Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-26 / 17. szám

jövedelmű perselyeket én sem ajánlom. Oly nagyszerű intézet, milyenül én a prot. pesti egyetemet óhajtóm, s a képzeletben látom, nem lehet, hogy fövényhez hasonló alapon nyugodjék ; nem lehet, hogy a cseppeket bizonytalan arányban fölbuzgó kútfőből táplálkozzék. Szilárd alap, csalhatíanul biztos évi jövedelem a prot. egyetem fő-feltétele, conditio sine qua non-ja. Én azon tervet, mely a múlt évi Prot. Egyh. s Isk. lap 36, 37. számaiban, — Néhány szó a magyarhoni protestáns egyetem érdekében, — ugyan a Prot. lap 32-ik számában, a pesti prot. egyetem ügyében közlött értekezés, s felhívásomra keletkezett, mely szerint t. i. az egyetem biztos alapjául vett 3,000,000 pfrt — melynél kevesebb j semmi esetre nem lehet, — tiz év alatt, minden lélektől egy pengőforintot számítva, fizettetnék le, szivesen elfoga- i dom; mert táplál a remény, hogy az egy pengőforintot sem fizethető szegény prot. családoktól be nem vehetendettöszszeget, bőven fogja pótolni prot. lelkes nagyjaink, s vagyo- ! . nosb közrendű hitrokonaink önkénytes ajánlata. Csak azt ohajtnám, ez igen helyes combinatio szerint készült tervhez ! hozzáadni, hogy a collegiumokban megszűnt jogkatedrák pénzalapjainak kamatjai, az alapítók akarata ellenére, más célra ugy sem fordíttathatván, szinte a pesti prot. egyetem évi szükségletei fedezésére fordíttassanak, azaz, hogy évenként az egyetem pénztárába szivárogjanak. És ma, alig egy fél évi időszak lefolyása alatt, mind a fölélesztett eszme, mind az életre való terv elhangzott, mint kiáltó szó a pusztában ; azérí-e ?, hogy nem jött még el egy prot. egyetem létesítésének ideje, vagy azért? mert az egyházi domestica az előtérbe vergődvén, leszorította az egyetem felöli kérdést, a vitatkozás s a kivitel mezejéről, nem tudom, vitatni nem is akarom, — elég az, hogy a szó elhangzott, az eszmét örömmel felkarolt lelkesedés lankadásnak indult. Bontakozzunk ki uraim, a vétkes közönyösség karjai közül! karoljuk fel megértve a kor intését, a pesti prot. egyetem nagy horderejű eszméjét, melynek létesítése, az egyh. domesticánál már csak azért is eiőnyösb, mert míg ez pusztán anyagi, addig az szellemi s egyszersmind anyagi sajnos helyzetünk gyógyszeréül is Ígérkezik. Karoljuk föl a pesti prot. egyetem feledékenységbe merülni készülő eszméjét; mert ha lesz prot. egyetemünk, akkor az élet tengeréni sok hányatás miatt nagyon is megrongált protestáns érdekeink hajójának, lesz erős árboca, lesznek vitorlái, s törhetlen evedző rudjai, melyek segélyével, kivált kedvező szél lengedezése, akarom mondani, a két prot. felekezet közti őszinte bizalom , szellemi unió lobogója w alatt, hamarább mint vélnők, eljutand az, a jobb jövő kikötőjébe. Melyik legyen a kivitel esalhatlan utja? melyik a célhoz legbiztosban elvezethető terv? a kölcsönös eszmecsere által fog tisztára derülni, — én, mint fölebb említém, a pesti prot. egyetem létesítése iránt, azon tervhez járulok, mely minden prot. lélektől, tiz év alatt, egy pengőforint befizetését ajánlja. .Prot. népiskoláink elhanyagolt Ugye fölkarolására, lelki örömmel látjuk, hogy egyházkerületeinkből, választmány alakult: miért ne szabadna reménylnünk, hogy egyházkerületeink, a prot. pesti egyetem ügyében is fognak választmány létrejuthatása iránt intézkedni; mely a nagy eszmét, a kivitel stádiumain keresztül eredményre érlelje, — létesítse. Szeretünk sokkal emelkedettebb érzést, magasabb értelmi fejlettséget, a közérdek iránt melegebb érdekeltséget tulajdonítni a két protestáns egyház egyes tagjai, egyházközségei-, s kormányzó orgánumainak : mint sem véteknek ne tartanók avagy csak képzeletben is feltenni, hogy a pesti prot. egyetem létrehozása körül, az elfogult önzés, a szűkkeblű gyanúsítás, a most virágzó főiskolák jövője felőli alaptalan aggodalom, a szereplést illetőleg , — inkább gáncsolni szerető akadékoskodásnak mondhatnók, —- a kivitel mezején, legkisebb tért is foglalna, foglalhatna magának. Legyen tehát, — míg testté nem leend az ige, — jelszavunk : pesti prot. egyetem mindenek előtt, s minden áldozattal. — Váljon az egy pfrtos terv?holdankéntikrajcáros adózás ? vagy a mindenkire kivetett közadói összeg aránya szerint gyűljön, s hordassék-e össze a pesti prot. egyetem alapja? azzal mit sem törödöm; csak az, egyedüli ohajtásom, hogy az alakítandott pénzalap, szilárd b rendíthetlen, s olyan legyen, mely a nagyszerű intézet életgyökerére, a szükséges tápanyagot, —;

pénzerőt kellett vala mondauom — szakadatlanul, s mindig azon arányban s az elégségig szivárogtassa. De a pesti protestáns egye tem után, legyen a könyöradomány alapján egyházi domesticánk is, mely fogyatkozást pótoljon, Ínséget enyhítsen fájó sebeket hegesszen. Egy idő óta, a zsinatot, avagy csak ohajtni sem igen divat többé; én e divat pártolója nem voltam, nem vagyok, s nem leszek. Zsinat szerintem minél elébb. Távolról sem kecsegtetem magam azzal, hogy a tartandott zsinat minden hiányt, minden szükségest kijavít, kipótol, miden sajgó sebet behegeszt; de ha reményünk ellenére, teljesen eredménytelenül oszlanék el zsinatunk, aligha enmagunkban is nem lehetne s kellene annak okát keresnünk. A körülmények kellő' felismerése, az idő intéseire figyelés, komoly higgadtság, bölcs eszélyesség, eleitől fogva sokat kivitt, sokat érvényre emelt, sokat megőrzött az enyészet örvényétől. A mi tisztüuk foglalkozni zsinati előkészületekkel, melyek közé tartozandónak vélem a pesti prot. egyetemet, s az egyházi domesticát. Ha a kilátásba helyezett zsinaton avagy csak e két eszmének életet adhatunk; avagy csak e két intézet alapját megvethetjük : már gazdag, oly gazdag eredményre jutottunk, mely után a magyarhoni protestáns egyház századok óta eseng, sovárog. Hajnal Abel, helv. hitv. lelkipásztor. ISKOLAÜGY. Népnevelési ügy pártolása. Több izben őrömmel s hálás indulattal említém meg a hir-, s más lapokban néhai nagyméltóságú gróf Széchenyi Lajos ur nevét, mint ki a visontai anya-, és hozzá csatolt rinyaujlaki leányegyházzal jótéteményeit közleni kegyeskedett. („Jelenkor" 1841, 40. sz. „Prot. Egyh. s Isk. lap" 1842, 32. sz. „Hirnök" 1842,85. sz. „Prot. Egyh. s Isk. lap" 1844, 49. sz.) Most hasonló öröm- és hálaérzéssel említem a boldogult jóltevő gróf ur fiait, mélt. gróf Széchenyi Imre és Dénes urakat, mint méltó fiait a derék atyának, kik a felekej zetességen fölül emelkedve, a jóltevő atyát jótéteményökkel követni buzgólkodnak. Ugyanis ezen mélt. gróf urak nem : tekintvén azt, hogy köztük s a volt jobbágyok közt a birtok elkülönítés egyesség utján nem sikerült; hanem csupán a nevelési Ugy szentségét vévén tekintetbe : a lelkészi hivatalnak Visontán, az eddigi 1

/i

telek birtokához ugyanannyit, és így egy egész telket; az iskolatanítói hivatalnak is az eddigi y4

telek birtokához ugyannyit, és így fél telket kiadatni rendeltek. Szabadjon itt, — reméltén, hogy szerénységet nem sértek — közlenem a mélt. gróf uraknak e tárgybani nyilatkozatukat : „Szivünkön viselvén a népnevelés ügyét, — ennek pedig első emeltyűje, ha a tanítók illendően díjaztatnak, —• azért ezek anyagi állapotát biztosítani, s ezáltal őket az önfentartás nehéz gondjai eltávolításával nehéz hivatásuknak lelkesen s örömmel leendő teljesítésére képesekké tenni kívánván : a helybeli lelkésznek eddigi fél telek birtokát, szinte még fél telki; a rectornak eddigi l

/. telki birtokát pedig szinte % telki birtokkal nagyobbítani kívánjuk és rendeljük." Kitűnik ezen követésreméltó nyilatkozatból, hogy a mélt. gróf urak nemcsak tudják, mi leginkább baja honunkban a népnevelési ügynek; hanem egyszersmind ke-