Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

oly szünetlenül tovább haladó folyamot képezzen, melynek vízcseppjei épen az egymássali folytonos küzdelem következtében gördülnek mindig előbbre. Ez az élet hü képe (Mat. 10, 34). Igaz, hogy minden ily küzdelemben az emberi erőtlenségnek sok jelenségei is fordulnak elő; míg ellenben a nyugvó állapot mellett minden erőtlenség s gyengeség mintegy bepólyázva szépen szunnyadoz: azonban ne feledjük, miszerint épen e küzdelmek folytán hámlanak le legbiztosabban az egyházról az emberi erőtlenségek és gyengeségek földi héjjai s épen ezáltal eszközöltetik e földön az egyháznak is folytonos öntökéletcsülése. Helyesen jegyzi meg Bengel (Gnom. N. T. 1. a.) az Ef. 4, 13 v-re: „ne apostoli quidem se putarunt metam assecutos, nedűm Ecclesia. Semper proficiendum fuerat, non standum, nedűm deficiendum. Et nunc Ecclesia ideám sui optimae non a tergo respiciat oportet, sed ante oculos habeat, ut futuram, etiamnunc assequendam." És ez adja kezembe az alkalmat, kimondanom miszerint a protestantismus a históriai múlthoz is csak valamely magasb fokú szellemviszonyulásban van. A protestantismus , nak, mint históriai tüneménynek a históriai múlttali organi| cus összeköttetés szerint kell tovább fejlődnie, de sohasem a szerint, hogy „így volt," hanem hogy „így kell lenni." A históriai múltak praejudiciumai által a protestantismus csz-U ményi fejlődése sem nem korlátozható, sem nem irányoz ható. Az örök és isteni jogoknak nincs sziikségök a históriai múltak szabadalom-levelére. Ott, hol az egyháznak az állammal kölcsönös kötései forognak fen, rendin történik 1 a históriai jogokra hivatkozás ; de belől az egyházban, be ; lől a protestantismusban semmi jogszabályozó históriai múlt sem foroghat fen. Mert valamint a keresztyénség eszméjét bármely kornak csak bővebben kifejteni s megvalósítani, de nem lecsonkítani lehet joga : ugy a protestantismus keblében a ker. szabadságnak és egyenlőségnek folytonos előbbre haladást biztosító, sőt sürgető eszméi és jogai soha el nem évülhetök. Végül, ha a keresztyénség eszméjét positiv mozzanataiban tekintjük, ugy kell azt néznünk, mint: \ 3. A testvériség, a szeretet eszméjét, mely által a ker. szabadság és egyenlőség valódi kenetet, mintegy megszenteltetést nyer. A honnan a protestantismusnak harmadik főfeladata a testvéri szeretet eszméjét is képviselni s annak valósulását a lehető legnagyobb mértékben eszközölni. Már Jézus is (Ján. 13, 35) ugy terjeszti elő a szeretetet, mint a mely által tanítványai mind ö vele, mind egymásközt összeköttetnek, Az apostolok is ezen nyomon menve, midőn az Ur követőit egymássali szoros összetartásra hívják fel, nem valamely társulati merev iutézményeket, nem valamely hideg alkotmány szabályokat irnak elő; hanem az egymás iránti kölcsönös szeretetet ajánlják. Különösen Pál api. ugy szól a szeretetről, mint nem csupán keresztyéni egyedi erényről; hanem mint Jézus követőinek e földön összetartó kötelékéről, mint a ker. egyház társulati közösségének elengedhetlen föltétéről; tehát mint oly erényről, mely nélkül a ker. gyülekezetek sem célszeruleg nem szerveztethetnek, sem szervezett társulati állapotban épen meg nem maradhatnak. A szeretet képzi a keresztyének közt létező és létezhető számtalan különbségek mellett is az egyességnek, békességnek, sőt a tökéletességnek is kötelét (Rom. 15, 5—7; Ef. á, 2—4. 15! 16; Kol. 2, 2—5; 3, 14. 15; Filip. 2, 1—4; I. Kor. 1, 10 és 13 r.> Igaz, hogy a testvéri szeretetre intésnek az egész ujtestamentomban mindig a közös hit, és közös remény szolgál alapjául (Ef. 4, 4—6): de azért teljesen bizonyos, hogy az evangyéliom követőinek összetartó kapcsául nem a hit, hanem a szeretet állíttatik fel. Igenis, mert a hitnek teljes egysége felette bajosan eszközölhető, sőt még ugyanazon tan felfogásai is különbözők lehetnek s így szakadozást okozhatnak ; ezen felül az is bizonyos, miszerint a hit inkább az egyedi, mint a közösségi élet sajátképeni birto! ka. A honnan a keresztyének társulati összetartásának legbiztosabb eszközlője, az egyházalkotmánynak legtökéletesb képe a hitből folyó szeretet alkotmánya. Ezen ponton tér el az egyházalkotmányozás legszembeszökőbben az államalkotmányozás munkájától. A polgári alkotmányokban a szeretet törvényének nincs paragraphusa s nem is lehet; a jogoknak és kötelességeknek helyes határkijelölése, a munka célszerű felosztása teljesen elégséges az államalkotmányozásnál. Ellenben az egyházalkotmánynak mind alphája, mind ómegája a szeretet tartozik lenni; e nélkül a ker. szabadság és egyenlőség eszméi soha meg nem oldható gordiusi csomók; ellenben a mellett az egyházalkotmánynak minden világszerinti fo, gyatkozásai is szépen elhárulnak. Ha valamely államtndós az apostoli egyház egyszerű alkotmányát taglalat alá venné s látná, hogy az egyház ha jója a ker. szabadság és egyenlőség lobogója alatt minden codificatio nélkül is mily biztosan haladt a legvészterhesebb hullámok között is, megfogbatlan talányul állna előtte a tény, hogy a hajó nemcsak el nem sülyedt, sőt diadalmasan s folytonosan növekvő erőben halad most, 18 évszázad elmúltával is a történet viharos tengerén. Előttünk a tény nem talány. Az egyház hajójónak kormányán az isteni erő mellett a testvéri szeretet összetartó karjai dolgoztak. És míg annyi nagy combinatiokkal készített magna charták s aranybullákon ma már csak az időmotya rágódik, az egyház apostoli alkotmánylevele előtt, melyre jóformán csak atestvéri szeretet parancsa jegyeztetett fel, az egymásután lepergett századok még eddig mind néma hódolattal hajlottak meg . .. A protestantismusnak tehát a testvéri szeretetet minél tisztább és hathatósb lángra kell gyulasztania; mert csak ennek melege önthet éltető erőt az egyházalkotmánynak még magában véve csak holt gépezetébe ; csak ez forraszthatja egybe a tagokat egy élő és lelkes test szerkezetébe ; csak ez háríthatja el azon ellentéteket, melyekbe a legtökéletesb földi alkotmány is a ker. szabadság és egyenlőség eszméivel egy vagy más ponton kikerülhctlenül bele keveredik. Ellenben ott lehet a soloni bölcseséggel készített egyházalkotmáuy, ha azt a szeretet lelke nem támogatandja,r

összedűl, mint agyaglábra épített ércszobor. És itt tűnik fel előttem a lelkésznek egyházalkotmáuy tekintetében hasonlíthatlanul fontos alakja. 0, mint a szeretet igéinek hirdetője, az egyháztagok lélekben összetartásának legtényezőbb elősegítöje. A lelkész, ki egy sze lény falu félreeső távolában a szeretetnek apostola gyanánt működik, egyházalkotmány tekintetében nem kisebb szolgálatot tesz, mint azon bölcs szónok, ki a zsinati táblánál a legjobb törvényeket diktálja a jegyző tolla alá. Ez az egyházalkotmáuy igéit papírra Íratja, ama lelkész pedig a szivekbe vési be. Az egyháznak minden kigondolható codcxci közt legtökéletesb a szeretet codexe, melynek egyik oldalára a ker. szabadság, másikára pedig a ker. egyenlőség van felirva. A protestantismusnak jövője, feladata és nagysága e codexben van letéve!! Filó Lajos. Mihez fogjunk, hol kezdjük a munkát ? Nt. Révész Imre ur ezt a kérdést teszi fel, e lapok m. évi 49. számában , ama nevezetes interpellatiora hozott válasza végén , mely hozzá egy nyilt levélben, a debreceni egyház egyházias szellemének sülyedése tárgyában intéztetett. Miután az egyházias szellem és élet stilyedéséuek jelenségei épen szemmel láthatók nemcsak Debrecenben, hanem másutt is: annálfogva amaz interpellatiót, az ott felállított básison, egyenesen hozzánk intézettnek tekinthetjük mi is, valakik népesebb egyházközségekben — egy