Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-07 / 23. szám

magasztalható ; de a dolgot alapjában helyeseljük, a protestáns nevelésmódnak tartunk némely elveit, melyek ugy hiszszük egyenesebben folynak a mi vallási tételeinkből mint amaz egyházéiból, — s a metbodus is fontos dolog. Változtathat az elven, adhatja azt lanyhábban, lelkesebben, épen és ferdén, tisztán és zavarosan stb. Megemlítjük hát a protestáns nevelés némely elveit. Ilyen : 1. Az értelmi és erkölcsi erö, más szóval : önállás. Az utóbbi az elsőből okvetlenül foly, azért összekötöm. — A protestáns embernek nincs áldozópapja, ki által az Istennel közlekedjék, nincs ex opere operato üdvszerző sakramentoma, nincs csalhatatlan egyháza, mely gyámkarjai közé vevén nagy erőfeszítés nélkül is célra vigye,—• söt nincsenek elragadó értelemszenderítö, szívnyugtató szertartásai, s érette könyörgő szentek serege, mely idvezíilése iránt aggódó lelkét nyugtassa, elringassa. 0 magára van hagyatva kezében az evangyéliommal, szemben az erkölcsi tisztaság eszményével, a Krisztussal. Az evangyéliom, az igehirdető az utat megmutatja, de azon önerejével kell haladnia, az üdvezülés és kárhozat kérdésének egész súlyát érezvén, lelkében hordván. Természetes, hogy ily helyzetében az értelem fejlettségére, az akarat erejére nagy szüksége van. A mi korunk pedig, ha az elsőnek nem, az utóbbinak nagy hijával van. Ez okozza tehetetlenségét, életunalmát (lásd Colani e. m. 1. 6. 7) stb. A tehetetlenségben mutatkozó vallás ném boldogít. „Az a kegyesség, mely nem erősít : nem munkás, nem protestáns. Néha pedig a vallási nevelés légköre maga elidegenítheti a növendéket a vallástól, — a szülék áhitatoskodási modora okul szolgálhat, a gyermekek vallástalanságára. Keserves látni egy dolgot, melyre az elmúlt idők példát alig mutatnak elő, — hogy a mi időnkben a kegyeskedő szülék kegyes gyermekei valami betegességet, érzelékenységet mutatnak. Ez egyiknek az akarat bámulatos meggyengülésében, másiknak valami szenteskedő szelídségben, vagy ünnepélyeskedésben, szomorgásban, vagy valami sajátságos ihletett arc affektálásában, általán pedig bizonyos organikus gyengeségben és rendkívüli bádjadtságban mutatkozik" . .. Ezen bajnak gyógyszere : 2. A keresztyéni meggyőződés. Ez az, a minek hijával van a világ. „A mi századunk legfőbb baja, vagy bajának legfőbb nyilatkozata a meggyőződések hiánya, a vallásban, a moralban, a politikában, — vagy nem is a meggyőződéseké, elveké, inkább a meggyőződésé. A hitnek, ugy látszik forrása is kiszáradt. A lelkiismeret nem nyilatkozik többé (ne rend plus d' oraeles). Mintha csak egy szélhiidött test egy elhalt szerv, egy kialudt érzék volna. Mintha ez a mi korunk, mivel mindent fel akar fogni, semmit sem tudna Ítélni. Minden hihető, minden tetsző, az igen ugy mint a nem, bármely kérdésre nézve, —• semmit sem taszítunk el, semmit sem sajátítunk el. Egy meggyőződés maradt: az önérdek stb." (Vinet: Essai sur la Manifestation des convictions réligieuses. Introduction). De nem valami formulázott, vagy frázisokkal kifejezett hitformát, — nem valami szó- és száj hitet értünk itt, hanem a vallás szeretetét, mely meggyökeredzését a szívben, — az isteni tekintély tiszteletét, félelmét; — mint az angol nevelésből elvonható. A legnagyobb ifjúi szabadság, söt az ifjúkor iránti becsüiés, s szinte tisztelet mellett is, — mert az ifjú ember már serdült korában gentlemannek érzi, tartja magát, és kezd tartatni is, —• e mellett is egész erőben fenáll a tekintély tisztelete, az Isteuimádás őszintesége, az Istennel társalkodás szükséglete. „A keresztyéni meggyőződés lelkesedé- i se vezetheti jól az ember életének hajóját — mond Colani — ama szélcsendben, mely most uralkodik. Mikor szél fú, annak ereje által ellenirányban is utazhatni. Most ellenkezőleg (1. 12.)" E végre. 3. A szülék egyéni erőteljességrc, önállásra szokjanak magok, önállósággal, jellemmel birni igyekezzenek, — s neveljék, szoktassák gyermekeiket. „A szellemi világ egyik legnyilvánságosabb törvénye, hogy a lelki élet csak ugy maradhat fen, s terjedhet tovább, ha azon élet némely választott eszközökben öszpontosul, honnan aztán az egész emberiségre kiárad, kisugárzik. Mózes, Pál, és Luther hatalmas egyéniségeik ezernyi ezerekben gyújtották fel a lelkesedést, s ez által magokban hordták és termékenyíteni is tudták az Isten kertének magvait. — Mi nem vagyunk lutherek stb., nem is kiván tőlünk nagy dolgot a szent ügy, de azt bizonynyal igenis, hogy házunk prófétái legyünk. Ehhez könnyen meg is nyerhetnök a szükséges erőt és ajándékot; nem lenne nehéz kis körünkben a felségesnek, a mennyeinek megszemélyesitőivé lennünk. Csak kissé több egyszerűség, gyermetegség, s lelkesedés kellene-, mert igenis eszesek vagyunk. Csak ne jélnénk oly nagyon, hogy társadalmi állásunkat veszélyeztetjük ; csak ne akarnánk minden áron egy vonalon állni, egy lépést tartani szomszédinkkal, ismerőinkkel, 'a világgal; csak mernénk nem utánozni a világot, mernénk néha magunkat a község megrovásának tenni ki az Isten ügyeért! A világ gúnyolhatna; de gyermekeink erősebben szorosabban simulnának hozzánk, szilárdságot egyéni önállást sajátítnának, el cs örökölnének tőlünk, s a kor legfőbb nyavalyája az egyéni elerőtlenedés a tehetetlenség alól megmenekednének, stb." (1. 13. 14.) Tehát lelkes szónokunk mindennek feltételévé azt teszi, hogy a szülék növeljenek, még pedig közvetlen és példával „minden percbeli befolyásuk által, nem nyomva el gyermekeik benszületett jó hajlamait, egyéni sajátságait, csupán finomság kedveért nem verve le azokat , hanem inkább erősítve a jóban, és ujjászülvén az evangyéliom által." „De keserű orvosság ez, hogy magunk neveljünk, s magunkat is neveljük! Sőt inkább a mai idők legfőbb és kétszeres előnye a nyilvános neveltetés. Megszabadulnak a szülék a nevelés (súgjuk meg : kivált az önmagukat nevelés) terheitől, és a növendék emberekhez szokik ;" társas életbe, ugyanazon disciplinaalá jutva a szellemek mintegy minduyájan azon minőségre idomíttatnak; mily szükséges pedig ma, hogy minden szellem egy szabású legyen, minden szív egy taktusra dobogjon?! Mily boldogság gyermekeiteket már 7—8 éves korukban odább adhatni, más által élelmeztetni; öltöztettetni; taníttatni, mulattatni, értelmét, szivét más által képeztetni, urvacsorához vezettetni, vizsgálatok alá felelősség mellett adhatni, a nélkül, hogy kellene rájok csak gondolnotok is Tiz év múlva viszszakapjátok fijatokat, ellátva minden szellemi kincsekkel : ismeretekkel, szép érzésekkel, udvarias fogásokkal, s tán diplomával is, mely neki — oh öröm ! — minden teremajtót feltár! S ez ifjú aztán, ne féljetek, épen korához, való lesz, a XIX. század képére és hasonlatára alkotott. Átjutván a közintézet nevelési szűrőjén, le van róla törölve minden egyéniesség és természetesség .. . így átsiklik ő könynyen az élet nehézségei közt, tisztességre jut . . . dicsőséget, fényt hoz a családra! És mindez mibe sem kerül tudjátok, hogy a mi gyárban készül, jutányosabb, mint a mit kézzel csinálnak. Tehát olcsóság is ajánlja. Fő előny ily korban, melyben pénz minden. — Csak aztán egyet javaslok —• a francia tanár beszél — : Miután ekkép gyermeketek nem örököl tőletek semmi lelki vagyont, csupán a nevet: nem lenne-e észszerűbb elvágni e vékony és utolsó köteléket is. Mit ér nektek így fijatok, mit értek ti neki? Ez a helyzet, ez a csupa formaság érdemel-e további babonás kíméletet? Nosza bátorság! még egy lépést előre, s — tegyük közösekké gyermekeinket . . .." „De édes feleim! az Isten nem communista, minővé lassanként ez a mi századunk lesz, gyáva jellemtelensége miatt. — Miért alkotta a teremtő gyermekeiteket hozzátok hasonlókká, nemcsak testiképen, hanem lélekre nézve is. A természet intézkedései törvényt, kötelességeket szabnak reánk. Gyermekeitek azért hasonlítanak ugy hozzátok mint egy kép eredetiéhez a másolat, hogy annyival inkább vezetőik lehessetek. Gyengeségeik, hibáik , tieitek is valának, ismeretesek előttetek, söt mondhatni, csak általatok érthetők, javíthatók, és ő bennek istiéitek,—és így ő mel-