Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

A föld felületének tovább megismertetéséről szóló cik­kekben meg kell ismerkedni a gyermekeknek az óceán­nal vagy világtengerrel s tudni kell, hogy ez, az egész föld­nek háromnegyedrészét borítja. Meg kell ismerkedni a fo­kokkal; az öblökkel; a kikötőkkel vagy révpartokkal; a tengerszorosakkal ugy, mint a földszorosokkal és csatornák­kal ; a jegestengerrel és szigetcsoportokkal; a tüzhegyek­vagy vulkánokkal; a lávával és földrengéssel; és végtére a sivatagokkal, oazokkal és barlangokkal. És ki hinné, hogy mindezekről alig három nyomott kisded levélkén vau megirva az igen is egyszerű s meglepő rövidséggel és an­nál több érthetetlenséggel irt magyarázat. Ezt követi a ta- | nító szájába adott kérdés-özön s holmi homályos magya­rázat, mely sehogysem vet világot az olvasmányokra. — Hiába, e könyv eredeti irója, Scherr, feltette a tanítókról, hogy teljes ismerettel birnak a mondottakról s utána for­dítója is. Meglehet, Scherr Tamás ur a mit könyvébe irt, mind tudta mint a tiz újját, mert lehetett alkalma rólok is­meretet szerezni; de egy szegény tanító , kinek sem alkalma, sem módja nem volt tanulni, vagy később megsze­rezni az ezekre vonatkozó könyveket, bizony aligha lesz képes szabatos magyarázatot adni az olvasottakról. Sze­rintünk jobb lett volna mindezeket elhagyni, vagy ha már csakugyan idejöttek, egy kissé bővebb ismeretet nyújtani, mert így egy felfoghatatlan s mesés földet állítunk a gyermekek elébe. Sajnos, hogy nem terjeszkedhetünk ki e könyv is­mertetésére nézve minden tekintetben ugy, mint a hogy szeretnénk; de ezt nem tehetjük ezúttal, s megelégszünk, ha csupán a tényeket hordjuk öszsze s ezek közül is az érdekesebbeket válogatjuk ki s mutatjuk fel mint nem helyes valamiket. » A kilencedik bekezdésben, mely a 29-ik lapon van, a földrészekkel ismerkedhetni meg. Elmondja, hogy öt föld­rész van, hogy Európa a legmíveltebb s országainak ismer­tetésére Németországból indul ki s e miatt meglehetős ren­detlenül számlálja el ugy az országokat, mit folyóit, hegyeit és fővárosait. Az ilyféle rendetlen előadás Ázsiára s több j földrészre nézve is uralkodik, mert Ázsiában elébb Sibiri­áról, azután Kelet-Indiáról, majd Chináról, ismét Persiáról van szó, honnan Japánba ezután meg Arábiába szökdécsel. Ily rendetlenség után kérdjük, lehet e ? adhatunk-e a gyer­mekeknek, helyes ismeretet ezen országok fekvéséről, s nyiíjthatunk-e nekik egy tökéletes képet ? Mi a felelettel adósak maradunk ezúttal, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy akkor sem érnénk sikert, ha mint e könyv mond­ja , betanultatnók a gyermekekkel a szükséges tanulni va­lókat. A második cikk a földet különböző éghajlatok szerint mutatja. Kezdi pedik a dolgot a földsark földöv, éghaj­lat magyarázatán ; ezután felveszi az északi-hideg és az északi-mérséklett földöveket; ez utóbbit elosztja három tájékra u. m. hideg-tájék, enyhe- vagy szelíd tájék és meleg tájékra; majd következik a forró földöv, a déli-mérséklett földöv és legutóljára a déli-hideg földöv. (Vége követk.) Kerekes József és Vámossy Mihály. BELFÖLD. Rozsnyó, május hóban. Az újév szomorú körülmé­nyek között találta egyházunkat. Szeretve tisztelt lelki­pásztorunk, néhai nagytiszteletü Gömöri András, esperes ur halotti gyásztiszteségtételével kezdtük meg. Úgy éreztük magunkat ez általánosan kedvelt lelkészünk rovataiánál, mint a széthullott kéve, s ktizdelemteljes napokra virrad­tunk. Mindnyájan éreztük, hogy egyházunknak jeles lel­készre vagyon szüksége, olyanra, ki mind az érdekeket ügyességgel s atyai szeretettel egyeztetni, mind a szellemi vallásos életet emelni, mind pédig egyházunknak a múlt idők nehéz körülményei között zavarba hozott pénztárán segíteni képes legyen. És a mennyei gondviselés betelje­sítette egyházunk óhajtását. Közakarattal nt. CJzékus Ist­ván, dobsinai lelkész urat választottuk meg egyházunk lelkipásztorául — s ő e meghívást elfogadván,épen „Virág­vasárnapján- tartottuk beiktatási ünnepélyét. Az ünnepély nagyszerű és megható volt, egyházunk nagyja és kicsinje, számos vidékiek, és a hivatalkaron, városi elöljáróságon kivül még városunk más hitfelekezetü polgárai is szép számmal gyűltek egybe az Ur házában. A tágas templom alig vala képes kebelébe fogadni a megjelenteket, kiknek számát három ezerre bizton tehetjük. Az oltár előtt nt. Bartholommdesz János csetneki lelkész és alesperes, és dr. Pelech János lelkész és rozsnyói főgymnasiumi igazgatóta­nár urak végezték a beiktatási szertartásokat. — Nt. Bar­tholomaidesz János alesperes ur tartá a beiktatási szent beszédet, melynek jól választott tárgya mély benyomást tőn a jelenvalókra. Eanek bevégeztével uj lelkipásztorunk lépett a szószékre beköszöntő beszédét tartandó. Beszéde nagyhatású volt. Bevezetőleg felemlíté, hogy a midőn ez egyház kebelében két évig képezte magát szent hivatalára, ki gondolta volna akkor, hogy ezen egyházban az Isten igéjét fogja hirdetni egykoron, mint rendes lelkipásztor. S ebből kiindulva adta elő azután, hogy e szent helyről min­denkoron az Isten igéjét fogja hirdetni ugy, amint az evan­gyéliomban foglaltatik. A nagyszerű istenitisztelet után tek. Szontagh Imre, esperességi felügyelő ur, kedélyes lako­mával tisztelte meg az ünnepélyt vezető lelkész urakat, uj lelkészünket, a tanári kart s egyházunk némely jobbjait, a melyen lelkes köszöntések történtek uj lelkészünk egész­ségére, egyházunk és az összes magyarhoni protestáns egy­ház javára. Ez ünnepély felejthetetlen marad egyházunk jelen nemzedéke emlékezetében. És nt. Czékus István ur, ki a belső missioról első irt avatott tollal e lapok hasábjain, máris valósítani kezdi re­ményeinket. Az ő keblét is e belső missio éleszti, ez hevíti, hogy egyházunk lelki és anyagi javát hathatósan munkálja. Mondhatjuk, még csak néhány napja, hogy egyházunk ke­belében működik, máris szembetünőleg látjuk a buzgóságot növekedni, az erőteljes és szépen előadott egyházi beszé­dek tömegesen gyűjtik híveinket az Isten házába, minek áldásdús következménye a vallásosság tökéletes megszilár­dulása leend. De nemcsak a vallásosság, de végkép kiürült egyházi pénztárunk ügyének javulása tekintetében is, so­kat köszönhetünk már nt. Czékus István lelkész urnák. —• Húsvét első napján a teljesesen összegyűlt egyház előtt uj lelkészünk egy igen nagy hatású szent beszédet tartott, melynek tárgya volt : „támadjunk íel és építsük Istennek országát. Ezt tenni fogjuk: ha erős lesz lelkünkben a hit, ha e hitben gyermekeinket is neveljük, ha egyházunkért anyagi áldozatokra is készek leszünk. Végre felszölítá az egyház­tagokat, hogy e naptól fogva mindenki ha csak egy krajcárt is hetenként tegyen félre keresményéből s hozza a vallás oltárára, kicsiny magból ilyformán terebélyes fa nőhet ki. És e beszédnek következménye lett, hogy már ez ideig 500 a. é. forint gyűlt be egyházunk pénztárába, melyet egy­házunk részint saját szükségeinek fedezésére, részint a helybeli evang. fögymnasium segélyzésére fordíthat. Ez adakozások pedig folyton folynak, s biztos kilátásunk van, hogy az önkéntes adakozásnak e neme pár ezer forintot fog egyházunknak évenként jövedelmezni. A presbyterium előlegesen is külön pénztárnokot nevezett ki e kegyes adakozások kezelésére. A begyűlt összeg mikénti felhasz­nálásáról a körülményekhez képest később fog határozat hozatni. — Ilymódon működik a hivatást érező s azt tel­jesíteni akaró lelkész. A beiktatási ünnepély alkalmával ós nt. Czékus Ist­ván lelkészünk által húsvét első ünnepén mondott egyházi beszédeket egyházunk egyik buzgó tagja, tek. Sziklay Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom