Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-26 / 17. szám

Második évfolyam. 17, szám. Pest, ág&jjf 26-kán 1869. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden es. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Igénytelen merengés. Azzal kezdeni, hogy meleg és őszinte hálát adok Istennek, mert sok okom van reá. Ugyanis ha visszagondolok a mintegy két tizedes múltra, midőn Pál atyámfiával, a hajdani „Prot. Egyh. s Isk. lap"-ot megkezdettük, s azon időt összehasonlítom a mostani Prot. lap korával és állapotával, még ha teljesen tál nem tudnék is emelkedni azon gyarlóságon, melyet a költő e szavakkal jellemez : laudator temporis acti — : kénytelen volnék bevallani, hogy illetőleg az avatott, tudományos, szakértő munkatársakat, ezek mind számra, mind súlyra nézve, túltesznek rajtunk és akkori szövetségeseinken; hogy míg akkor a Prot. lap csak egyes egyedül állott, s csak áldozattal volt fentartható, jelenben a Wochenblatt, a (Sárospataki füzetek, a Kecskeméti Közlöny állanak fen mellette és pedig—dum sM constitérint—atyafiságos szövetségben. E részben tehát — hála Istennek — haladtunk volna. De haladtunk egyebekbén is, melyekről óhajtandó volna, vajha bennök oly messzire ne haladtunk legyen. Ezekről óhajtanék egy kissé merengeni. Midőn szeretett egyházunk jövője, java, virágzása, szóval szent és magas értelemben vett érdeke forog kérdésben s meghatározandó azon álláspont, melyet az egyház egyes tagjának ezen érdekkel szemközt el kell foglalnia, ezt nem lehet, nem szabad máskép formulázni, mint csak így : Az egyház érdeke mindenek felett. Csak ha azt mondhatnók, midőn egybegyűlünk, templomban, gyűléseken vagy orgánumaink hasábjain, ime itt nincsen csak egy is, ki magát, véleményei-, vágyai-, törekvései helyzete-, Istentől nyert tehetségeivel együtt, az egyház érdekének, testestül lelkestül alá ne rendelné, s vissza ne utasítana mindent, de mindent, a mi neki hízelegne, de amaz érdeknek ártana : csak ekkor volna okunk dicsőitni Istent és teljes bátorsággal hinni, hogy azon egyházon, melynek legbefolyásosabb tagjai egytiil egy%) vagy azok legnagyobb többsége, ezen alapon állanak rendületlenül, a pokol kapui diadalmaskodni nem fognak. De ugy látszik nekem, hogy sok köztünk az Ises meg az Enes. Az tsesek így formulázzák a dolgot : az egyház érdeke is meg az enyém w; az ánesek pedig így : előbb az én érdekem, aztán az egyházé. Dehogy fogom én alkalmazni, bővebben magyarázni, s az életből merített példákkal illustrálni ezt, vagy épen azt fejtegetni, mennyi kibeszéllietlen gyászt hozhatnak egyházunkra az ises és enes emberek. En csak megpendítettem e tárgyat a tisztelt közönség előtt, hogy nyúljon kiki keblébe, és nézzen szemlélőleg jobbra is, balra is, és vizsgálja meg, váljon a kép az életből van-e merítve, van-e valóság benne és kérhesse Istent, hogy az ises és enes emberektől mentse meg egyházunkat. Még a gondolat sem az enyém, egy jó barátomtól tanultam el azt, ki tiz év óta három rubrikába írja be egyházunk előkelő tagjainak neveit, jobbra állanak az wesek, balra az ebesek, középen pedig azok, kikre minden körülmények közt számítani lehet, hogy személyes érdekeiket az egyház érdekének feltétlenül alárendelik, Elborzadtam a két szélső rubrika gazdagságán, s ha azt kellene hinnem, hogy barátom csalhatatlan, nem volna egyik választásom, mint aludni, vagy imádkozni menmp Erről, ez úttal ennyit, A második, a miről merengeni érdemes az, hogy míg mí Pállal az érdekek 'összeolvasztását, a a protestáns fogalom alatt a becsületes kölcsönösséget, minden szabados eszközökkel előmozdítani törekedtünk, ujabb időben feloszlató irány kezdett fejleni, mely a részt az egész fölébe kivánta állítani, a subvagy coordinált fogalmakat, az ezeket összefoglaló egyetemes fogalom kárával érvényesíteni. — Itt tán világosan szólhatok, és így kettős vallomással kezdem a dolgot. Szerintem rosz uton járnak, kik unióról beszélnek, és nem határozzák meg, mit értenek alatta. Nekem dogmatikus, symbolikus, coefessionalis szóval olyan unió , mely Lutherból Kálvint, vagy megfordítva csináljon, nem kell. Ezt kimondtam 18 évvel ezelőtt, és kimondom most is. — Ellenben a társas uniónak lelkiismeretes barátja voltam mindig, s az