Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

és theologia közt lévő ellentétet mutatja fel. Szoros határvonalozás által mindezen szellemi működések jogának ki kellene mutattatnia, e jog alakjának biztosíttatnia, s így a békének közöttök eszközöltetnie. De szerző a legfőbb tájékozási pontokban nemcsak lényeges különbséget, vagy ellentétet, hanem az összehasonlított párok között épen ellenmondást mutat fel. A vallásos igazság mint symbolicus, s a csoda mint ez igazságnak lényeges sémája terjesztetik elő, a tudományos míveltség elveti a csodafogalom érvényét s a kedélynek symbolumokra való szükségére semmit sem ad. Isten személyiségének felvétele a vallásos kedélynek oly szükséges symbolum; a tudományos gondolkodás abban megfejthetetlen ellenmondást talál. A vallás az embert. Istentől való absolut függésbe helyezi; az erkölcsiség a szabadság tudatában gyökerezik, melynek elve nem az; emberen kivül lévő tekintély és akarati hatalomban van. A vallásban a súlypont az ember gyengeségének s tehetetlenségének érzetére esik, az erkölcsiség súlypontja a velünk született méltóságon nyugszik. E téren való mozgás szerzőt természetesen az egyház, melynek helyérc ő, szabad vallásos társulatokat, s a theologia tagadására viszi,, ennek helyére kritikai vallástörténelmet és bölcseletet akar állítani. Mi nem kételkedünk azon, hogy szerzőnek szivén fekszik ezen elvekkel a keresztyénségnek szolgálatot tenni. De eredményei elhordozhatlanok, s általános érvényök nem eszközölné a békét az összehasonlított szellemhatalmak közt, hanem életre halálra való harcizenet lenne a. többi szellemmüködések és a vallás között. S ha az egyes ily ellenmondások közt szellemi életének megváltoztatására törekszik, annak, mint azt szerző megjegyezte, meg kell bolondulnia. Azon elv, egyébiránt, hogy más valami az, mi a vallásban, és más mi a bölcseletben igaz, s hogy mind a két szellemirányban részt kell venni, nem uj, hanem a szétbomló középkori scholasticak álláspontját jelöli. Szerzőnek a vallásbölcseleti jelenetekre vonatkozó szándoka is tisztán áll, melyek S t r a u s z „Leben Jesu"-ja óta, a hegeli scholastica széthullását mutatják, s melyek 40 év óta foglalkodtatják a szellemeket. Akkor természetesen többnyire nem lehetett szóhoz jutni, hogy a bölcseleti igazság mellett vallási vagy theologiai igazság is van ; s az egyház középkori hatalma hiányában könnyű volt a vallás igazságát általában tagadni, s a vallást, mint a csalódás terét jelölni. — Hogy ez előttünk fekvő könyv szerzője nem a Feuerbach hanem az Okkam húrján pendül, ez kitetszik, — nem tekintve egyedi pietasára, — abból, hogy a bölcseletben, mint a theologiában hagyománykövető. A keresztyénség megítélésében nem találunk semmi sajátságos vizsgálatot, hanem ebben azon phrasisokat használja, melyek a 40 éves vitában folyvást forgalomban voltak, s az ujabb bölcseletben való ismerete bár oly figyelemre méltó, ez ismeret saját bölcselkedésre ösztönül neki nem szolgált. BELFÖLD. Lapunk múlt évi folyamának 13-dik számában tiszt. Elefánt Mihály, nyíregyházi lelkész úrtól megjelent „Autonomia" című cikkében, olyanok voltak elmondva, mik a nyíregyházi ev. egyház némely tagjainál rosz vért és szerkesztőségünknek nem egy keserű órát okoztak. Annál kedvesebb volt reánk nézve fenttisztelt társunk itt következő nyilatkozata, mely míg egyfelől egy hitbuzgó egyháznak megtámadott becsülete mellett csaknem hivatalos tekintélylyel sorompóba lép, más felől szerkesztőségünk mérsékelt eljárását fényesen igazolja azok irányában, kik tavai a 13-ik szám megjelenése után kardot rántani és a dolgot erőnek erejével élire állítani akarták. Nekünk örömünkre szolgált a következőket épen tiszt. E. M. tollából közölhetni. S z e r k. Nyíregyháza, dec. 30. 1858. — A protestáns lap 52-dik számában egy általam semmi tekintetben nem helyeselhető közlés jelent meg, mely a presbyteriumot többek között vádolja, hogy a lelkészeket nem tiszteli, vagy a közlés szavaival: „hogy ha van méltatlanság, gorombaság s több ily félék, azt régi szokásuk szerint már mind oda vagdalták lelkészeink fejéhez, és majd csaknem criminalitast fogtak rajok, s kevésbé máit, hogy ki nem dobálták." — Vétkezném, ha ezen meg nem gondolt nyilatkozat ellenében őszintén be nem vallanám, hogy személyemet illetőleg ily panaszra nincsen okom, s hogy velem — mire az egyházban senkinek sincs joga papja irányában — még eddig senki nem gorombáskodott. A pénzkezelést illetőleg pedig annyit jelenthetek, hogy a számodások ez idén nyomtatásban jelentek meg s kiosztattak a hívek között. Elefánt Mihály, egyik ev. r. pap Nyíregyházán. J Községtanácsülési jegyzőkönyv Debrecenben, december 15-kén 1858. — Elnök polgármester ur, mint a helybeli ekklézsiának föcuratora, felemlíti, miszerint dacára azon körülménynek , hogy más sokkal kisebb s távolról sem ily tehetős városokban, de majd minden falusi községben is, vagy már ezelőtt, vagy pedig a legközelebbi időkben gondoskodtak a hívek az ekklézsia szükségeiről , kijelelvén, s felajánlván az egyház szükségeinek ' némi részbeni könnyebb fedezhetéséül a község földbirto' kából a körülményekhez képest több vagy kevesebb hold* ; nyi szántóföldet, vagy kaszálót; egyedül Debrecen késett mind ez ideig ebbeli kegyeletes kötelességének eleget tenni : miért is felhívja a községválasztmányt, hogy most, s ezen alkalommal, midőn a belső legelő jövendő használatának tárgyalása forog szőnyegen, gondoskodjanak a feles költségekkel terhelt debreceni ref. egyházról, s felsőbb jó váhagyás reményében ajánljanak fel egyházi közcélokra a belső legelőből 100 holdnyi szántással való használatra j —• alkalmas földterületet. .1 Végzés. Elnök polgármester urnák, ugy is, mint a helybeli rej form. ekklézsia főcuratorának kegyeletes célú indítványát ' a községtanács nemcsak egyhangúlag pártolja, hanem a mennyiban biztos tudomása van, miszerint a helybeli ref. ! ekklézsia nemcsak egyenesen, s kizárólag egyházi célokra költ, hanem a népneveléshez s szegények istápolása keresztyéni kötelesség teljesítéséhez évenként tetemes anyagi áldozattal járul, mely kiadások pedig különben egyenesen a községi pénztárra káromolnának, egyedül fiúi kötelességét teljesíti, midőn a helybeli reform, ekklézsiának — egyházi közcélokra a belső legelőnek szántásra alkalmas, nevezetesen az Ondód-felőli nyugoti részéből 150 cat. hold ! földet megszavaz, s mint az egyháznak örök időkre tulajdon birtokába hocsátandót, s annak idejében átvallandót felajánl; kérvén egyszersmind elnök polgármester urat, miszerint ezen határozatának a magas cs. k. felügyelő s gyámhatóságok általi jóváhagyását kieszközleni méltóztassék. Somogy, 1858. végén. — „Egyházi domestica" cím alatt, vallás- és nevelésügy oltárára áldozatot hozók közt, a belső-somogyi helv. hitv. egyházmegye nevét még nem olvasók. Holott ez egyházmegye, nemzetiségi s felekezeti szempontból egyiránt jelentékenynek ismert csurgói algymnásiuma fentartására, egyházkerületi s megyei egyéb közszükségei fedezése mellett, tőle telhetőleg, s csaknem ereje felett is adakozik. De szóljanak számok s tények.