Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

Egyébiránt a ki a vélemények szabad nyilatkozásának igaz barátja, — s ki nem volna az, ki a protestáns szabad vizsgálati elvet vallja, — az nem fog megütközni azon, liogy lapunk hasábjain a kérdéses ügy felett már annyi liarc és háborút tapasztalt. — Mint egyházalkotmányunk első föltétele és alapköve elég fontos a presbyterium mikénti alakulásának kérdése, hogy a vélemények pro és contra meghallgattassanak. Beszéljük ki magunkat szabadon, őszintén ; csak személyeket ne bántsunk, mert itt rendszerről, nem személyekről van szó. Szerkesztő. Nyíregyháza, márc. 31. „Das Princip aller kirchlichen Praxis ist die Gemeinde" Rosenkranz Encycl. d. theol. Wissen. Igen is, az egyházközség azon basis, melyen evang. egyházunk szerkezete sarkallik, melyet, ha alúla kirántunk : akkor megszűnik evangyéliomi protestáns egyház lenni, melynek egyik szegletköve az öntudat, önállás és a szabadság, és vissza fog esni azon gyászos állapotra, honnan a reformátio annyi sok küzdés között és oly nagy áron kiemelte, megszabadítá; vissza esik a gyámság alá, s viselje bár e gyámságot akár a papság, akár az állam, vagy bármely ember fia: végtére is elfogja veszteni az evangyéliomi életnek ruganyosságát, vidorságát és életrevalóságát, mert minden gyámság nyomással jár. Ugy vagyok meggyőződve, hogy minden törekvés, legyen az szándékaiban tiszta is, mely az evangyéliomi protestáns egyházközséget autonom jogainak gyakorlatában, melyet a szentírásból merített, meg akarja szorítani: kiterjeszti kezeit a religionak majestaticus jogaira. Innen azon szunnyadni nem tudó éberség, azon ingerlékeny féltékenység, azon rettenthetlen bátorság, melylyel kivált a magyar protestánsok az egyházközségnek autonom-jogai fölött őrködnek, mert ezekben gyökeredzik a hitszabadság és ennek kifolyása, az — üdvesség. Megengedem, hogy az egyházközségnek lehetnek tévedései, de az is igaz, hogy egy társulat saját tévedései és hiányai mellett is megelégedettebb, nyugodtabb , mintha kivülről rátukmált igazgatásnak keze alatt állania kellene; aztán, a mi egyházunk, az evangyéliom szerinti tökélesülésnek egyháza, melynek typusát három százados élete mutatja. — Azon állítás pedig, hogy a mi evang. népünk az egyházközségi életre még most is éretlen és értetlen, ez nem egyéb, mint sophisma amphiboliae, mely a consistorialismus kezeügyébe dolgozik, de mely az egyházközségi életet nemcsak eltörpíti, hanem meg is öli és elnyeli. Avagy azt hiszi valaki, hogy az evangyéliom tanításai, melyekből az egyházközségi életnek erőteljes lelke ered, oly nehezek, oly értetlenek , hogy azoknak fogalmát, szellemét a népnek elméje megérteni nem képes ? a ki ezt hiszi, az oly hazugságba esett, melyben egy csepp igazság nincsen. —Az egyházközség nélkül nincsen presbytero-synodalis elvnek evolutioja s manifestatioja, nincs cgyháziasság, nincs egyház, és ha ez elvet felforgatjuk, vagy csak mellőzzük is : ekkor felforgatjuk magát az egyházat is, s magunkra szakítjuk le annak épületét, melynek romjai alá magunk temetjük el magunkat. Az egyházközségi életjogainak megőrzése és kifejtése, ez az, mi egyházi fenállásunk függetlenségét s szabadságát biztosítja; ez az, mi a reformátionak vívmányait áldottakká teszi, ez az, mit megdicsőült őseink a XVII. és a XVIII. századokban oly nyilt bátorsággal még a királyi trón előtt is védettek és védjük ma is. Midőn másfél évvel ezelőtt idejöttem : akkor én Nyíregyházán, mely hivatva van, hogy az egyházközségi élet majestását a többi testvér gyülekezetek előtt példánykép ragyogtassa, az egyházközségi életet nem találtam, mert e gyülekezetnek, mely 14 ezer protestáns lelket számlál, egyházközségi élete nemvolt;'üt az egyházközség, sajátönmagát illető ügyekhez sem közvetve, sem közvetlenül befolyással nem birt, az autonomia-jogok gyakorlatából ki volt szorítva — a helybeli szokás által, mert e szerint itt a presbyterium maga magát kiegészíté, elöljárókat választott, intézkedett— az egyházközség teljes kizártával; ilyen situatioban én sem tájékozni magamat,sémához simulni nem tudtam, a mi nekem sok kelemetlenséget szült, s némely kedélyeknél tán egész életemre is eljátszottam a bizalmat; sajnosan fájlalom, de az autonomjog öntudatát keblem szentségei közé számítom, melynek oltárán áldozik a protestantismns. Ezen öntudattól vezettetve felszólalt vala a helybeli presbyterium is, még 1846-ban javaslatba tévén az autonomicus egyházközségi életet, de javaslata az ille.tő helyeken csak tudomásul vétetett, azonban most márc. 25-kén, mint templomunk alapköve letételének ünnepén : a presbyterium az egyházközségi élet templomának alapkövét letette, midőn elhatározta : hogy miután az egyházban a tisztújítás közeleg : a presbyterium viszaadja azt az egyházközségnek kezeibe, a mostani presbyterium lemond, összeolvad az egyházközséggel és azzal együtt választand: felügyelőt, curatort és a presbytereket. — Ily atyíiságnak szentsége elhat a velőknek megoszlásáig és a tagoknak egybeköttetéseig, lehetetlen tisztelettel meg nem hajolni előtte. Egy választmány ki van nevezve, mely e határozat foganatosítását tárgyazó tervet fog kidolgozni, melynek alapvonalait annak idejében közleni fogjuk. Vajha a nyiregyházi presbyterium szép példáját követnék azon egyházak, melyekben az evang. protestáns egyházközségi élet ép erőre még eddig fel nem emelkedhetett, szükségünk van nekünk erre, kivált e válságos időkben, meggondolván : „Was einst eine schlitzende Bevormundung schien oder auch wirklich war : wird jetzt als drückende Iinechtschaft empfunden" (Bunsen: Zeichen der Zeit). Az egyházközségi életnek szabadsága,— ez azon basis, melyen állunk. Jeszenszki László, ev. pap Nyíregyházán. Nyilatkozat a szentesi helv. hitvallású egyháztanács részéről. Egyháztanácsülésünk alkalmával, szóba jővén : miként a „Prot, Egyh. s Isk. lap" 7-dik számában x. y. z. jegyek alatt — belügyeinkre vonatkozó közlések állanak: melyek, részint a presbyterium szervezetét, részint annak 1 az egyház kül- és belügyei s vagyona kezelése körüli eljárását — kihivó, s fenyegető modorral — szomorú színben állónak tüntetik fel. Ezen előterjesztéseket figyelem nélkül nem mellőzhetvén. — Az ilyetén közlésekről véleményünk nyilvánítása : de leginkább a t. olvasó közönség képzetének belügyeinkről némi irányadása végett — helyén látja egyháztanácsunk — következő sorait nyílt térre bocsájtani — nevezetesen : Elörebocsátván azt : hogy egyháztanácsunk mint „testület" —• a testületek szokott modorában, végzések által igazgat — és ezek mellett, az egyháznak, mind bel-, mind külügyeit, mind kivált vagyonát,lelkiismeretes meggyőződéssel, a legjobb akarattal igyekezett forgatni. — Egyházi s polgári felügyelet alatt állván — a jegyzőkönyvek nyomán számol a reábízottakről azoknak, kiknek e jelen kormányzati rendszer mellett — tartozik. — Ha már ezen testület végzései mellett — hibák tűnnének is fel — azok, mint többség akaratának — eredményei — a hibázható emberiség rovására rovandók — mint minden collegialis kormányzati testületek fogyatkozásai — a többség i határoz. — Ha pedig hivatalnokai egyéniségekben tűnt