Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-24 / 21. szám

hetett törvényes házasságokat. Másfelől az államot vitatták az egyház vezetője és kezelőjének lenni, az ó-szövetségből bizonyítgatván, miszerint a királyoknak kell az egyház szoptatós dajkáinak lenniök. Poroszországban vallási tekintetben valóságos fogalomzavar uralkodott. Az egyház független az államtól, és az állam mégis ura az egyháznak. Oly ur, kinek nincs joga uralkodni, s kinn következéskép alattvalói uralkodtak. Az egyházban semmi rendszeres képviselet, csupán királyi hatalom által ideiglenesen kinevezett egyházi hatóság, minden háta mögött álló gyülekezetek nélkül; annál több pártviszály, zavargó egyesület, melyek az egyház nevében működvén, csak a papság és községek közti ösvényt tágították. A porosz evangélikus államegyházban a kisebbség joga s uralma volt biztosítva, és egész biztonsággal csak az reménylhette, hogy rá ohajtott s befolyásos jövő mosolyg, ki az uniót a legnyersebben rágalmazta, a rationalismust legmerészebben kárhoztatta, a szabad tudománynak legszemtelenebbiil hátat fordított, a papi hivatalos rangot túlságig csigázta, az ellenkező tanoknak még árnyékát is kerülte, s legtürelmetlenebb, legszívtelenebb volt az ellenkező tannak irányában. Az állam és egyház közti ilynemű viszony végórája ütött jelen kormány alatt. A keresztyén állam eszméje elvitázhatlanul nagyszerű történeti jelentőséggel bír és Poroszországnak sohasem szabad feledni, liogy szellemi nagyságát a protestantismusnak köszönheti, nem pedig a szűkkeblű vakbigott felekezetességnek s szívtelen , pulya felvilágosodásszenvelgésnek, hanem a szabad, üdv- és életteljes szentírási kutatásoknak, képmutatás nélküli igazságszeretetnek, nemes türelemnek, tágkörii egyesülésnek, lelkesült Krisztusban! hitnek, mely nem magából ki-, hanem niagába bezárja a szeretetet. Az egvíiáz még nem keresztyénség és a porosz államnak azért, liogy keresztyén marad, nem szabad egyszersmind egyházinak maradni, vagyis ez vagy amaz egyházi irány s színezet rabszolgájává válnia. A porosz államra ezentúl egyik egyházi színezet sem illik, miután a rámái katholika egyházat az evangélikus egyházzal egyenjogunak ismerte el, mert ha az evangélikus papság kívánalmainak enged, mivel hárítja el magától a katholikus papság követeléseitu

? Ilyen körülmények közt csak egyetlen álláspontja van az államnak, az, hogy az egyházakat szabadon engedi mozogni saját létkörükben, söt erkölcsiséget terjesztő törekvéseikben gyámolítja, elismert jogaikban védi, s kihágásaik s kicsapongásaik ellen az állam méltóságát s jogait oltalmazza. Ez azon pont, melyből az államnak a dissidensekliezi különböző viszonya fejlődött. A porosz államra nézve nincs többé mesterséges rámába foglalt vallás; minden vallásos mozgalomnak szabad haladást enged, és csak annyiban őrködik, hogy azok vallásosság palástja alatt az államnak ne ássanak alá. Helyesen mondta Bethmann-Hollweg : „A keresztyénség szabad meggyőződés által győzte le a világot, s ezen szellemi fegyverek által örökké fentartja magát, sot utat tör továbbra is." Igy beszél egy igazhivő államférfi, ki tudja, hogy a keresztyénség századok óta tanúságát adta szelleme- és erejének, és hogy semmivel sem lehet azt annyira megalacsonyítani, mintha Istentől nyert szellemi fegyverétől megfosztván, testi fegyverrel akarjuk Isten országát építeni, s a szent lélek iigyét előmozdítani, — Egészen másképen állana az egyházhozi ragaszkodás, ha azon hibás elv nem állíttatott volna fel, hogy az egyház államsegély nélkül nem tarthatja fen magát, ezen elv oka annak, hogy a keresztyénség szabadsága, önállósága és saját haladási ereje iránti hit egészen kiveszett a nép öntudatából. Az egyház tekintélye épen nem emeltetett azáltal, hogy a keresztségből polgári kényszert, a konfirmatióból polgári kötelességet formált s a házas élet málhatlan kellékévé az egyházi esketést tette, s a polgári lét elvitázhatlan feltételéül az államvalláshozi tartozást tűzte ki. Es ha azon nagy férfiak, kik hitökkel dicsekednek, kik oly szépen el tudják szónokolni, hogy a pokol kapui az egyházon nem diadalmaskodhatnak, ezen kényszerű eszközökkel még az államot is arra ingerlik, hogy minden különböző vallásos meggyőződést erőszakkal nyomjon el; akkor bízvást kérdezhetjük, váljon az ő eljárásukban van-e legparányibb szikrája is a protestáns szellemnek, váljon mutatkozik-e abban az élo hitnek s keresztyén bátorságnak morzsányi maradványa? Az ilyen egyház ellenei jogosan mondhatják , miként ily egyház nem méltó arra, hogy saját lábán álljon, vagy haladjon. Ha a porosz állam nem eddigi modorban gyámolítja az egyházat, a gyülekezetek élő keresztyénséggé, egy hitté fognak válni, mely szeretet által munkál, mely a gyöngével kímélettel bánik, a kapukat szélesen kitárja, a pislogó mécsbelet nem vakbuzgó kézzel elnyomja, hanem ápoló kézzel felszítja s lángra lobbantja. Akkor az olyan embernek, ki azt hiszi, hogy hit általi megigazulás helyett kényszerítő törvényekkel, isteni tiszteleti szertartásokkal lehet az evangélika egyházat építeni; ki Rómának kezet csókol és a rationalismust öklözi; ki a protestantismusban mutatkozó mozgalmaktól megijed; ki előtt a lelkiismeret elnyomására minden eszköz szent, ha az ő pártja javára szolgál; akkor mondom az olyan szűkkeblű felekezetesnek nem lesz többé kilátása saját tervei megvalósítására, mihelyt az államnak egyházi ügyekbe való kényszerítő beavatkozása megszűnt, ha a protestantismus alapelveit egész komolyság- s elhatározottsággal akarják a protestáns egyházi életben meghonosítani. Dr. S'tahi és iskoldja azt állítja, hogy az egyház jogon és hatalmon alapuló intézet. Jó, legyen ugy! De ez esetben is lehet követelni, hogy saját törvényei szerint, saját szelleméből éljen. Mindaddig, míg az állam által él, nem önmaga által él. Dr. Stahl egyháza e világból való ország, mely az állam hullámzásai s államhivatalnokok véleménye szerint változik. Dr. Stahl egyháza akkor virágzik, ha a vallásügy-miniszter annak pártján van; de azonnal megingadozik, — mihelyt a vallásügy-miniszter a