Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

mi módon lehetne megtiltani, hogy az iskolában is taníthassa? Nem valóságos gúny-e az ilyen beszéd és óhajtás, nem csufság-e. ha a dissidenseknek szabad vallásgyakorlat engedtetik, de gyermekeik tanításától eltiltatnak? Dr. Stahlnak nem az fekszik szivén, hogy a dissidens gyermekek jól vagy roszul taníttatnak. O ezzel nem törődik; hanem egyenesen a dissidens vallás ellen ránt kardot, s azt vallástalanságnak bélyegzi, és míg szája szabad vallásgyakorlatot hirdet, addig szive keresztre feszíti azt. Ő halálig szerelmes azon eszmébe, miként az állam határozhatja meg, hogy melyik az igaz vallás, az állam vizsgálja meg, hogy melyik az istentelen, és melyik a valódi vallás. Istenem ! mire nem viszi az embert a túlbuzgóság, vagy vakbigottság! Hajdan a római kormány a keresztyén vallást istentelennek nyilvánította, Krisztust megfeszíttette, követőit üldöztette, és dr. Stahl tizennyolc század múlva feláll, s azt mondja, miként a keresztyén államnak joga van meghatározni, hogy melyik vallás istentelen. Dr. Stahl bizonyosan kárhoztatja , ha a római katholikus egyedül idvezitőnek mondja a róm. katb. vallást, és ő ugyanazon bűnbe esik. Bizony, bizony mondom, hogyha ezelőtt tizennyolc és három századdal sok olyan ember létezett volna, mint Stahl ur, akkor aligha léteznék keresztyén vallás és protestantismus. Protestantismus nem! Mert a német országgyűlés Luthert nemcsak mint istentelen, hanem mint sátán alakjába bújt embert földönfutónak nyilatkoztatta volna, és a wittenbergi barát egy rakás fa lángja közt végezte volna eretnek életét. Dr. Stahl minden szavából az látszik ki, hogy ő kétkulacsos ember, kzt mondja, hogy a porosz államegyház a lelkiismereten nem tehet erőszakot, s ugyanazon beszédében azt vitatja, hogy a dissidens szülék olyan vallásban neveltessék gyermekeiket, mely meggyőződésükkel ellenkezik, „tón nem akarom az egyházat kényszerítővé tenni." — Ezt mondja a doktor ur, hanem az evangélika egyház iskoláját azzá akarja tenni. — A cultusminiszterre rá akarja fogni, hogy azt mondta, miként a dissidensek vallástanítás tekintetében semmi megszorítást sem szenvednek, s patliossal kiált fel : „a cultusminiszter ur feljogosítja a dissidenseket az élő Isten megtagadására, s tízparancsolat elvetésére. Mintha bizony ab -ból, hogy valakit nem kötnek meg, az következnék, hogy szabadságával visszaélhet. Hát Jézus kért-e meghatalmazó levelet Herodestől vagy Tiberius császártól , hogy mint világváltó működhessék ? Váljon zsebében vagy kezében tartott ilyen felhatalmazó -levéllel hirdette-e az evangyéliomot, s terjesztette Isten országát? A dr. ur keservesen elsóhajtja magát : „mi lesz ily módon Poroszországból?" Oly állam, mely minden józan gondolkodású ember tiszteletét megnyeri , míg a dissidenseknek a lelépett minisztérium alatti nyomatása Poroszország tekintélyét minden józangondolkodásu ember szeme előtt megalacsonyította. Ha a dissidens gyiilekezetekbeni vallástanítás képes megrázkódtatni a porosz államot, akkor aligha van alapja. Ha Poroszország evangélika egyháza nem tart össze, mihelyt nem a kormány pórázán járhat, akkor bensőleg rég meg van hasonlva. Dr. Stahl jajveszéklése többet árt az egyház és állam hitelének, mint a világ minden dissidens gyülekezete árthatna. Váljon olyan egyház, mely néhány dissidens előtt megrendül, azon egyház-e, melynek erős vára az élő Isten, s mely azt mondja magáról : „Ki volna az egekben , a kit óhajtók, Istenem! egyéb mint te ? e földpn sincsen kívüled más, kiben kedvem telnék. (Zsolt. 72, 25)? Ez-e azon egyház, melyről így szól az ének : „Isten országol, felségbe vagyon felöltözködve, hatalommal körülövedzé magát Isten, erősen alapítá a földet is, áll, nem fog ingadozni. Fenáll királyi széked örök idők óta : öröktől fogva vagy te. (Zsolt. 92 : 1, 2)? Nem lehet kívánni a dr. úrtól, hogy olyan hite legyen, mely a hegyeket kimozdítja helyökből; de annyit tudhatni : „Ha ezen törekedés vagy intézet emberi találmány, magától elbomol; ha pedig Istentől vagyon, ti el nem ronthatjátok, azért szűnjetek, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni. (Ap. csel. 5 : 38, 39). Dr. Stahl így okoskodik tovább : „Nem tartozik a szüléi hatalom körébe , hogy gyermekeiket az élő Isten megtagadásában neveljék. Mit tesz ez ? talán a doktor ur maga sem tudja, hogy mi csuszszant le nyelvéről. Sajnos volna, ha ez történnék; de ha mégis megtörténnék ? Talán a porosz állam elszedné a dissidens gyermekeket, és saját költségén neveltetné? Most már értjük. Dr. Stahl, mint evangélikus, bizonyosan nem helyeselte a Mortara ügybeni eljárást; de mint porosz evangélikus azt kivánja, hogy a dissidens szüléken hasonló erőszak követtessékel. Ilyen az önzéstelen keresztyén! Ilyen dr.Stahl nagy hatásra számított beszéde, melyet ha bonckés alá vesz az ember, mint áprilisi hó, elolvad a kritika sugarai előtt. Azt is vitatja a tudós dr. ur, hogy a dissidens szülék vallástalanoknak, vagy tévelygő vallás uaknak nevelik gyermekeiket, de kénytelen megengedni, hogy ezt nem lehet akadályozni, és hogy nincs általában igaz államvallás. Stahl urat, mint buzgó protestánst hideg borzadás futja át ezeknek tapasztalására; hát, ha ő Luther tőrőlmetszett utódja s követője, nem borzad-e azon gondolatra, hogy a porosz állam a római tévelygéseket védi s elismeri, holott ezelőtt háromszáz évvel a protestánsok részéről épen ugy kárhoztattattak, mint a dissidensek s szabad gyülekezetek tanai ? A vizbefuldokló a szalmaszálhoz odakap, de a borotvát remeg megragadni! Dr. Stahl azt hitte, hogy százrétii beszéde meg fogja rendíteni a cultusminisztert. De az nem azon emberek közé tartozik, kit a külfény megvakít, sőt ellenbeszédében ugy összetörte a dr. urat, hogy másodszori válaszában csak a most elmondottakat ismételte. Bethmann-Hollweg miniszter beszéde a parlamenti ékesszólás gyöngysora, hiszem, hogy kedvesen veszik e lapok olvasói, ha abból is közlök néhány ragyogóbb vonást. Legelsőben is a lelépett minisztérium eljárására tett rövid visszapillantást : ,,Roszalom — úgymond — mint ezelőtt hét évvel