Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

natoknak kell különösen óvakodni nemcsak a „nagy" tettektől, hanem még csupán a „sok" tettől is, mert épen ezek vannak leginkább kitéve az elhirtelenkedés, megfontolatlanság veszélyeinek. És avagy hacsak politikai törvényhozásokat látunk is az elhirtelenkedés és megfontolatlanság utján, nem eléggé szánandó alakban tűnnek-e fel azok előttünk!? Minő idegenítő volna tehát, ha az elhirtelenkedés és megfontolatlanság utján egyházi törvényhozást látnánk ! A valódi nagy dolgok, nagy tettek nem ugy születnek, hogy az emberek előre keresve keresik, minő nagy és nevezetes dolgokat tegyenek. Mikor az emberek hévvel törekesznek a nagyságra, rendesen a leggyarlóbb, legéretlenebb müveket hozzák napfényre. Nem kell tehát az egyház érdekében, nem szabad a zsinatoktól valami különös nagy dolgokat, csaknem csodákat várni; sőt nyíltan kimondom: igen nagy nyomorúságát tüntetné fel az egyháznak az ily vélemény. Kétségtelenül szükség van a zsinatra; kétségtelenül nagyon kivánatos, hogy a látható egyháznak minél jobb egyházalkotmánya legyen; kétségtelenül nagyon rendén van, hogy az egyházalkotmány az egyház tagjai között uralkodó eszméknek megfelelő legyen: de magok a zsinatok, és azoknak bárminő működései sem egyedül, sem pedi£, még csak főleg sem fognak minden bajon segíteni, nem fogják az egyházat felvirágoztatni. E célra szükséges és legnagyobb mérték ben épen az szükséges, hogy az eg> ház legelőször is minden emberben önmagában épüljön meg, önmagában bírjon erős alkotmánynyal; azaz , hogy a hit a keblekben szilárdul álljon. Nem az egyetemes zsinatok, hanem az egyéni hit, buzgóság , szilárd akarat, lelkesedés: az első és fődol gok ; ezekre van mindenek felett szükségünk; ezekben van bajaink ellen az orvosság; ezek fogják ujjászülni az egyházat; ezektől lehet nagy dolgokat, csodákat várni. Az egyetemes zsinatok és ezeknek minden dicsősége nagyon másodrendűek amazok mellett; és sohasem fognak nagy dolgokat tehetni azok nélkül. És bizonyosan , ezt az egyháznak minden emelkedettebb lelkű tagja ekképen hiszi. Nincs tehát ok a zsinatokból következhető bajokon aggódni; nem lehet azok véleményét osztani, kik a zsinatok összeülését nem óhajtják ; mert bizonyosan lehetlen hazánkban oly zsinatnak alakulni, melyben nem ezen vélemény, nem emelkedett lélek uralkodnék ; melyben annyi higgadtság, annyi eszély se volna, hogy az előtte tátongó örvényt ki tudja kerülni. A zsinatokat, mikép azok jelen egyházi közéletünkből egyedül alakulhatnak, kétségtelenül oly higgadt bölcs szellem fogja átlengeni, minélfogva a „nagy" tettek sikamlós mezején nagyon óvatosak fognak lenni; nem fogják hivatásukat túlbecsülni, magokat mindenre fölszabadultaknak érezni; nem fognak könnyelműek lenni valamint kifelé, ugy bizonyosan befelé sem. Más részről pedig egyenesen nevezetes jó oldallal is kecsegtetnek a zsinatok az által, hogy a szokottnál nagyobb mértékű eszmecserét fognak eszközölni, az egyházban az elevenséget fogják gyarapítani, s ez által közvetve hensöleg is valósággal szilárdítani fogják az egyházat. Usziutén örvendeni lehet ennélfogva az egyetemes zsinatok összejövetelének, mert nem lehet feltenni, hogy kárt eszközöljenek. Bizonyosan csak haszon fog azokból következni. Tetemes nyereség leend ezen egyetemes tanácskozásra való összejövetel, habár egyetlen kánon sem volna is az eredmény. — (Folyt, követk.) A protestantismus jövője. (Vége.) S mi az alapja ezen keresztyéni teljes egyenlőségnek ? Az, hogy az egyház tagjává mindenki csak ugyanazon egy foltét alatt, t. i, aK riszt usbani hit föltéte alatt válhatik ; az egyházba belépéskor mindenki ugyanazon egy kin- t eset, t. i. a lelki szegénység, az ü-d v s z Ü k s é g 1 e t és a Krisztusbani üdvkeresés kincsét hozza be: épen ezért az egyház tagjai közt a legszorosabb értelemben vett egyenlőségnek kell léteznie. Pál api. azt mondja (G-ah 3, 25—27): „mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által, mert valakik a Krisztusban megkc resztelkedtetek, a Krisztust öltöztétek fel. Nincsen sem zsidó, sem görög, nincseu sem szolga, sem szabados; nincsen sem férfi, sem asszonyi állat között válogatás : mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban." (Lásd még Jak. 2, 1—4; Róm. 12, 3—5; I. Kor. 12 stb.) A honnan az egyházban sem a születés, sem az ado mányok , sem a szolgálatok, sem az állapotok különböző sége a tagok közti egyenlőséget meg nem szüntetheti; mint keresztyénnek, mindenkinek egyenlő igénye van az evan- r gyéliomi tanhoz és Ígéretekhez, mindenkinek egyenlő jogai' s kötelességei vannak ugy, hogy az egyházban valamely eredetileg létező parancsoló és engedelmeskedő, ur és szolga, uralkodó és hódoló két külön elemet felvenni s egyiket a másik ellenébe felállítani a tagok között, nem szabad. Az egyenlőség ezen eszméjével nemcsak a sajátlag ugy nevezhető hierarchiai és kűriarchiai, de még a püspöki, sőtconsistorialis igazgatásmód sem egyeztethető össze; a protestáns egyháznak egyházalkotmányi hitvallása csak a szabad és egyenlő képviselet alapján szervezendő p r e s-4^" byteri igazgatásmód lehet. Váljon már az egyenlőség eszméjének megfelelő igazgatásmódba akár a jus patronatus , akár a világi elemnek a tanítói elem általi háttérbe szorittatása, akár a tanítói testületben a szoros alárendeltséget maga után huzó éles rangfokozat beilleszthető e ? ezt ugy vélem, az eddig mon dottak után nyilt felelet nélkül is el lehet dönteni. A szabadság és egyenlőség felebb kifejtett eszméiből következik, hogy a protestáns egyházban mindenki bátran^ és megköttetés nélkül kimondhassa ugy a tudomány (tlieo J logia), mint az egyházalkotmányozás terén a maga nézetét. Azt állítani, hogy e dolgokhoz csak néhány választottak értenek s jogosítvák szólani, — önbizakodással telt vakmerőség. Nem ugy értem én ezt, mintha p. o. a zsinati tanácskozmányban is a képviseleti szerkezet erőszakos megháboritásával minden egyes, hivatott és hívatlan közvetlen részt s föltétlen befolyást gyakorolhatna, — ily társaság képe nem lebeg szemeink előtt; hanem ugy, hogy sem a törvényalkotó, sem a kormányzó egyházi testületek valahogy azt ne véljék, mintha ők és az egyház teljesen egyek és ugyanazok volnának. Az egyháznak minden ügye magáé az összes egyházé vagyis az egyház tagjainak öszegéé, és így nemcsak megengedhető, sőt követelendő, miszerint mindenki, mint az egyháznak teljesen egyenlő organicus tagja, annak legmagasb ügyei iránt is szabadon érdeklődjék s ezen érdekeltség — bárha tévedezö volna is — egye ucsen s jogelvi szempontból sohasem kárhoztassék. Minden létezhető zsarnokság között legszenvedhetle nebb s legkevésbé menthető a tudósok követelő hidegsége s önteltsége a nemtudósok —, s az ugyne vezett szabadelvűek s igazhitűek erőszakoskodó türelmetlensége a nem szabadelvűeknek és nem igazhitűeknek tekintett embertársak irányában. S fájdalom ennek szomorú példái sokszor még a prot. egyház történelmében is fel-feltünedeznek. A ker. szabadság és\ egyenlőség eszméje a türelem fogalmát is már eredeti- 1 leg magában foglalja, a honnan az egyházban nemcsak az ellenkező, de a hibás nézetek is minden terrorizált tartózkodás nélkül nyilvánulhatnak. Jobban kell félni mindig azon hibás nézettől, mely csak lappangva terjed s nyilatkozni elég óvatos, mint attól mely nyiltau előlép s így a jobbra oktatás, megigazodás—lehetőségének magát alá állítja. De a ker. szabadság és egyenlőség eszméiből foly azon kívánalom is, miszerint a protestantismus az egyház mezején ne valamely csendesen nyugvó álló tavat, hanem