Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

Karsruhében összegyűlt fő-sinodusnak hivatalosan oly elő- | terjesztmény tétetett, mely a lutheranuB mise, a mellett a tárdhajtás és egyébb a badeni evangelikus egyház clött ismeretlen szertartások behozatalát indítványozta. A mi ezen idegen szertartások bevitele módját illeti, arra nézve a lépcsőnként s apronkénti eljáráshoz nyúltak; de a cél világosan kirítt, miszerint a badeni evangelikus egyházbajövöben j ezen uj istenitiszteletct szándékoznak még pedig törvénye- ; sen bevinni. A sinoduson néhány tag, — nagy nehezteléssel ! s ellenzéssel fogadta ezen előterjesztést s világosan kifejtettek ezen ujitás lehető káros következményei, de mivel a sinodus leginkább oly dekánokból állott, kik hivataluknál fogva a törvényhozó egyházi tanácstól függők, nem is lehete erélyesebb ellenszegülést várni oly emberektől, kik nem meggyőződésből, hanem címért és fizetésért szolgálnak s mi lett az eredmény ? Az indítvány oda módosíttatott, hogy a tervezett lutheránus mise azonnal bevitessék, a térdbajtás nem parancsoltatik ugyan, de megengedtetik, miből az a nevetséges származik, hogy ennekutána a badeni reformáltak istenitisztelete alatt egy rész térdelni és a másik állani fog. A sinodus vitatkozásai zárt falak közt tartattak s tartalmuk csak darabonként jutott a nagy közönség közé és csak akkor lett mindenek előtt nyilvánvalóvá, midőn az egyházi hatóság által a sinodus javallatára kiadott uj templomi könyv vagy agenda megjelent, mely mindenütt, hol csak tartalmát látták vagy olvasták, nagy felindulást s csaknem messze kiható mozgalmat idézett elő. Ezen mozgalmat még jobban szította azon körélmény, hogy az agenda készítői sok tekintetben eltértek a sinodus határozataitól. így például a sinodus különös súlyt fektetett az egyházi szónoklatra, mint leglényegesebb részére a reformált istenitiszteletnek; az uj agenda azt rendeli, hogy az egyházi szónoklatnak Iegfelebb is negyven percig szabad tartani, míg annak rövid voltát, szóval sem határozza meg. Ez uj agendába sok oly nem igen válogatott ének és énekvers van felvéve, melyről a sinodusban még említés sem tétetett. A keresztelési szertartás annyira lutheránus szellemben van fogalmazva, hogy tisztán reformált lélek okvetlenül megbotránkozik abban. Á szüléknek és keresztszüléknek az apostoli hitforma felolvasásakor háromszor kell fen-hangon mondaniok : „Igenis én hiszem." A házasságon kivül született gyermekeket külön szertartással kell megkeresztelni, mely alatt ezen különben is szerentcsétlen teremtményekről fenbangon az hirdettetik a templomban: „hogy ők nem Istentől való rendeltetés szerint születtek sat." Ezen agenda, mint mondám, közbotránkozást okozott a reformált Pfalzban. Ennek következtében gyűlések tartattak, felírások készíttettek, követségek küldettek, mely alkalommal néhány egyéniség ellen keserű nyilatkozatok történ tek. Nem vitatom, hogy megérdemli e tárgy az ily forrongást, csak annyit mondok röviden, hogy nem keresztyéni dolog VRlakire idegen vallást, mint kopott köpönyeget ráteríteni; múlhatlan kelléke e a reformált isteni tiszteletnek a térdhajtás, mise, mise közben való éneklés, felelgetés, mely üres, eddig nem ismert szertartások egészen háttérbe szorítják az egyházi szónoklatot? nem, ezen becsúsztatott cifraságok nemcsak hogy nem mozdítják elő a buzgóságot, sőt erőszakolás esetében a vallási és felekezeti érzelmet mélyen sértik. Ha azt kérdenénk azon nagytiszteletü s főtisztelendő és talán nagyságos egyházi tanácsos uraktól, kiket annyira meglepett a vallásváitoztatás dühe, hogy miért nem hagyják meg a régi szertartást, holott azzal mindenki meg van elégedve? aligha tudnának felelni, legfelebb szemöldöküket s vállukat rántanák felebb, mi, ugy hisszük, hivatalos testmozgás őnáluk. Hogy a nagy részben reformált Pfalzban, a badeni nagyhercegség ezen szemefényében, egy ily templomi könyv bevitele rázkódást okoz, igen természetes s előre látható volt. A nagy sinodus végefelé egy szónok kérve kérte a gyülekezetet, hogy miután ezen sinoduson a lutheránusoknak minden kérelme teljesíttetett, a reformáltakra is legyen ez egyszer tekintet s az uj agenda behozatala előtt hallgatassanak meg a kerületi sinodusok. Csak hatan szavaztak szóló mellett. És most az a kérdés, mit fognak tenni ? Lehető, hogy az uj szertartás bevitelét erőszakkal is megkisertik éá akkor az egyházias életre kiható következmények káros volta kiszámíthatlan. Az uj agenda a helyett, hogy építene, mindenütt ront, bont s valóságos Eris almájává válik. Vagy talán az a cél: divide et vinces, mert már világosan ki van mondva, hogy akinek nem tetszik ez uj szertartás, lépjen ki az egyházból. És ha kilépett, bolyongjon, mint a pásztor nélkül való juh, vagy ha aklot akar, térjen a lutheránus vagy ha tetszik a római katholikus egyház kebelébe ? Nemde ? Talán egy aklot akarnak azok a főtisztelendő és talán nagyságos egyházi tanácsban ülő személyek ? Jó, de elébb meghatározandó, hogy melyik akol rontassék le és melyikbe tereitessék az összevert nyáj ? Vagy talán ez uj agenda egy lépés Róma felé, mely több csillogó fényt, kincset, rangot és hatalmat igér? Ebben bátorkodunk kételkedni, ámbár azt tapasztaltuk, hogy a ki száz forintért megvehető, azt ezer forintért alku nélkül meglehet szerezni. Különösen, hogy némely kormány erőszakkal is kivánja az alattvalók üdvösségét munkálni, holott az ily gyógyszertárilag készített üdvösség rendesen kárhozatot okoz, mert a szent dolgokban való változtatás mindig veszélylyel jár, a meggyőződéssé vált megszokás még a világi törvényeknek is legbiztosabb alapja, mennyivel inkább áll ez, ha isteni törvények forognak kérdésben. Egy nép érzelmeit s hangulatát mindig tiszteletben kell tartani, ha az vallási téren nyilatkozik. Máskép állana a dolog, ha egy régi istenitiszteletct akarnánakhelyre állítani, ámbár ott is óvatossággal kellene eljárni; de itt a badeni reformáltakra olyas valamit akarnak feleröszakolni, melyet soha nem birtak s melynek bevitelét egyetlen egy reformált lélek sem kivánja. Egyetlen egy mód lett volna a szakadás és villongás lecsilapitására, ha ezen egész kérdés megvitatás végett egy uj sinodusra tétetik át, mi annál kívánatosabb lett volna, mivel az uj templomi könyv sinodus által nincs is megvizsgálva ; de a kik eszközül adták magukat a változtatás készítésére, gyors eszközei lettek a bevitelnek is. Valóban minden józan és nem hivatalból való keresz tyén kérdheti, hogy mikép szolgálhat a gyülekezet lelki épületére, s mikép emelheti a lelket Istenhez oly istenitisz telet és szertartás, melyet az egész gyülekezet előre kárhoztat. De hiszen mit törődnek ezzel az egyház atyjai, csak ők megkapják a fizetésöket rendesen, mint azelőtt, s talán még bővebben, mint azelőtt. Azt beszélik, hogy a badeni kormány hajlandó visszavenni ezen rendeletét, mivel komolyabb következésektől fél; de mi azt hisszük, hogy örömest beszélnek az emberek olyant, minek teljesedését óhajtják s az egész csak remény és óhajtás, és bezárjuk tudósításunkat ezen sóhajtással: o tempóra o móres ! o unió o Kirchenrath! de szabadíts meg.... Boross Mihály. Poroszország. — Nem régiben a porosz regens hercegnek a poroszországi egyetemes életről ministeri tanács előtt mondott beszédének az egyházi életre s tudományra vonatkozó szavai már is megtermették gyümölcsöket. Az Alig. Zeitungban e sorokat olvassuk: „Különös karácsoni örömöt szerzett a belügyniinister az országnak az által, hogy professor Hengstenberget a tudomá nyos vizsgálati bizottmányból eltávolította. E név mögött áll az Ev. Kirchenzeitungnak egész serege." A Stahl-Leo-Hengstenberg-féle triumvirátus ez által közö sen sújttatik, e párthoz tartozó különböző generalsuperin tendensekkel. A papjelöltek nem fognak többé a vizsgálaton megbukni azért, hogy Noe bárkájának belső rendezetét nem tudják leirni. Hogy egyházi kegyes érzelmű férfiak is mint Ítélnek He'ngstenberg állása felett, bizonyítja B u ns e u n e k nem régiben mondott Ítélete: Megfoghatatlan és kimagyarázhatatlan, hogy oly ember, mint He n gs te nb e r g vizsgáló lehet, Eltávolítása mindenesetre a józan ér-