Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-04-16 / 16. szám
rioritatem in Episcopos, quam alioqni habét, jure humano, etiam a nobis permitti." Azt pedig csakugyan tagadni nem lehet, hogy a szentesi lelkésziktatásnál a tanítás és épülés volt az istenitisztelet főrésze. Már mindazokat, melyeket előadtunk egybefoglalva, nézetem szerint, következő eredményre jutunk : miszerint az uj lelkésznek esperes általi bevezetése az egyházba, kánonaink által nem határoztatván, nem múlbatlanul szükséges, — de nem is tilalmaztatván, nem ellenkezik hitelveinkkel, sőt az épülés tekintetéből óhajtandó, vajha ez közönségesen szokásba jönne! Ugy szinte az egyházi eszközöknek , vagy legalább templom-kulcsoknak átadá sa — ha azzal semmi babonaszerü jelentés nincs összeköttetve, — nem számláltathatik a botránkoztató újítások közé, hanem oly ténynek tekinthető, mely ha megtartatik, nem nagy baj, s ha elmarad is, semmi baj. Ha találkoznának e lapok olvasói közül, kik ezen, vagy ebez hasonló vitákban megbotránkoznának, s ezeket ugy tekintenék, mintha általuk e lap helyzetünkhöz nem illő szóváltások terévé aljasíttatnék, ezeknek megnyugtatásául szabad legyen talán hoszúra is terjedt észrevételeimet a helvét hitvallás ezen szavaival bezárnom : „Szemünkre szokták lobbantani, hogy egyházainkban, mióta azok a római egyháztól elváltak, sok visszavonás és szakadás van, és így azok nem igaz egyházak. Mintha bizony a római egyházban soha semmi szakadás, felekezetesség és vita nem lett volna, még pedig a hit tárgyában, mely nem anynyira az iskolában, mint szószéken a nép előtt tartatott. Megismerjük ugyan, hogy az apostol ezt mondotta: Az Isten nem szeretője a visszavonásnak, hanem a békességnek. Ismét: Minthogy ti köztetek van irigység és versengés és visszavonások, nem testiek vagytok-e ? Mindazáltal ki meri tagadni, hogy Isten igazgatta az apostoli egyházat, valamint azt, — hogy az apostoli egyház igaz egyház volt, — bár voltak abban visszavonások és szakadások ? Igen , Péter apostolt megfeddi Pál apostol. Ettől pedig elszakadt Barnabás. Az autiochiai egyházban heves vita támadt azok közt, kik ugyanazon Krisztust hirdették , mint azt megemlíti Lukács az apostoli cselekedetek című könyvben. Mindig voltak az egyházban viták, s ellenkező véleményen voltak és pedig jelentékeny tárgyakban az egyház legjelesebb fér fiai is: de azért e viták miatt nem szimt meg az egyház az lenni, a mi volt. Mert tetszik az Istennek az egyházi vitákat önnevének dicsőségére, s arra használni, hogy az igazság jelderüljön, s hogy azok, kik állhatatosak, megismertessenek. XVII, R. Kármán Pál. *) KÖNYVISMERTETÉS és ISKOLAÜGY. Népszerű természettan. Népiskolák számára Krüger után Orbán József, miskolci ref. tanár. Népiskolai könyvtár VIII. kötet. Sárospatak, a főiskola betűivel és költségén. 1859. 8-adr. 182 lap. Ára keménytáblába kötve: 42 kr. o. é. E könyv, melyet ismertetni akarunk, már a második, mely egy év alatt Krügernek népiskolák számára irott jeles kis természattana után készült. Az első, mint e lapok olvasói emlékezni fognak, kecskeméti ref. tanár Csabai ur által fordítva, múlt év közepe táján jelent meg s róla ugyancsak e lapok m. évi folyamának 2G. számában bőven szó lőttünk. — Ugyanakkor volt alkalmunk terjedelmesen elmondani : miszerint Krüger népszerű természettani müveiben nem annyira a tárgy eredeti felfogása vagy kidolgozása, hanem kiváltképen a módszer az, mely azoknak az ujabb paedagogiai irodalom termékei között a legelső helyet biztosítja s azokat népiskolai használatra annyira alkalmassá és ajánlatossá teszi; valamint azt is, hogy Cs. ur átdolgozása, minthogy épen e módszert nélkülözi, csakis névben és tárgyban hasonlít az eredetihez, de annak érdemében nem osztozik. Ez okból s ugyanazon alkalommal fejeztük ki azon óhajtásunkat is : vajha ! találkoznék mihamarább valaki, ki Krűgert, még pedig annak szerkezetét és jeles tanmódszerét híven megtartva, még egyszer lefordítaná vagy átdolgozná, hogy így necsak a gyermek, hanem a tanító.kezébe is célszerű természettani kézi könyvet adhatnánk. Örömmel és benső vigasztalódással jelenthetjük, hogy a népnevelés ügyében kifejtett ama buzgó óhajtásunk az előttünk fekvő műnek megjelenése által ime csak hamar teljesült! Mert ha annak akár egyszerű tiszta és világos nyelvét, akár szerkezetét és módszerét vesszük, anynyira magában foglalja az eredetinek jeles tulajdonait, hogy azt népiskoláinkra nézve valóságos nyereségnek, paedagogiai irodalmunkra nézve pedig örvendetes gazdagodásnak méltán tekinthetjük. Szerző bebizonyította e műben, hogy munkájához tanulmánynyal és az eredetinek kellő felfogása és ismerete után fogott s ugy látszik, hogy velünk együtt ugy vélekedik, mikép egy jelesnek elismert idegen irodalmi terméknek nyelvünkre való áttétele nem csak az egyszerű lefordításban, hanem ezenkívül még azon képességben is áll, mely a fordításba a fordított műnek szellemét és irányát is átültetni tudja. — Azt sem tévesztette szerző szem elől, — hogy népiskolák, — még pedig magyar népiskolák és magyar néptanítók számára irt; a honnan igen helyes tapintattal , az eredetinek módszeréhez mindenütt híven ragaszkodva , a szövegre nézve a mi szükségeinkhez alkalmazkodott. — Szóról szóra fordított ott, — hol a tárgyat a könyv céljához képest elég bőnek találta, — ellenben célszerű bővítéseket tett, hol arra szükség volt, s kihagyta azokat, miket elemi iskolába nem tartozóknak vélt. Mint igen célszerű javítást és bővítést kell különösén kiemelnünk sz. azon eljárását, mely szerint könyvét rövid bevezetéssel látta el, — annak végét három §-ban következő érdekes cikkekkel: az é 1 e tmüves testek szerkezetéről, különösen az állati életről, — a növényi életről, — amérg e k r ő 1, — bővítette; ezenkívül pedig — mi által annak methodicai becsét csaknem Krügeréé fölebe emelte s iskolai használhatóságát nagyon megkönnyítette, — minden cikk végén rövid kérdésekbe szedte össze az azokban tár gyalt dolgok foglalatját. — Szerencsésen küzdött meg szerző az előadásnak elbeszélő modorban való keresztülvitelében is, a mi pedig nem a legkönnyebb feladat, s igen gyakran a mű hátrányára lehet. Szerző a nélkül alkalmazta azt s nem engedett magának több kitérést, mint a mennyit rendesen egy komoly tanító tesz. Végre, a mi sz. dicséretes eljárására a koronát felteszi, az müvének azon tulajdon ásga, melynél fogva az a fordítás dacára is oly egyszerű, tiszta és szabatos magyarsággal van irva, hogy az olvasó az abban talált kifejezések és styl után Ítélve, ha az ellenkezőt nem tudná, eredetinek ismerné el. Oly tulajdon és érdem ez, mely a milyen ritka a fordított müveknél, épen annyira méltánylásra és dicséretre méltó. Kedves kötelességet teljesítünk tehát, ha az elmondottak alapján e második népsz. természettant, mely az *) Örömünkre szolgál jelenthetni, miszerint t. munkatársunk, évek óta a politika-historia ujabb korszakára vonatkozó nagy terjedelmű munkán dolgozván, s azt e napokban bevégezvén, igéretét birjuk, hogy ezentúl nevével az egyházi téren gyakrabban fogunk találkozni; jelesen legközelebb némi zsinati tájékozásul és előkészületül ily című munka Írásához kezdett: Ujabb óramutató, vagy, „Párhuzam a kült föld és magyar protestáns egyház közöttAdja Isten, hogy mielébb bevégezhesse és világ eleibe bocsáthassa! Szerkesztő.