Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

volna, vagy tűnnék fel hiba, — annak orvoslását egybáztanáesunk el nem mulasztaná. Innen indulva ki — megjegyzi egyháztanácsunk — a szóban forgó közlésekre : hogy, midőn ezek, a helv. hitvallású egyház autonómiáját az 1849-ik népforrongási hasisra szeretik fektetni: akkor az egyháztanács, az egyházkerülettel és polgári hatósággal jelenlegi egybefüggésének; ugy a fentebb leirt presbyteri kezelésnek, vagy homályos ismeretében sinlődnek, vagy egyéni boszantási vágyoknak tömjéneznek. Ugyanis A szentesi presbyterium szervezetét tekintve : emberek emlékezetét felülmúló idők , s talán magának Katona Geleinek idejétől fogva, — a presbyterium maga magát egészítette ki — jó van ez? vagy nem? annak vitatását mellőzve, ehez csak annyit mondunk, hogy így vettük át a régiektől, és hogy az 1849-ik népforrongási napok után, 0 Felsége kiterjesztvén figyelmét a protestáns egyházak igazgatására is, — midőn azokat a fenálló gyakorlatban meghagyta, — törvényszertileg megerősítette a szentesi egyház presbyteriumának állását is. — Innen lett az : bogy midőn sok időkön keresztül köztiszteletben állott lelkészeink, a lefolyt években elhánytak, — lelkészek választására ezen presbyterium kiegészítése esperesi elnöklet alatt ünnepélyesen hajtatott végre. — Ezalatt küldetett le a vallás- és oktatási minisztériumnak, a protestáns egyházak szervezésére vonatkozó terve, melynek megoldatását, valamint az egész protestáns közönség várja: ugy egyháztanácsunknak mind külső, mind belső visszonyait megfontolva — kell — s úgyis fogja, másnak adni át — azon teherviselést — melyért ugyan jutalmat nem arat: de aljas gyanusítgatásokra sem érdemes. — Mivel Az egyház vagyona feletti kérdések is — szinte többség által — tanácsban — közvégzésekkel döntetvén el, — ha azoknak eredmények, a szóban forgó cikk közlőinek tetszéseiket megnem nyernék is, — holott a természeti világban is tűnnek fel ő nekiek nemtetsző jelenetek — és az emberek mindég hibázhatnak, — van más ut, melyen felvilágosítást és orvoslást lehet szerezni, nyíltan alapos okadatokon indulva ki: de álarc alatt egyenes gyanúsításokkal támadni meg, egy testületet — közhirlapokban — nem egyéb, mint alattomos izgatással törekedni — a közcsend, béke felzavarására — a honnan — egyháztanácsunk szinte kimondja „fiat justitia" és megkéri a t. szerkesztőséget x. y. z. tulajdon nevek közlésére, *) „hogy igy —mint ezek", más úttal fenyegetik az egyháztanácsot: ez is a büntető törvény, ha nem is 80-ik, de legalább a 300-ik §-sa szerint nyíltan járhasson el. Míg tehát az egyháztanács— jelen kormányzati rend alatt, állását felfogja — az ily illetéktelen s avatatlan közzétételeknek cáfolgatásába — nem bocsátkozhatik, nem azért, mintha egyes egyént is a felvilágosítás és igazságösvényén akadályozni kívánná : hanem felsőbbségének ezen x. y. z. ismeretlen miségeket el nem ismerheti — azért is, — mert maga azon nép — melyre mint basisra hivatkoznak — a mennyire az egyháztanácsnak tapasztalása van — maga is, a község közt élvén, őket sem morum, sem bonorum censorokká nem tette — az illető felsöbbségek is — ily minőségben — ki nem nevezték. A felhozattak mellett — az ilyetén közlésekről véleményünk oda járul : hogy ezek , sem üdvös célra nem vezetnek, sem az álladalmi rend és igazság elvén nem alapulnak, — mert valamint álarc alatt — csak csendet zavarnak —• elégületlenséget költenek — a közbizodalom csönkkentésére törekednek — a testület — munkásságát zsibbasztják : ugy vétkest, nem vétkest, derűre borura összevissza hurcolván — igazságtalanok — mert meghallgatás és bebizonyítás nélkül —mintegy végrehajtáson kezdeni az eljárást — egy egész egyháztanácsot, — melyben különbféle rendű egyének vágynák — kik a közügy mellett — minden jutalom nélkül — csupán kegyeletből fáradoznak — piszkos hűtlenség gyanúsításával állítani*)— a közönség eleibe — ez valóban a protestantizmus szelleméhez nem illik. Mi ugyan az clöhaladást, — melynek eszmecseréléssel kell megesni — elfogadjuk : de akárkitől is az álladalmi rendnek és igazság elveinek ovatos követését megkívánjuk — s nem vitázunk. Egyházi tanácsunk f. évi 330. sz. a végzéséhezképest kiadta Szabó Károly, egyh. jegyző. *) Ezt nem tesszük. Szerk. Gondnok-választás Losoncon. — A rögtönös lemondás következtében történt egyházgondnoki hivatal megüresedése, gondnok-választásra hívta fel egyháztanácsunk tagjait, e választásra lelkészünk által gyűjtetvén egybe; hol ott is közlő tanácsnok indítványozá, miszerint óhajtandó volna, hogy a megüresedett gondnoki hivatal betöltése, ne a magát kiegészítő egyháztanács tagjai által vétetnék sikerlésbe, hanem egyházalkotmányunk alapszabályaihoz mérten, egyház-híveink saját jogai visszaadása s élvezése folytán eszközöltetnék, mely egyház-híveink jogaiba lett visszahelyezési elvéből következend, miszerint nekünk egyháztanácsnokoknak — presbyteri állásunkról önként le kell mondanunk, miként presbyterialis rendszerünk szerint újból constatiroztassék egyháztanácsunk, minthogy egyháztanácsunk tagjai csak egyikéről sem lehet valószínűleg mondani, még kevésbé kimutatni s bebizonyítani, hogy ő nép választottja volna : ugyanazért egyházunk népességéhez képest elegendőnek vélem az újból alakítandó egyháztanács 3. évre, — tizenkét személybeni központosítását s megalakítását, azon hozzáadással, miszerint igazgató testületünk vezetett számadásait évenkint befejezvén, azt a nép köztudomására adni tartozzék; a kitűzött éveket, azért hiszem elégségeseknek, mert haapresbyterség teher, osztozzanak a teherviselésben minél többen, ha pedig megtiszteltetés, a megtiszteltetésben más is részesülhessen, az évek letelendésével a volt presbyterek ismét megválaszthatandók lévén. — Valóban ezek elmondása által darázsfészekbe nyúlt indítványozó, miután az előadottakat rögtön meglehetős nyugtalanság s zúgás követte, a zúgásból kiemelkedő tiszta érthető hangon — a presbyterséget örök tulajdoni joggal igénylők — e szavai hallattak : „Nem mondok le a presbyterségről —! — hiszen nincs nép" —!! — Mások arra hivatkoztak, hogy miután egyházunkban számtalan évek óta, más a szokás, mint a milyen fényezést igényel az indítvány, — tehát egyházunkban nem alkalmazható, s el sem is fogadható. — Mintha bizony a ferde szokás bármi régi legyen is, az egyháztörvényt megdöntlietné és az igazságot érvényéből kiforgathatná. — Azonban mind hasztalan, mert bár meg nem cáf'oltatott, s le nem döntetett az elv, ennek ellenébe mégis győzött a szokás, s a megürült gondnoki hivatal betöltése a magát kiegészítő s határozatlan számú egyháztanács által sikeresített, egyházgondnokká, tanácsnok t. 0. A. ur választatván meg; — ez erélyes s protestánsszellemü gondnoknak megválasztatása, hogy nem a nép összes akaratának kifolyása, sajnálatra méltó!! — Igaz ugyan, hogy a megválasztott gondnok indítványozóval elvben egyezett, de alkalmazását a megrögzött ferde szokás miatt clhallgatá, elhallgatá pedig talán azért is, mivel a presbyterséget letenni nem akarók személyeinek (kiknek számok nem kevés) feljajdulását s nyugtalanságát újból feléleszteni nem akará. — De pártolást nyert az indítványilag felhozott s élére állított elv K. B. egyháztanácsnok ur által is, ki is az elv életbeléptetését a majdan bekövetkezendő zsinat szigorú meghagyása idejére kiváná elnapoltatni, ezúttal óhajtván a napi renden lévő tárgy sikeresítését, s a kiszemelt gondnok megválasztatását tényezés alá venni s vétetni. Az örökös presbyterséget igénylők feljajduló szép számának ezen állítása — „hiszen nincs nép"— Ezt senki nem tette. Szerk. *