Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

lapodás. És mi e vitában uj intést látunk arra, hogy tegyünk í önmagunk rendezésére valamit addig is, míg egyházrende­zésünk kérdése teljesebben megoldathatnék. A miskolci protestáns felsőbb leánynövelde, melyet eddig a most már Kolozsvárra távozandó jeles Karacs Teréz vezérlett, nem tarthatván föl magát önerejéből, .a miskolci I helv. egyház által átadaték a superintendentia gyámolö karjainak. A mintegy 2900 pengőforintra menő alapot át­veszi az egyházkertilet s az intézetet Miskolcon, sajátjának ismeri; további fentartásáról gondoskodni fog, s ez által — tudtunkra — első példát ád e hazában arra, hogy a ma­gasb leánynevelés ügyét egyházkeriiletileg fölkarolta. Az in­tézet közelebbi tervezetének kidolgozása választmányra bizaték. Adja az ég, hogy minél szélesb körben gyakorol­ja jóltevö hatását ez intézet s szolgáljon örök dicsőségükre azoknak, kik azt aprólékos szempontokon felülemelkedve, életre hivták. A gyűlés folyama alatt önkénytes ajánlás utján mintegy 180 pfrt. gyűlt össze a növelde legsürgösb szükségeinek fedezésére. Legyen szabad azonban vissza­tetszésünket nyilvánítani azon buzgóság iránt, mely szerint egy vagy más célra rögtön a gyűlés folyama alatt ajánla­tok szedetnek be, önkénytes névvel ugyan, de — valljuk meg — erkölcsileg mégis némi kényszerítéssel. Ha hideg­ségre nem, legalább tartózkodásra fog ez vezethetni a gyű­lések iránt. Szembetünőleg szükségeltetvén a sárospataki főis­kolában, hogy a protestáns vallásos szertartás egyik ki­egészítő, lényeges része, az egyházi éneklés minél célsze­rűbben s a protestáns énekgyakorlat szellemében taníttas­sék ; kiterjeszti figyelmét e közgyűlés im ezen többször emlegetett tárgyra is és határozattá emeli, hogy egy, leg­alább 500 pengő forinttal díjazandó magyar protestáns egyházi énektanár alkalmaztassék pályázás utján a sáros­pataki főiskolában. Benső, mély megilletődéssel vette a közgyűlés a nem rég megdicsőült Rliédey László azon nagylelkű hagyomá­nyának fölemlítését, mely szerint vagyonának igen tete­mes részét — több mint 30,000 forintot — a sárospataki főiskolának hagyományozza, oly kívánattal, hogy hagyo­mányából egy technológiai tanszék alapíttassék. Mily vi­lágító példája az önzetlen buzgóságnak korunk hajhász ér­dekei közt! — Már itt-ott nyilvánosan isfölemlíttetékazon különben igen méltánylandó készület, hogy a sárospataki főiskola háromszázados évfordulati ünnepét az egyházkerü­let folyó évi julius hóban fogná megülni. A közgyűléshez evégett kész tervezet nyújtaték be; azonban apolitikai viszo­nyok miatt, az ohajtott ünnepély megtartása kedvezőbb idő­re halasztaték. Végül nem mellőzhetjük fölemlítését azon — tapasz­taláson épült s5 igen életrevaló indítványnak hogy az egyh. kerületi tanácskozások délután soha ne folytattassanak; inkább huzamosabban és élénkebben délelőtt, de psycholo­giai és mindenféle gastronomiai okokból, délután soha. Az indítvány — mennyire tudjuk — határozatba ( ugyan nem ment, de azért rögtön alkalmazásba vétetett. És mi ehhez még újra meg újra a gyűlések helyének állandósítását bá­torkodunk toldani, egyetlen egy döntő okot sem birván föl­fedezni a gyűlések vándoroltatása mellett. p. r. rw< Jl. r CJ A.. Az összes prot. missiók története, s jelen állá sok rövid vázlata. (Vége.) A rationalisticus mozgalmak miatt csak igen nehezen alakulhatott meg Némethonban a „Deutsche Christenthums­gesellschaft*, melynek központja Basel volt. Ezen társaság által kiadott folyóirat eszközlötte azt, hogy a missio tüze németföldön ébredt, —s magát leginkább Elberfeld- és Ber­linben kezdte összpontosítai. Az érdemekben megőszült de­rék berlini lelkész Jánicke élére állott a szent ügynek ; mis­sioiskolát alapított Berlinben, melyből a hires Nyldnder, Gützlaff s több más jelesek kerültek ki. Azonban Jánicke 1827-ban történt halálával dicső szelleme intézetéből is ki­költözvén : lenni megszűnt ez is. Jóval Jdnicke halála előtt, még 1815-ben megalakult S szervezte magát Baselben a „Evangelische Missionsgesell­schaft1816-ban nyitotta meg missioíntézetét a derék Blumhardt lelkész. Ez idő óta küldöz missionariusokat a pogány népek közé. Legjelesebb missionariusai voltak Dr. Gundert és a múltévben meghalt Hamberg. 1857-ben volt a baseli társaságnak 60 missionariusa, 24 missioasszonya, 4 hajadon tauítónéja 23 állomásokon. Az általa megtérített lelkek száma 2242. Múlt évi jövedelme 618,517 frank. Di­csőségére válik : hogy nem ragaszkodik confessionalis normákhoz, hanem az evangyéliom szabad terén szabadon működik. Jánicke halála után, dr. Neander, udvari pap Strauss és Gossner lelkész ölelték fel a missioügyet; kiknek köz-i benjárásokra, az általok alapított társaság 1824-ben kirá­lyi szentesítésben részesült. Azonban, az eleinte szép si­kernek örvendett társaság, később vezetői közt támadt egyenetlenség miatt, a várakozásnak épen meg nem felelő eredményhez jutott. Gossner ugyanis társaitól különválván, magán-egyesületet alakított : de a múlt évben ö is a jobb­létre szenderülvén : valószínű, hogy egyesülete is meg­szűnik. A berlini társaság, keletkezése után 5 évvel 1828-ban lépett életbe a „rajnai missiotársaságu . Tulajdonkép ez az elberfeldi, bar meni, kölni és iveseli missioegyletekből alakult. Elberfeldet illeti azon dicsőség, hogy kebelében alakult az első missioegylet 1799. pünköst hetiben; melynek eleinte szinte nem más volt föladata, mint a pogányokérti imád­kozás. Lelke volt ez egyletnek a tiszteletreméltó Peltzer Ármin; ki, hogy társait az angol missio időnkénti előmene­téről az eredeti kútforrások után értesíthesse : 66 éves ko­rában tanulta meg az angolnyelvet. 1818-ban alakult meg a barmeni egylet; 1824-ben a kölni, 1825-ben pedig a we­seli; melyek 1828. májusban a mondott cím alatt egyesül­tek. Sajnálni lehet, hogy nem okulva a múlt szomorú ta­pasztalatin, szorosan ragaszkodik az ágostai hitvalláshoz. Jelenleg virágzó seminariuma van Barmenben. — 1856. Ugyanitt növelőház alapíttatott a missionariusok gyerme­kei számána. 1857-ben volt Dél-Afrikában 8, Borneoban 9, Chinában 3 missionarusa. Múlt évi jövedelme 64,747 tallér. Kevésbé volt szerencsés az „északnémet missiotársa­.sá#"(Norddeutsche Missionsgesellscíiaft),mely & Bremen-ben még 1819-ben keletkezett missioegyletböl alakult meg 1836. oktober havában. Még azon évben missiointézetet nyitott meg Hamburgban; s már 1842. decemberben 3 nö­vendékét indította el Neuseelandba; a következő évben Ke­letindiába. Azonban, fájdalom ! az eleinte a baselivel együtt szabad evangyéliomi téren mozgó társaságot, a confessiona­lis phrasisokhoz túlragaszkodó, engedni és a nem isteni, hanem emberi müvek, a confessiok felett felemelkedni nem tudó lutheránus töredék odajuttatta, hogy a hamburgi in­tézet már tényleg megszűnt; — sőt az egész társaság is feloszlott volna, ha az isteni gondviselés a hermannsburgi jeles lelkész Harms úrban erős védnököt nem támaszt szent | ügyének ; — ki a Hamburgból elutasított növendékeket be-I fogadta, — s azóta képezésöket r a szabad evangyéliom i terén" személyesen vezeti. Ez idő óta a társaság központ­jává Bremen lön. — Virágzása jeléül fölemlíthető, hogy 1857-ben Nyugotáfrikában 8, Neuseelandban3 missionariust bírt tartani. Múlt évi jövedelme 8,189 tallér volt. Meg kell még említenünk két missioegyletet. 1-ör. „Gesammtverein für die chinesüche MissionMint címje mutatja, főmunkatere China. Alakult ez 1856-ban a következő egyletek egybeolvadások által :

Next

/
Oldalképek
Tartalom