Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-05-17 / 20. szám
mentés nem hiszem, nem képzelem, hogy ok legyen uj papválasztásra. — A felsőbb leányiskola helyiségeül kinézett háznál 6000 pft. körlili építkezés volna szükséges a kiküldöttek előadása szerint; honnan vegyünk pénzt, midőn az e célra vásárlott saját házunkat épen azért nem akarnók elfoglalni, hogy gazdálkodjunk ? — Egy lap helyesen jegyzé meg, hogy a növendékek legmasabbra határozott száma (300) nagyon kevés Debrecen s vidéke számára; azt is megjegyezhette volna, hogy a 800 pft. is kevés a növelőnének, hogy abból a segédtanítókat ö fizesse. (V. U.) Rimaszombat. (Terhes Sámuel, ref. főesperes ur félszázados papságának örömünnepélye.) Sokszor elmondatott, hogy a prot. egyház a maga szegénységében földi gazdagságot, fényt és méltóságot nem ád, ez igaz; de hogy egyszerű ajándékai, szívből nyújtott jutalmai mellett az érzelem, a tisztelet kifejezése annál nagyszerűbb, annál megragadóbb, bizonyítja a rimaszombati egyházi ünnepély, melyen jelen voltam ápr. 28-án, nt. Terhes Sámuel ur félszázados papságának ünnepélye. Ez ünnepély a legfényesebben igazolá, hogy a protestáns vallásos buzgóság, áldozatkészség, kegyelet és tisztelet nem halt ki a hivők kebeléből. Vallásfelekezeti különbség nélkül mindenki igyekezett lefizetni a tisztelet adóját, tündöklő példával menve elöl a lelkes Rimaszombat, utánozva, részt véve abban a gömöri egész értelmiség, hivatalnoki kar közel és távol megyék számos honfiai. Emelte az ünnepélyt a tisztes aggastyán buzgó imája, Szentpéteri Sámuel pelsöci és Pásztor Pál rimaszombati második lelkész egyházi beszédök, amaz papi buzgósággal és kenettel szólván az egyháziasságról, emez szinte papi ihletettség s philosophusi lélekkel fejtegetve az élet bölcsességet, mely utat nyit a hoszu élet elérésére. Az isteni tisztelet emelésére, a sziv és lélek buzdítására szolgált a sárospataki éneklökar. — Sőt hogy az ünnepélyt annál maradandóbb emlékű legyen, az alkalmi tisztelő versezetek, értékes ezüst kehely átnyújtása mellett Rimaszombat városa az ünnepelt férfiú neveletlen gyer mekeinek számára szép összeget alapított, melyhez, miként értesülve vagyunk az egyházmegyei papság és tanitóikar is járulni szándékozik. — E ritka és páratlan ünnepély tanúbizonysága, hogy az érdem nem marad jutalmazatlan s a protestantismus életfája önmagunkban s magunk által minden viszontagságok között is szépenviruland. Egy szemtanú. Egyházkerületi gyűlés. A tiszamelléki helv. hitv. egyházkerület f. é. májusbó 3., 4., 5., 6. és 7-ik napjain, Miskolcon tartá népes közgyűlését, főtiszt. Apostol Pál superintendens, és tek. Tolcsvai Nagy Gedeon világi s. gondnok kettős elnöklése alatt, Havas S. rnegyefőnök ő ngának, mint országfejedelmi biztosnak jelenlétében. Ha végigpillantunk a szokatlanul huzamos ideig tartott gyűlés folyamán, be kell vallanunk, hogy már tárgyai halmazánál fogva egyike volt a legtartalmasb ilynemű gyűléseinknek ; közjóra célzó határzatai által pedig eredményében is ohajtott hatású leend. A tanácskozások külső arcképét azonban e gyűlés alatt mindenben a régihez hasonló ziláltnak tapasztalók. A szólók és közbeszólók s az itt-amott fenhangon társalgók zaját hallva, senki sem mondhatá vala, hogy „királyok gyülekezete" tanácskozik itt, mint hajdan a római senatusról mondaték. Nem ritka volt a tárgytól való elcsapongás; beszéd a dolog körül s nem a dologról; ismétlése a már többször elmondottaknak s élire állítása olynemti specialitásoknak, melyek a gyűlés lényeges feladatának megoldását elö nem mozdíták. Habár a szenvedély nyilatkozatának jelenségei nem tűntek is föl a gyűlés menetében, minden tekintetből óhajtanunk kell tanácskozásainkra nézve a parlamentaris formák minél szigorúbb figyelembevételét, óhajtanunk kell már csak gyorsabb eljárás és időnyerés végett is. Erre nézve valószínűleg szembetűnő segédszer az elnökség higgadt és erélyes eljárása, mely míg kinek-kinek módot nyújt véleménye szabad nyilatkoztatására, más részről bölcs tapintattal vezeti kellő kerékvágásba a szétágazó vagy túlcsapongni szerető előadásokat, a nélkül, hogy maga praeoccupálná, vagy heveskedés által zaklatná a többség meggyőződését. Idejárulna még a tanácskozás alá kerülen-I dö tárgyak sorozatának mindjárt a gyűlés első napján nyilvános kifüggesztése, hogy igy jó eleve mindenki tudomást szerezhetne magának arról, a mihez a gyűlés folytán szólnia méltó vagy szükséges. Mellőzve a gyűlés több kevesebb fontosságú határzatainak egymásután való pontos fölsorolását, csak azokra szorítkozunk, melyek egy vagy más tekintetben s különösen az iskolaügyre vonatkozólag felötlőbbek előttünk. Először is kedvező benyomást gyakorolt reánk annak tapasztalása, hogy ez alkalommal a kettős elnökség kérdése nem szolgált okul oly kifogásokra, minők az ellen eddig tétetének s ujabb reményt táplálunk az iránt, hogy elvégre a mi ügyeink is rendbe hozatnak. E határozat, többi superintendentiákkal is közöltetni rendelteték. Jelentetett egyúttal a közgyűlésnek, hogy az egyházkerületi főgondnoki szék mai napig sincs betöltve, vagyis inkább elfoglalva. Mivel azonban az egyházkerületnek, gróf Teleki | József fögondnok elhúnytával helyettes főgondnoka L. Gábor ur személyében létezik, fölszólíttatni határzá Őt e gyűlés elnöki székének minél előbb leendő elfoglalására; ugyan ily fölszólitás intéztetvén K. József úrhoz, mint a s.-pataki főiskola választott segéd főcuratorához , mely hivatalnak valóban bokros teendőit eddigelő R. Károly ur annyi buzgalommal, erély- és tapintattal végezé. — A s.-pataki főiskolára vonatkozólag, melynek szellemi és anyagi emelését az egyházkerület ujabb időkben kettőzött áldozatkészséggel vette szivére, ez alkalommal is többféle intézkedés történt. Több izben kimondá a kerületi gyűlés, hogy a főiskolai tanárok fáradozását minél kielégítőbben díjazni szivéből óhajtja, mihelyt pénzügyi körülményei engedendik. Ime végre azok engedték is némileg. A s.-pataki gymnasiumi tanárok évi honorariuma fejenkint száz-száz pengőforinttal javíttatik, s így az most mintegy hétszáz pengőforintra rug. Nevezetes változás a gymnasium belkormányzatát illetőleg az, hogy az illető tanárok kérelme folytán, a gym. directorság egy személynéli állandósága e gyűlés határozata által megszüntetetvén, évenként forgóvá tétetett, sorozatul annak viselésére nézve a tanárok közt a hivatali idösbség szolgálván. A gymnasiumi directorság ily módon leendő változása, reméljük, csak javára fog szolgál! ni a közügynek; uj meg uj erők állíttatnak a belkormányzat élére; célszerűbben megosztatik a teher, s az egyenlőség érzése majd buzdítólag fog hatni a tanításban fáradozókra. — Föl kell emlitnünk egy valóban kegyeletes kötelesség teljesítését, melyet az által tanusíta az egyházkerületi közgyűlés, hogy a s.-pataki főiskola egyik akadémiai tanárának, K. Benedeknek, hosszas hivatalos működése után, jól kiérdemlett nyugdíjaztatását egyhangúlag elfogadván, tanszékét közpályázás utján ujabb erővel betölteni elhatárzá. Nevezetes élénkséget idézett elő a kérdés, váljon választás vagy concursus által történjék-e az így megürülendő szentirás-magyarázási tanszék betöltése. Végre is szavazás dönté el a kérdést, s a többség — igen méltán — concursusra szavazott, mely által valóban meglehetősen elzárathatik az ut az elfogult patrocinium és a tehetségtelen vágyakozások előtt. — Különös vita fejlődék ki továbbá a szavazási képesség fölött. Kik birnak szavazattal az egyházkerületi gyűlésen ? csak a tractusok küldöttei? és hányan egy tractusból V vagy egyes egyházak képviselői is? vagy általában a közönség fölvilágosultabb egyénei is? Talált védőre majd mindegyik nézet, míg időrabló, hosszú vitatkozás után az eddigi gyakorlatban lön megál-