Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

Nevezett iskolára fizet az egyházmegyebeli 1. minden lélek'2% ujkrt. 2. Lelkészek s tanítók telki állományok minőségéhez képest, egy egész telek után 8, 6, 4, ujforintot. Ugyanezek : a) párbérül nyert minden '/4 pozs. mérő búzától 2 ujkr. b) » . n » » » rozstól 1 Vt „ c) „ „ „ „ „ tavaszitól l'/t „ d) „ „ „ mázsa szénától 1% o) f) e) h) akó pénzen vett bortól . . 8% „ „ eolleeta bortól . . . . 41 /, „ darab sonka v. sódertől . 1 ,, ezüst forintokat, mely összeg dec. 20-kán 1858. a károsul­tak közt kiosztatott, s kilátásban van még innen 200 pfrt. jövedelem. Mely összeg, minthogy még — néhány forinton kivül — hátrányban van: annak az illető helyrőli elküldetését esdve kérem. Benedek Lajos, lelkipásztor. „ „ „ forint készpénztől .... 1 „ Oly egyházmegye már, mely a kimutatott kulcs sze­rinti önadóztatást jelen szűk pénzviszonyok közt is ez év­ről nagy részben be is fizeté, s mely ezzel együtt egyház­kerületi főiskola, Agentiale, Presbyteriale, Seniorale, Defi­cientiale stb. címek alatt oly mérvben adakozik, hogy pél­dául, egy csak 175 párbért fizető tagot számláló kis gyüle­kezetnek, nevezett közcélokra tett évi kiadása 12,13pfrtot meghaladja. — Oly egyházmegye, hol az egyháziak részé­ről is 300 pfrtra sem rugó díjösszeg után, nevezett közcé­lokra 8—10 pfrt. fizettetik, s ezen aránylag többtől több; s hol találkozott családos lelkész t. Sarkadi Károly ur al­soki, ki önként kötelemé magát haláláig évenkéöti 100 pfrt. fizetésére csurgói középtanodánk részére: oly egyházme­gye talán megérdemli a közméltánylást, sőt azok figyelmét s gyámolítását is, kik az egyházi domestica cím alatt be­gyült s gyűlendő összeg kiosztása felett fognak rendelkezni. Folyó évi nov. 6-kán N.-Bajonban tartott consistoriu­munk az egyházi személyek dijlapilag kötelezett pénzfize­tésüknek, az úgynevezett lélekpénz és stolárcknak, melyek eddigelé — botrányos csekélységök mellett is — váltóban fizettettek, f. évi nov. 1. napjától kezdve, uj ausztriai érté­kű forint s krajcárokbani fizetését rendelé el, addig is, míg a főtiszt, superintendentia mint competens bíróság ez ügy­ben végérvényileg intézkedhet. Végül Ha meg nem elözteténk , a rokoni kebel igaz belső bánatával juttatjuk köztudomásra, immár csak néh. nt. t. id. Matolcsi Sándor, kadarkuti lelkész urnák folyó dec. hó 15-én szélhűdés következtében, 68 éves korában történt halálát. — A dicsőültről, mint egykor egyházkerület ülnö­ki, egyházmegyei jegyzői, majd alesperesi hivatalokat a jóknak teljes megelégedésére viselt közügy emberéről, hosszú necrolog helyett, a megcáfoltathatás legkisebb fé­lelme néikül merjük állítani — a mennyiben t. i. az puszta emberről is állítható: „ez az ember igaz vala." — Vajha mint egyik gyász szónoka hő imájában kéré, szilárd erköl­csi jelleme, rendületlen igazságszeretete maradt volna ránk ez. örökségül! „Az igaznak emlékezete áldott" legyen! Kovács József, magyarujfalusi ref. lelkész H -Böszörmény, január 3. 1859. — Fogadják há­lás köszönetemet buzgó részvétökért a kegyes jóltevők és ügybarátok, kik értesülve a H. Böszörményben múltévapr. 22-én pusztított tűzvészről, az e miatt Ínségre jutott lako­sok keserű könnyeit törölgetni sietnek. S az általam e lap 1858. 18. sz. a. emelt kérő szózatot, majd a gyásznap után tartott egyházi beszédimnek a károsultak némi segélése te­kintetéböli kiadását méltányolva vették. Az ezen beszédek­re e lap 1858. 25. sz. a. tett észrevételek , azok irója iránti Őszinte tiszteletemet csak szilárdították. Ugy hiszem szabad, sőt hálakötelesség ezennel köz­tudomásra hoznom: miként ama beszédek szabad királyi Debrecen város könyvnyomdájában, a tekintetes nemes ta nács kegyes határozata folytán, díjmentesen és a nyomda papírján jővén ki, a s i r al o m és vigasztalás sza­vai ugyan 4000, ajótctelrőli beszéd pedig 2000 példányokban ezzel a nyomtatási egész költség nagylelkü­leg a károsultak javaira adományoztatott. így eredményezett a példányok ára eddigelé 500 KÜLFÖLD. Agenda-villongás Németországban Nekünk magyarországi reformált protánsoknak nem lehet, nem szabad a külföldet szem elöl tévesztenünk s an­nak mozgalmait, előrehaladását vagy hátraesését folytonos figyelemmel kell kisérnünk ; hogy a vallási mozgalmak te­rén tájékozhassuk magunkat s a körülünk mutatkozó körül­ményekből iránytűt alkotva, biztosan vezethessük szent val­lásunk hányatott hajóját a kikötőbe. Nekem, ki a külföldi vallási izgalmakat folytonos éber figyelemmel szoktam kisérni, legfeltűnőbb most a badeni agenda-villongás, mely a badeni Pfalznak sajátságos alakot kölcsönzött, és mely előttünk sem lehet közönös. Egy szer­tartásos istcnitisztelettel összekötött agenda bevitelére való kilátás meglehetős izgatottságot idézett elő a népesség re­formált része közt, mi annál jelentékenyebb, mivel oly fér­fiak is, kik csekély tevékeny részt szoktak venni az egyházi ügyekben, most komolyan foglalkoznak ezen kérdéssel. Ez első tekintetre feltűnőnek tetszhetik, de a dolog és ország állását ismerve, minden különösség azonnal eltűnik. A pfalzi féltűnöleg egyházias, vagy hogy magyarosan s érthetően fe­jezzem ki magamat, vastag nyakú kálvinista; meglehet hogy néha hangosabban beszél s olyat is mond, a mit szivé­ben nem ugy érez ; de viszont van ,egy kényes oldala, me­lyen teljességgel nem érti a tréfát. És ez az, hogy a szó tel­jes értelmében buzgó refolmált. Elődeik sok szenvedést ki­állottak vallásukért és ebben nagy büszkeséget helyeztet­nek, azért a sok szenvedéssel nyert és sok küzdéssel meg­tartott valláshozi ragaszkodás vérük és csontjukba ment át. I Nem üres hírlapi zaj s cifrabeszéd az, ha azt állítjuk, hogy a synodus által határozott és fő egyházi tanács által kiadott agendát egész Pfalz, csekély kivétellel — mert hiszen a ga­lambhordta búzában is lehet szemét — hangos ellenzéssel: de egyszersmind méltó aggodalommal vette. Azonban, hogy a lapok minden olvasója előtt világosan álljon az agenda­villongás, jó lesz visszatekinteni a" történetbe. Délnyugoti Németországban, a mai vürttembergi ki­rályságban, badeni nagyhercegségben, bajor rénusi Pfalz­ban, porosz rénusi birtokokbau létező evangelikus egyház a hitújítás korszakában nem fogadta el a Luther által alko­tott, de más egyházra rá nem tukmált és nem „nélkülözhet­len szükséges dolognak" nyilvánított istenitisztelet formát; hanem egész lényegében a reformált istenitiszteleti alakot vette fel. Gyülekezeti közös éneklés, imádkozás és egyházi beszéd — ez utóbbi a leglényegesebb része az istenitiszte­letnek — alkotják az egyszerű reformált istenitiszteletet és ezen módon imádta Istenét több mint háromszáz év óta a badeni nagyhercegségben jelenleg is létező evangelikus egyház. És ezen háromszáz év lefolyása alatt csak egyetlen egyszer — 1830-ban — kisértette meg a kormány a porosz istenitisztcletnek az udvari és katonai templomokba való bevitelét. Ezen erőszakolt istenitisztelet csak tizennégy hó­napig tarthatta fen magát, mert a közvélemény oly határo­zottan nyilatkozott ellene, hogy Lajos nagyherceg kimúlása után kénytelen volt a kormány újra eltörölni. Ez idő óta nagyobbszerti istenitiszteleti változtatást senkisem merészelt indítványozni s mindenki azt hitte, hogy ezen kényes téren való kisériettételnek örökre vége szakadt. Annyival nagyobb volt tehát minden józan gondolkodású meglepetése, illetőleg megdöbbenése, midőn az 1855-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom