Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

PEOTESTANS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kii-, póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Egyházi ügyek fordulata Poroszországban. II. Mint minden jónak, ugy a porosz cultusminiszter szabadelmű s valódi keresztyén intézkedésének is számos ellensége s ellenzője támadt. Legmegátalkodottabb dr. Hengstenbercj, ki mint második Luther vetette fel magát, s keményen protestál a cultusminiszter rendelete ellen. Hengstenberg példájára vérszemet kapott a magdeburgi hercegség nyolc patrónusa is, s egy húrt pönget az uj Lutherrel a „Neue Preus. Zeitung"-ban, keményen kikelvén azon intézkedés ellen, hogy a szabad községekben született gyermeket saját papjaik taníthatják saját vallásukra. Sajnálatos vakság vagy bigottság! Egyébiránt mint egyház-patronusok nem is protestálhatnak , mert mint ilyenek nem gyülekezeti képviselők; továbbá anyagi tekintetben nem is tudják, mit cselekesznek. Ok olyan jogot vitatnak , melyet senkisem akar tőlük elvenni, jelesül, hogy gyermekeiket a lutlierána vallásban nevelhessék. A mit a kormány tőlök el akar venni, az nem jog, hanem jogtalanság, hogy t. i. a lutherána vallásból kilépett szülék gyermekei is kényszerítve a lutherána vallásban neveltessenek. Saját fegyverükkel verik agyon magukat ezen ujdon protestánsok, mert azt állítják, miként lelkiismereti jog, hogy gyermekeiket saját vallásukban neveltethessék. Hát a dissidensek nem követelhetik maguknak ezt a jogot? Miért kivánják tehát a patrónus urak, hogy a kormány a keresztyénség nevében ezen jogot megtagadja a dissidensektől ? Ok, a patrónus urak, lelkiismereti szabadságot kivánnak maguknak és lelkiismereti elnyomást követelnek másoknak, hogy azon vallást, melynek apostolaiul felléptek, gyalázattal bélyegezzék. A cultusminiszter szabadelmű intézkedése ellen oppositiót akarnak annak ellenzői formálni mind az alsó- mind a felsőházban. A már említettem Stahl april 9-dikén panaszt emelt a felsőházban jelen minisztérium ellen, mivel az a dissidens gyíilekezetek-I nek, mint vallási társulatoknak törvényes elismeréj sét kimondta. Ha — úgymond — a dissidens papok ; tanítása vallástanítás gyanánt vétetik, s ennek következtében a dissidensek gyemekei a nyilvános is-1 kolákbani vallástanítás alól kivétetnek, azon esetben ezen gyülekezetek, mint magán-egyesületek jogosított vallástársulati rangra emeltetnek. Ezen beszédből látható, liogy Stahl ur és a magdeburgi patrónus urak egy hajóban eveznek. — Jóllehet a szülék a lutherána vallásból kiléptek, de azért gyermekeik a lutherána vallásban neveltessenek. Gyönyörű logika! Az egyház, mint anya, fölibe emelkedik az apának és anyának, betolakodik a családi élet szentélyébe, s vallást illetőleg kiszakasztja a gyermeket szüléi hatalma alól. Dr. Stahl jogi alapból indul ki, s azt mondja, hogy alkotmány szabálya szerint csak az taníthat, ki errevaló képességét a kormánynál bebizonyította, s attól elismerést nyert. És mintha a nyilvános oktatás ügyszeretetétől volna áthatva, egész kifakadással azt kérdi : váljon egy ember, kinek nincs megengedve, hogy tanítson, taníthat-e csupán azért, mert dissidens pap? Váljon nem annyit tesz-e ez, mint bármelyvallásosvéleményre azt a pecsétet Ütni „te vallás vagy!" Dr. Stahl nem tagadja,miként az ifjúság tanítása a vallásgyakorlat alkatrésze. Ezt elismerve, azt tenné fel róla az ember, hogyha a dissedensek vallásgyakorlatát nem kivánja korlátozni; tehát annak alkatrészét, az ifjúság tanítását sem kivánja korlátozni; de dr. Stahl valóságos görög orákulum vagy sibilla. Azt mondja, hogy a vallástanítás nemcsak a vallásgyakorlat alkatrésze, hanem tanításügy is, s mint ilyen a nevelési köztörvények alá esik, melyek szerint csak az taníthat, ki képességét a kormány előtt bebizonyította. Ezen ellenvetésre könnyii megfelelni. Tudvalevő dolog, miként senki sem papolhat, hacsak a kormány előtt arra való képességét be nem bizonyította valamely vizsga által, a mi pedig több tudományt kiván, mint a tanítás. Egyébiránt prédikálni, nem annyit tesz-e, mint tanítani, oktatni, és ha a dissidens papnak megengedtetik, hogy templomi szószékből hirdesse saját vallását,