Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

közelébe száll — eloszlik a nimbusz , s lesz az eddig csudált, becstelen, mindennapi. A népnek bizonyos rétegében föltalálhatni ezen érzületet egyházi hivatalnokai irányában mit az említettem módon — szépen ki lehet egyenlíteni, egyiknek mint másiknak legkisebb sérelme nélkiil. Azonban lenézést, vagy tiszteletkövetelést a tanítónak senki irányában sem szabad gyakorolnia, míg ö mindenkinek megadni tartozik illő tiszteletét, s talán senkire jobban nem illik a mit a keleti bölcs tart : „a ki hajhászsza a tiszteletet, — a tisztelet fut előle— az emberiség tisztább eszméinek növendékeibe oltogatója levén, mindenki iránt emberileg tartozik érezni, meghajolni a nagyság előtt, hogy tanítványai előtt is ismert legyen az erény fensége; érdemek előtt levenni a föveget, de mindég megjegyezni, hogy fény és hiúság nem méltók e tisztelgésre. Ha valahol, ugy e pályán leginkább szükség, hogy egyének tetszésnyilvánításáért — akármely köztekintély álarca alatt szól is az hozzánk — a többség akaratát ne sértsük meg; míg ellenben ha nem józan az elv, bármennyinek becsülését búzná is maga után annak követése, — ne áldozzuk föl meggyőződéseinket. — „Mindennek tetszeni nem lehet", — e példaszót a néptanító szüntelen szeme előtt, tartsa , s azt is, hogy inkább egy jónak elismerése, mint száz rosznak becsülése. Tapasztalat szerint a nép szereti tanítóját hivatalos ügyén kivül is látni, nevezetesen a társaságos összejövetelekben szivesen látott vendég,— ezeket megvetni vagy kikerülni nem kell tehát a tanítónak, — sőt inkább ily körülmények közt terjeszthet a nép közt életrevaló eszméket, minők olvasdák, könyvtárak felállítása, jótékony eélokrai adakozás stb. Helyes magaalkalmazás által, a tanílói tekintély ily esetekben nemcsak hogy kárt nem szenved, sőt inkább emelkedik, s az egyén kedvességet, népszerűséget vív ki. Nemtelen utakon ellenben népszerűséget keresni bárki is őrizkedjék, — mert igaz, hogy a nép könnyen vállaira emel, de könnyen is letaszít onnan. Jó még a tanítónak növendékei szülőit olykor meglátogatni, s mintegy beléjek csepegtetni, hogy házi foglalatosságokkal ne tegyék igen elfoglalttá a gyermeki gyönge elmét, s ne engdjenek gyermekeiknek vallástalanság s erkölcstelenség példáit honn látni, — mert ezeknek következményeiből az iskola nehezen építheti ki a lelket — Tanítványait, ha betegek, vagy kisebb helyen bárkit is illő megkeresni, — tudva lévén, hogy értelmes embertől mily jól esik a népnek a tanács, a vigasztalás ; így iskolai kötelességein kivül még többet tehet a nép nevelésében a feláldozó tanító; — s hogy tegyen arra lelkiismerete készteti. Jutalmat, mint fölebb is említem, nem lehtt mindenkor várni; de az erényes tett nem is számít arra, megelégedvén nemes tetteinek üdvös következményeivel. Fel tehát néptanítók! értsétek meg magas hivatástok szellemét; fel te is jó ncp! ismerd el legdrágább kincsed ápolója érdemeit, s mennyire lehet, igyekezzél anyagilag is biztosítani tanítódat a társadalomnak azon díszes helyén, melyen áll. Fejes István. KÖNYVISMERTETÉS. Sárospataki népiskolai könyvtár *), I—VII. kötet. Sárospatak 1853— 1857. — III. kötet : Világ és Földismeret. Népiskolák számára. 1. rész. Harmadik kiadás. Sárospatak, a főiskola betűivel és költségén 1857. Ara (?). *) E lapok 18-dik számában „Erkölcsi és vallásos olvasókönyvről" adott ismertetés is az alólirott egyénektől van , kiknek nevok, valamint az általános cím is csupán tévedésből maradt ki. Szerk. Azon tantárgyak közül, melyek egy jól rendezett népiskolában szükségesek, a legfontosabbak egyikének tartjuk a földrajzot. Mert e tudomány a többekkel szoros kapcsolatba hozva, világot ád az értelemnek, s eloszlatja mindazon bal és sötét fogalmakat, melyek a földről s népeiről oly annyira otthonosak. Eloszlatja a sötétséget, melyen keresztül az emberek milliói csupán csak tapogatódzának, s feltüntetni törekszik mindent, ugy mint azok a valóságban léteznek. Eloszlatja, hogy többet ne mondjunk, a kutyafejű emberek, s az Óperenciás tengerről való mesés hitet; de megismerkedteti a tanulókat a földnépeivel, a népek foglalkozásaival, szokásaival, erkölcseivel és sajátságaival. Megtanítja a föld felületét, a folyamokat, tavakat és tengereket; szóval mindent, mely bennünket közelben és távolban környez, ismerni. Miután pedig mindezeket megtanította, felvezet bennünket a magasba, s mintegy szemünk elé állítani látszik a csak sejtett világot, a nagy mindenséget. Midőn egy tudomány oly sok s oly fontos ismeretre vezet el bennünket, váljon nem érdemli-e meg, hogy a legnagyobb gonddal ápoljuk iskoláinkban?! Valóban megérdemli ! Ápolnunk kell, még pedig a legnagyobb gonddal és szorgalommal már csak azért is, mert alig van tantárgy, melylyel kapcsolatban ne volna. Tudna-e valaki a történelem terén jól és célszerűen mozogni e tan nélkül ? A természeti tanulmányok érnének-e valamit a földrajzi ismeret nélkül ? Aligha ! A több tanokkal is kisebb nagyobb mértékben kapcsolatban lévén - ugy hisszük, nem tévedünk, midőn azt mondjuk, hogy a földrajz a tantárgyak sarka, melyen forognak a többiek. Ily fontosság okvetlenül követeli, hogy e tudomány egyetlen iskolából se zárassék ki; de tétessék a tantárgyak legfőbbjévé, s az illetők fordítsanak legnagyobb figyelmet reá. Valóban örülnünk kell, ha egyesek jó akaratából látunk e tantárgyat illetőleg egy-egy könyvecskét : bár volnának számosan, kik minél jobb előállításán törekednének, s minden tanító használhatná azt, melyet a tapasztaláson épült közvélemény jónak és célszerűnek itél. E szempontból indulva, örömmel vettük kezünkbe a fent címzett könyvecskét, reménylvén, hogy kiadói, az általunk csak igen röviden említett, s a nevelés terén munkálkodó nevezetesebb egyének által már igen is bőven megvitatott elvekből indulva ki, a közhiányon minél hamarabb segítendők, bocsátották a közönség kezébe. — A hiány, mely eddig létezett, pótolva van ugyan; de nem ugy, mint azt vártuk, mint azt a nevelési szempontok követelik. Hogy ezen állításunkat bebizonyítsuk, lássuk magát a könyvecskét, nézzük, mint kiván a közhiányon segíteni, s megfelel c a célnak ! Előszavában ki van mondva az irány és a cél, melyet követ e könyvecske. Célja „« világ és földismeret* elemeibe bevezetni a gyermekeket. Kimondja, hogy főigyekezete abban áll, miszerint a gyermek ne csupán felfoghassa a tárgyakat, de azokhoz kedvet is nyerjen, s bennök örömét is találja; annálfogva túlnyomólag olvasókönyv párosítva a hasznost a kellemessel. Az előszó ellen egészben véve nincs kifogásunk , de annál több, hogy előszava után minden előismeret nélkül, egy kezdő gyermekkel legelébb is a világot akarja és kivánja megismerkedtetni. Ugyan hogy lehet egy gyermeket, ki még saját faluját s falujának határát, a szomszéd vidékeket sem ismeri, rögtön az első órán a világ ismeretére vinni. Hiszen már rég megvitatott tény, hogy a kezdő gyermekkel elébb azon ház vagy épület, — melyben lakik vagy tanul, — helyzetét kell megismernie, s ha már ezt jól és minden fenakadás nélkül ismeri és tudja, ismerkedjék meg a közelebb eső házakkal, szomszéd falvakkal és vidékekkel. Ezen alkalommal vezettessék a gyermek a világtájak ismeretére, majd a határ fogalmára, később a megyék és ország ismeretére. Adassék ismeret, — a tudományosság minden színezete nélkül, — fogalom a síkról dombról, hegyről, folyóról, tóról, emberekről, állatokról*