Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

mely cím alatt mind a különféle életpályákra összetesen, mind pedig egyes meghatározott életpályákra különösen képző tanintézeteket egyenként tárgyalom ; — a második szakasz : az egyes életpályákat magával az élettel viszonyítva adja el'ó.u A cimkérdésre a munka végén szerző általánosságban szóló következő feleletet ád : „ Azon életpályára nevelje a magyar ember gyermekét., melyen nemzeti önállóságunknak, jóllétünknek s közelömenetelünknek legtöbbet használ, s melyen országunknak emberre túlnyomólag szüksége van.u „Ezt illetőleg bátran megállapít hatjuk, hogy az anyagi életpályák szüksége és fontossága megelőzi a szellemieket; — mert a szellemi fejlettségnek is az anyagi erö adja meg az uralkodásra képes hatalmat; és az élet a szellemi előhaladást legbiztosabb alapjául épen az anyagi elöhaladásra építi; azért itt főkép az anyagi életpályák jönek kérdésbe." „A magyar ember a mező-gazdaság után, különösen értelmes és ügyes kézmű- vagy gyár-iparosokká igyekezzék nevelni gyermekeit" stb. íme e feleletből világosan látszik, minő álláspontról tekinti szerző a hazai nevelés ügyét; hova kivánja az ifjú nemzedék egyetemes erejét irányozni, s mitől vár jobb jövöt. Mi a mezőgazdaság, kézmű és gyáripar országos fontosságát teljes mértékben elismerjük és méltányoljuk, de hogy nemzeti önállóságunknak, jóllétünknek s közelőmenetelünknek ezek segélyével lehetne legtöbbet használni, tagadjuk. A nevezett foglalkozásokat és erőket csak szolgáknak tekintjük egy felsőbb hatalom, egy föur kezében, e föur a szellem, az erkölcsi erö, ezen erőnek fejlesztésére kell tehát a nevelési törekvésnek irányulnia, hogy amazokat is éltesse, áthassa, irányozza. A m. gazdaság, kézmű, gyáripar s több effélék képezhetnek munkás, rendes, vagyonos, engedelmes lakosokat; de eszmélkedő, kötelességek mellett jogot is kereső, közügyre fogékony, értő és érző, amazok munkáját is felsőbb célokra vezérlő honfiak, csak a szellem magasabb érdekeivel foglalkozó humanismusi növelés körében teremnek. —• Ezeknek pályája lesz már azon életpálya, melyen nemzeti önállóságunknak, jóllétünknek legtöbbet lehet használni. Abból, hogy gazda-, iparosra nagyobb számban van szükség, mint ezeket mozgató felsőbb erkölcsi erővel biró egyénekre, bizonyosan nem következik, hogy amazok birnak az államban kitűnőbb fontossággal, s ezek maradhatók. így az épitészethez kőhordókat, kőmíveseket képezni volna főbenjáró, vezető építőmester felesleges; a hadi életben közkatonákat, altiszteket kellene formálni, a terveket intéző vékony elmélettel bibelödő vezéri tehetség nem szükséges ?! íme ezek az elébünk állított eredménynyel testvér eredmények. Azonban a címkérdésre végül adott felelet a mű elvitázhatlan érdeme felett nem határoz, ez csak egyéni nézet, felfogás, a munka testétől el is maradhat, s a feleletet szerző magára az olvasóra is bízhatta volna. A munka becsét az elől említett tartalom teljessége, minden nevezetesebb életmódokat egész tárgyilagossággal felmutató s tájékoztató tartalma képezi. Szerző a társadalmi élet nagy szekrényének egyes fiókjait kihúzogatja, megmutatja, megmondja, mindenikben mi van. Figyelemre méltó, mit a két prot. felekezetről szóló sorai végén 67. 1. j mond : „rendkívül sokat emelne a vallás méltóságán, ha a prot. birtokos rend, sőt főrangú osztály több kegyelettel viseltetnék a papi pálya iránt, s gyermekeit e pályától nem fogná el teljesen. Egyszerű ez állás, igaz : de a közállamban politikai tekintetben is a legfontosabbak egyike. Mert mi fontosabb, mint a népnevelés általában, és a népnek különösen vallásos nevelése, melyet a papi státus vezérel. A világi birtok, mi a földi életnek fényt kölcsönöz, a papi állással is nagyon összeköthető, s e pályára lépve magán; birtokát a főrangú családtag sem veszti el, s a papi cím mindenesetre oly tisztességes, hogy százezerek birtokosát : is ékesítheti." Bizonyára az itt megpendített eszme életrekelése hatalmasabb eszköz lenne a magyar prot. egyháziak és világiak egy testbe való kötöztetésére, mint az annyit vitatott, s oly féltékenyen őrzött kettős elnökség! A 68 dik lapon a tanító képző intézetekről levén szó a helv. hitv. részéről csak a nagy kőrösi képezele említtetik : van ezenkívül még Debrecenben és S.-Patakon. Nem szükség mondanunk, hogy a munkának egyházunk felé eső oldala, alsóbb felsőbb tanintézetek, tudomá| nyos pályák- s hivatalokról szóló cikkei érdekeltek közelebbről bennünket, s e részben a gondosan összehordott adatok nyomán szerkesztett, biztosan tájékozó, útbaigazító jeles müvet minden érdekeltek figyelmébe őszintén ajánljuk. Bihari I. -»0Cx

|^

KW<BELFÖLD. Presbyteriumi mozgalmak. A mily nehezen határoztam volt magamat arra, liogy a minden egyéb tekintetben kitűnő nyíregyházi egyház elöljárósága ellen intézett megtámadást közrebocsássam, oly szives örömmel nyitottam meg e lapok hasábjait tiszt. Jesszenszky László ur alább következő közleményének, melyből látnivaló, hogy a jelen nyiregyházi egyháztanács tagjai keblében melegebb szeretet él az egyház igazi java, mint elévült balszokásban gyökerező előítéletek iránt, s már csak azáltal is bebizonyították , hogy inkább mint sok mások méltók arra, hogy igaz jogcímmel, az egyház közbizodalmából viseljék a presbyteri hivatalt. A község tagjai önmagokat megtisztelendik, ha azon férfiakat, kik bár nem jogos alapon igazságosan jártak el tisztökben, jogos tisztviselőikül megválasztják : nekik becsületökre válik, hogy önként leléptek, nektek becsületetekre fog válni, ha az érdemeseket önként ismét megválasztjátok. Tiszt. Jesszenszky ur közleménye után következik a szentesi egyháztanácsé. Erre nézve nyilatkoztam lapom 11-ik számában, s őszintén bevallom , hogy ha a szentesi egyháztanács iránti tekintetből kiadom, a szentesi egyház iránti csorbátlan tisztelet- és szeretetből óhajtottam volna, ha ez a feleselés elmarad; annyival inkább, mert hiszen, Szentesen e kérdés in tliesi máris el van döntve, s maholnap minden a kellő kerékvágásban lesz. Losoncról is jött ez ügyben felszólalás, még pedig eső után köpönyeg, mert a magát kiegészítő egyháztanács, az üresedésbejött gondnoki hivatalt, a régi szokás alapján már be is töltötte. De se baj! a mi halad, el nem marad. A rendes presbyteriumok felállítása oly conditio sine qua non a magyar protestáns egyházra nézve, hogy lassankint az egyházhatalom tényleges birtokosai mintegy láthatlan erő által jutandnak oda, hogy magok lépnek le a helyről, a hová csak a közbizalom emelhet. „ Veritas premi potest, opprimi non potest", mondja Augustinus, s mondását a tapasztalat minden nap igazolja. 15. sz.