Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

növényekről, kövekről stb. Ha már így, minden tekintetben megismert a gyermek egy-egy vidéket, haladjon tovább az ország határához , de ezen túlmenni mindaddig nem szabad, míg hazája földét legalább főbb vonásaiban nem ismeri, s magát hazája földabroszának bármely pontján feltalálni és tájékozni nem tudja. Csakis ezután mehetni túl a határon, — de már mindenesetre szűkebb körre szorítkozva, — a fentebb mondott elveket tartva szem előtt, míg végre tengerre értek, melyről szintén fogalmat kell nyújtani a gyermeknek. Ezekután megismertetjük a tőlünk távolabb eső földrészeket, azok lakosait, sajátságaikat s a föld nevezetesebb, de csakis a íöld lakosai között elterjedtebb és használtabb termékeit. — Miután ezekkel fokozatosan megismerkedett a gyermek, megmondjuk, s ha módiinkban van, meg is mutatjuk, hogy a fold gömbölyű, s hogy a föld nem maga van egyedül e világon mint test , de rajta kivül vannak még mások is, melyekkel együtt alkotja az úgynevezett világot. És ha már ide jutott a tanító, megy tovább a földön kivüli testek ismertetésére, s törekszik azokról a gyermekek felfogásához mért ismeretet nyújtani. Azonban jegyezzük meg, hogy mindezen ismertetéseknél kerülni kell a betanultatást, — melyet pedig e könyv előszavában ajánl, — mert ez egyfelől lélek- és értelemölő, másfelől célra nem vezető eszköz s haszontalan mesterkedés. A fentebbi sorokban csak rövideu vázolt elvek nyomán készített földrajzi tankönyv, mind a hasznosságot, mind a célt tekintve, valóban nyeremény volna a tanítókra és tanulókra nézve. De egy oly könyv sehogy sem lehet hasznos és célirányos, mely oly tárgyak ismertetését kezdi meg, melyek a tanítók legszélesebb ismeretét követelik, a gyermekek felfogását pedig túlhaladják.—Avagy lehet-e várni jó és biztos sikert egy oly könyvtől, mely a legmagasabb képzelődés szárnyain haladva csapong ugy e föl döo, mint a földön kivüli testeken, s majd egyiket, majd másikat öleli fel, s törekszik szem elé állítani homályos,— s nem tévedünk, ha azt mondjuk, — hogy értetlen magyarázatokkal. Az első cikk első száma alatt eget és földet látszik felölelni, s midőn a gyermek még saját falujának, de talán lakó házának fekvésével, formájával sem ismeretes, — az égtájak magyarázata mellett, már a tetőponttal (zenit); a látkörrel; a láthatárral (horizon) kivánja megismertetni. Az égiir vagy égboltozat szélének, hosszának végtelenségét, minden képzelődésen felül álló példákkal igyekszik bebizonyítani a gyermek előtt. — Majd egyszerre, mintha csak szárnyra kelne, egyenesen a holdnak megy, s miután elmondta volna, hogy mi a hold? Miért látszik oly kicsinynek? Honnan veszi fényét? — Kapja magát, s ismét leszáll a földre, hogy megmondhassa a föld micsodaságát, az éj és nap okát. De még most sem maradhat a földön, mert újra föl kell menni az igen távol eső csillagokba, az esthajnal, a nap, álló-bolygó és üstökös csillagokba. — A nap teljes megértetésére el van mondva, hogy földünkön kivül mintegy 40 csillag forog a nap körül, s miután itt e roppant magasság homályából ugy, a hogy kibontakozott, száll ismét a föld felületére, s marad állandóan a földön. És itt mi is megpihenhetünk egy kevéssé, hogy elmondhassunk egy pár észrevételt, melyet ezen igenis változatos s minden cél és irány nélkül tett kalandok utjain szerezheténk. Bár a kalandozások téréin valánk, mégsem birtuk felfogni, hogy tulajdonképen miért kellett nekünk, s kell velünk együtt sok jóakaratú tanítónak ily bonyolodott ugrásokat követni. Nem tudjuk felfogni, hogy természetes utat elhagyva, miért kell egyszerre égre, földre járni, s világ-ismeretek után kapkodni, mikor még a magunk földével sem vagyunk ismeretesek. — Ám botorkázzék ez uton az, ki sikeresnek találja elébb a napról, holdról, csillagokról, azután a földről tanítani; de mi egyéni véleményünk szerint ezt nem tehetjük. Nem, már csak azért sem, mert a tanítók számára irott magyarázatok, a helyett, hogy a zavarból kisegítenének bennünket, inkább még a hínárba bonyolítanak. De ugyan hogy is ne, midőn ily kérdések vannak adva : „Milyen alakja van a látkörnek? Hol van az embernek legszélesebb látkore ? Hol legkeskenyebb ? Midőn a földrajzot tanulni kezdő gyermeknek a tavasz és ősz kezdetét kell tanítani. Midőn az égboltozat valódiságát vagy valótlanságát kell bizonyítgatni; továbbá a végtelen űrről, az égürről, a világűrről kell magyarázatokat adni. — És jegyezzük meg jól, hogy mindezeket kezdő gyermeknek ! — Midőn a gyermek ily magas ismeretekre vezettetik, a tanítónak okvetlenül a legszélesebb és tapasztaltabb ismeretekkel kell birni; ismerniök kell a távcsövek szerkezetét, s ha mégis nem ismerné, feltalálja e könyv 11-ik lapján annak kézzelfogható magyarázatát. „ A távcsövekről felvilágosítalak titeket : — mond e könyv, — a gyenge szemű emberek pápaszemet vagy szemüveget hordanak, hogy jobban lássanak. Ezt a szemüvegek eszközlik. A távcsövekben is üvegek vannak, s ezek annyira nagyítanak, hogy az igen távol eso tárgyakat is láthatni általok.u

— Tehát értsük meg, hogy a távcsövekben üvegek vannak.Hogy milyenek? azt találja ki a gyermek, vagy más, a kinek tetszik. Ugyan nem jobb lett volna utasítani a tanítót egy egyszerit gyújtó lencse üvegre, vagy épen mágára a pápaszemre, s azok alkotásának szemléletére. — A holdról beszélve, hogy kezdő gyermek előtt helyén van-e beszélni az 50,000 mérföldnyi távolságról, ugy hisszük, felesleges volna mutogatni. De még az is felesle ges valami ám, midőn a kellemetesség rovására, azt törekednek megmutatni kezdő gyermeknek, hogy váljon a holdban laknak emberek ? fel lehetne-e menni, husz egymásra rakott hegyről vagy levegöhajón? s ha igen, mi öröme lehetne a felmenőnek ? Felelet : „Ah az pompás látvány volnaü

, mondja e könyv 14 ik lapján. — De az itt felhozott csoda nem elég, még a földünkön kivül létező égi testekről is kell értekezni, a hideg és meleg okát, az örökös hóval fedett havasok létét, az évszakokat meg kell tanítani, sőt arról is kell beszélni, hogy napunkon kivül még számos nap lehet, de melyek a roppant távolság miatt csillagok gyanánt fénylenek. Mind ezeket, egyéni véleményünk szerint, visszás iránynak nézzük, s készült legyen bár a Seherr , vagy más német tudós agyában, nem tarthatjuk helyesnek. De térjünk földünkre, s vegyük felületét vizsgálat alá. E könyv egy magas hegytetőre vezeti a gyermekeket, honnan valódi sasszemekkel néznek alá, nemcsak az előttök elterülő síkságra és a háttérben levő hegyekre, hanem egy víztükör fenekére is : „melynek, — mint mondja a könyv,—• kék fenekéről a nap sugárzik vissza, s ugy látszik, mintha alant a vízben is, miként fen az égen , könnyű fellegek vonulnának el." — Az ily képecske megjárná a képzelődésben, hanem a valóságban a hihetetlenségek közé tartozik, s annálfogva nem is bajlódunk tovább vele; hanem bajlódunk inkább azzal, hogy váljon van-e a világon oly pont, melyről egyszerre oly sok mindent láthatui, mint mennyit e könyv akar láttatni. A könyv által felmutatott pontról látni tavat, a tóban szigetet, majd hegyeket, csúcsokat és ormokat, melyek mint tornyok nyúlnak a fellegekbe; továbbá : havasokat, ezek alatt fenyőkoszorúzta hegyeket, ezek után kigyódzó folyamot , majd egy meszszeterjedő rónaságot. —Csupa költői vidék, melyet egy kúnságivagy más alvidéki iskolába járó fiúnak csak ugy kell képzelni, mint ama hires eldórádót. — Ezek után ugyan miért kell egy falusi gyermeknek elébb egy távol eső középnagyságú várossal, sem mint falujával, melyből pedig kiindult, — megismerkedni : majd mocsáros vidékkel, melyen túl talán egy mezővárossal, ezután egy faluval, tanyákkal és majorsággal. — Mi mindezekre csak annyit mondunk, hogy sokkal természetesebbnek láttuk volna a dolgot megfordítva kezdeni, ugyanis elébb majorsággal vagy tanyákkal, azután faluval s így tovább. — No de ez csak egyéni vélemény s a miénk ; lehet azonban, hogy mások másképen vaunak meggyőződve! Legyenek, nem bánjuk! Hanem véleményünk kimondásában nem engedjük magunkat korlátoztatni akkor sem, ha a legnagyob tekintélyek mást mondanának is.