Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

mentés nem hiszem, nem képzelem, hogy ok legyen uj pap­választásra. — A felsőbb leányiskola helyiségeül kinézett háznál 6000 pft. körlili építkezés volna szükséges a kikül­döttek előadása szerint; honnan vegyünk pénzt, midőn az e célra vásárlott saját házunkat épen azért nem akarnók elfoglalni, hogy gazdálkodjunk ? — Egy lap helyesen jegy­zé meg, hogy a növendékek legmasabbra határozott száma (300) nagyon kevés Debrecen s vidéke számára; azt is megjegyezhette volna, hogy a 800 pft. is kevés a növelő­nének, hogy abból a segédtanítókat ö fizesse. (V. U.) Rimaszombat. (Terhes Sámuel, ref. főesperes ur félszázados papságának örömünnepélye.) Sok­szor elmondatott, hogy a prot. egyház a maga szegénysé­gében földi gazdagságot, fényt és méltóságot nem ád, ez igaz; de hogy egyszerű ajándékai, szívből nyújtott jutal­mai mellett az érzelem, a tisztelet kifejezése annál nagy­szerűbb, annál megragadóbb, bizonyítja a rimaszombati egyházi ünnepély, melyen jelen voltam ápr. 28-án, nt. Ter­hes Sámuel ur félszázados papságának ünnepélye. Ez ünne­pély a legfényesebben igazolá, hogy a protestáns vallásos buzgóság, áldozatkészség, kegyelet és tisztelet nem halt ki a hivők kebeléből. Vallásfelekezeti különbség nélkül min­denki igyekezett lefizetni a tisztelet adóját, tündöklő pél­dával menve elöl a lelkes Rimaszombat, utánozva, részt véve abban a gömöri egész értelmiség, hivatalnoki kar közel és távol megyék számos honfiai. Emelte az ünnepélyt a tisztes aggastyán buzgó imája, Szentpéteri Sámuel pelsöci és Pásztor Pál rimaszombati második lelkész egyházi beszé­dök, amaz papi buzgósággal és kenettel szólván az egyhá­ziasságról, emez szinte papi ihletettség s philosophusi lélek­kel fejtegetve az élet bölcsességet, mely utat nyit a hoszu élet elérésére. Az isteni tisztelet emelésére, a sziv és lélek buzdítására szolgált a sárospataki éneklökar. — Sőt hogy az ünnepélyt annál maradandóbb emlékű legyen, az alkal­mi tisztelő versezetek, értékes ezüst kehely átnyújtása mel­lett Rimaszombat városa az ünnepelt férfiú neveletlen gyer mekeinek számára szép összeget alapított, melyhez, miként értesülve vagyunk az egyházmegyei papság és tanitóikar is járulni szándékozik. — E ritka és páratlan ünnepély tanú­bizonysága, hogy az érdem nem marad jutalmazatlan s a protestantismus életfája önmagunkban s magunk által min­den viszontagságok között is szépenviruland. Egy szemtanú. Egyházkerületi gyűlés. A tiszamelléki helv. hitv. egyházkerület f. é. májusbó 3., 4., 5., 6. és 7-ik napjain, Miskolcon tartá népes közgyűlé­sét, főtiszt. Apostol Pál superintendens, és tek. Tolcsvai Nagy Gedeon világi s. gondnok kettős elnöklése alatt, Havas S. rnegyefőnök ő ngának, mint országfejedelmi biztosnak je­lenlétében. Ha végigpillantunk a szokatlanul huzamos ideig tartott gyűlés folyamán, be kell vallanunk, hogy már tár­gyai halmazánál fogva egyike volt a legtartalmasb ilynemű gyűléseinknek ; közjóra célzó határzatai által pedig ered­ményében is ohajtott hatású leend. A tanácskozások külső arcképét azonban e gyűlés alatt mindenben a régihez ha­sonló ziláltnak tapasztalók. A szólók és közbeszólók s az itt-amott fenhangon társalgók zaját hallva, senki sem mondhatá vala, hogy „királyok gyülekezete" tanácskozik itt, mint hajdan a római senatusról mondaték. Nem ritka volt a tárgytól való elcsapongás; beszéd a dolog körül s nem a dologról; ismétlése a már többször elmondottaknak s élire állítása olynemti specialitásoknak, melyek a gyűlés lényeges feladatának megoldását elö nem mozdíták. Habár a szenvedély nyilatkozatának jelenségei nem tűntek is föl a gyűlés menetében, minden tekintetből óhajtanunk kell tanácskozásainkra nézve a parlamentaris formák minél szigorúbb figyelembevételét, óhajtanunk kell már csak gyorsabb eljárás és időnyerés végett is. Erre nézve valószínűleg szembetűnő segédszer az el­nökség higgadt és erélyes eljárása, mely míg kinek-kinek módot nyújt véleménye szabad nyilatkoztatására, más rész­ről bölcs tapintattal vezeti kellő kerékvágásba a szétágazó vagy túlcsapongni szerető előadásokat, a nélkül, hogy maga praeoccupálná, vagy heveskedés által zaklatná a többség meggyőződését. Idejárulna még a tanácskozás alá kerülen-I dö tárgyak sorozatának mindjárt a gyűlés első napján nyil­vános kifüggesztése, hogy igy jó eleve mindenki tudomást szerezhetne magának arról, a mihez a gyűlés folytán szól­nia méltó vagy szükséges. Mellőzve a gyűlés több kevesebb fontosságú határza­tainak egymásután való pontos fölsorolását, csak azokra szorítkozunk, melyek egy vagy más tekintetben s különö­sen az iskolaügyre vonatkozólag felötlőbbek előttünk. Először is kedvező benyomást gyakorolt reánk annak tapasztalása, hogy ez alkalommal a kettős elnökség kér­dése nem szolgált okul oly kifogásokra, minők az ellen ed­dig tétetének s ujabb reményt táplálunk az iránt, hogy elvégre a mi ügyeink is rendbe hozatnak. E határozat, többi superintendentiákkal is közöltetni rendelteték. Je­lentetett egyúttal a közgyűlésnek, hogy az egyházkerületi főgondnoki szék mai napig sincs betöltve, vagyis inkább elfoglalva. Mivel azonban az egyházkerületnek, gróf Teleki | József fögondnok elhúnytával helyettes főgondnoka L. Gá­bor ur személyében létezik, fölszólíttatni határzá Őt e gyű­lés elnöki székének minél előbb leendő elfoglalására; ugyan ily fölszólitás intéztetvén K. József úrhoz, mint a s.-pataki főiskola választott segéd főcuratorához , mely hivatalnak valóban bokros teendőit eddigelő R. Károly ur annyi buz­galommal, erély- és tapintattal végezé. — A s.-pataki főis­kolára vonatkozólag, melynek szellemi és anyagi emelését az egyházkerület ujabb időkben kettőzött áldozatkészség­gel vette szivére, ez alkalommal is többféle intézkedés tör­tént. Több izben kimondá a kerületi gyűlés, hogy a főis­kolai tanárok fáradozását minél kielégítőbben díjazni szi­véből óhajtja, mihelyt pénzügyi körülményei engedendik. Ime végre azok engedték is némileg. A s.-pataki gymna­siumi tanárok évi honorariuma fejenkint száz-száz pengő­forinttal javíttatik, s így az most mintegy hétszáz pengő­forintra rug. Nevezetes változás a gymnasium belkormány­zatát illetőleg az, hogy az illető tanárok kérelme folytán, a gym. directorság egy személynéli állandósága e gyűlés határozata által megszüntetetvén, évenként forgóvá téte­tett, sorozatul annak viselésére nézve a tanárok közt a hi­vatali idösbség szolgálván. A gymnasiumi directorság ily módon leendő változása, reméljük, csak javára fog szolgál­! ni a közügynek; uj meg uj erők állíttatnak a belkormány­zat élére; célszerűbben megosztatik a teher, s az egyenlő­ség érzése majd buzdítólag fog hatni a tanításban fárado­zókra. — Föl kell emlitnünk egy valóban kegyeletes kö­telesség teljesítését, melyet az által tanusíta az egyház­kerületi közgyűlés, hogy a s.-pataki főiskola egyik akadé­miai tanárának, K. Benedeknek, hosszas hivatalos műkö­dése után, jól kiérdemlett nyugdíjaztatását egyhangúlag elfogadván, tanszékét közpályázás utján ujabb erővel betöl­teni elhatárzá. Nevezetes élénkséget idézett elő a kérdés, váljon választás vagy concursus által történjék-e az így meg­ürülendő szentirás-magyarázási tanszék betöltése. Végre is szavazás dönté el a kérdést, s a többség — igen méltán — concursusra szavazott, mely által valóban meglehetősen elzárathatik az ut az elfogult patrocinium és a tehetség­telen vágyakozások előtt. — Különös vita fejlődék ki to­vábbá a szavazási képesség fölött. Kik birnak szavazattal az egyházkerületi gyűlésen ? csak a tractusok küldöttei? és hányan egy tractusból V vagy egyes egyházak képvise­lői is? vagy általában a közönség fölvilágosultabb egyénei is? Talált védőre majd mindegyik nézet, míg időrabló, hosszú vitatkozás után az eddigi gyakorlatban lön megál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom