtvén elő a csillag és naprendszerek viszonyos helyiségeit és azon mozgást, melyet azóta mind magukra, mind egymásra nézve megtartanak, egyes testek képzeleti tengely körüli mindennapi forgásától, azon roppant családu éggömbök bolygó járásáig, melyek szakonkint milliódik esztendőkben jönek meg. Mily nagy, és mégis mily egyszerű ez eljárás egésze, — mit csak Isten foghat meg és vihet ki, s melyet kinyomozni és mérlegelni mégis ember van hivatva. Valóban, némileg a lelséges Atya közelében jutunk, midőn erről gondolkodunk, és így eleibe és tanácsába jövünk, bár egyedül csak azért, hogy térdre esve őt némán imádjuk". A második fejezetben a 15-dik lapon : „A földnek, és minden különböző álladékainak, a létező hévmérséklet követke^tébeni bizonyos térfogatuk van jelenleg. Azon vélelemből, bogy a földnek és a vele társas bolygóknak anyaga valaha szétzilálva volt mindenütt azon térben, melyet jelenleg a legszélső bolygó pályája zár be, következik, — abból a mit a melegről tudunk, — hogy az anyag ködszerű alkatának igen magas fokú mérsékleti állapot volt kísérője. Hogy a tér ködszerű anyagának a csillagok és bolygók képződését megelőzőleg általános tüzzagyvaléknak kelle lennie, oly eszme, mit nehezen tudunk felfogni. A rendszereknek az anyagbóli képződése némi változást vesz igénybe a meleg állapotára vonatkozóan. Ha ezen erő folyvást eredeti taszító erejével hat, a csoportulás folyamata a vonzerőnél fogva nem fogott volna végbe mehetni. Nem ismerjük eléggé a meleg törvényeit, hogy képesek lennénk gyanítani, miként ment végbe e tekintetben a szükséges változás, de a folyamat némely lépcsőit és következéseit ki tudjuk jelelni. Neptunnak azon időben kelle képződnie, midőn rendszerünk anyagának melege legnagyobb volt; azután Urán és így tovább. Egybevág ez a külső bolygók anyagainak rendkívüli ritkaságával is — Saturn nem lévén tömöttebb vagy nehezebb a parafa (kork) álladékánál. Lehet, hogy e bolygókban még mindég elégséges meleg marad arra, hogy őket a naptóli távolságaik-