Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

rék oktatójuk a vcsszőveli büntetést teljesen megszüntette köztök; hanem a vessző helyett van az iskolában egy „fekete könyv" s kinek neve egyszer sem, vagy legalább legkevesebbszer találtatik valamely vétségért a nevezett fekete könyvbe beirva, az ilyen gyermek ünnepélyes alkalommal, Boross M. népszerű müveiből, mely itt nagy mennyiségben találtatik, egy-egy darab hasznos könyvvel jutalmaztatik. Épen e napokban végzendik itt hivatalos kikiildetésöket az egy papi és világi egyénből s egy tanítóból alakított „egyházmegyei körlátogatók", kiknek az iskola részrehajlatlan szigorú megvizsgálása mellett, egyik legfőbb teendőjök, hogy a helybeli „községi iskolai választmányt" az egyházkerületi népiskolai választmány terve szerint, minden egyházban organisálják, annak működéséről tudomást vegyenek s a szükséges iránytadó utasítátásokat megadják. Jelesül, a már fentérintett iskolai könyvtár szaporítására s egyéb iskolai taneszközöknek mellőzhetlen beszerzése- s növelésére felelősség terhe alatt rendelék meg, felsőbb utasítás következtében, a helybeli iskolai választmánynak : a) hogy e jelen évtől kezdve, minden iskolába feladandó gyermek fizet az iskola pénztárába 10 uj krajcárt, beirási dij nevezet alatt. b) Iskola mulasztásokért minden naptól 3 uj krajcárt. e) Házasulók , azaz minden vőlegény eskü alkalmávál a stólán felül fizet az iskola javára 10 ujkrajcárt. d) Nyilvános közvizsgák alkalmával kitett tányérra gyűlt adományok s más büntetések jövedelme hasonlag az iskola felszerelésére fordítandók. e) Minden gyermek, midőn iskolából kikerül, s confirmátio alá megyen , ugyancsak 10 ujkrajcárt fizet az iskola, fölsegélésére. És az ekként begyült pénzről s annak hová, mi üdvös iskolai célra tett fordításáról minden évben számot adni a helybeli iskolai választmánynak leend lelkiisméretes kötelessége. Szóval egyházmegyénkben, hogy most a több üdvös intézkedések közlését máskorra halasszam , igen nagy reménynyel és munkálataiban igen fontos és nagyszerű következményekkel biztató „iskolai választmány" alakulása, legélénkebb bizonysága nálunk az iskolai ügy meleg pártolásának s lehető legszebb felvirulásának; mely tisztelt választmány egész lelkesedéssel oda hatni törekszik, hogy a haladó korral együtt — a tanítói kar által, a tanulatlan, de fejlődésnek indult népet az értelmi elöhaladás és felvilágosultság nagy lépcsőjére emelni legalól kezdje , a még sok helyeken minden nemes ösztön és jótékony pártolásban oly igen szegény falusi iskolákban. De minden üdvös és jótékony intézkedések között is, egy célszerűtlen és fonák eljárással találkozunk itt a tanítók részéről, az annyira nélkülözhetlen Prot. Egyh. s Isk. lap olvasására nézve; ugyanis, minden egyes tanító hozzájárulásával hordatja a tanítói társulat a nevezett egyházi s iskolai lapot s várják is ők szegények annak hetenkénti megérkezését , de bizony csak nem érkezik az ő hozzájok; hanem a helyett elküldetik rögtön, mint árestans Rimaszécsbe, és ott betétetik a társulat könyvtárának fogságába, hogy a ki látni vagy olvasni óhajtja, gyalogoljon oda fclmértföldnyi távolságról. „A gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék, és fényljék mindeneknek, kik a házban vágynák," Máté 5, 15. Szerintünk legcélszerűbb leune, ha a társulati könyvtár különösen hordatná maga számára az érintett lapot; a tanítói egylet pedig gyülésileg több apróbb olvasótársulatokat alakítana a megyebeli tanítókból és azoknak számára külön külön renclelué meg az egyházi s iskolai lapot. ( És most mielőtt bezárnám soraimat, végig tekintve az elmondottakon , csak annyit látok még sztikségesképen megjegyzendőnek iskolai ügyeinkre nézve, hogy midőn az egyházmegyei körlátogatóknak szabályszerint is be kellend jegyezni az iskola jegyzökönyvébe minden alkalommal megjelenésük idejét s az iskola szellemi és anyagi jelen állásáról vett tapasztalatukat s észrevételeiket : akkor egyszersmind óhajtandó volna , hogy minden egyházban a helybeli iskolai választmány is, legalább minden hónapban egyszer megvizsgálván az iskolát, mindannyiszor befejezné a fentérintett jegyzőkönyvbe eljárása s működése eredményét, s az ikola elömene teléről tett időnkénti tapasztalatait. Csak így érhet célt az „egyházmegyei iskolai választmány," csak így vehet magának meggyőződést, ha váljon minden egyházban az illető lelkész , választott társaival rendesen gyakorolja-e az őrködése alá bizott iskola felett a törvényes felügyeletet. Végiil , ez iskolai cikk befejezésével eszembe jut, miként több egyházmegyebeli tanítók megkerestek bennünket azon baráti bizodalmas kéréssel , hogy a gömöri tanító egylet alakulását , alapszabályait s annak működése irányát imánk és küldenénk meg nekik , hogy ők is elindulván a mlvelődés és józan haladás dicséretes pályáján: követnék gömöri tiszttársaík dicső és nemes példáikat; azért is teljes megnyugtatásul annyit Írhatunk, hogy mihelyt a társulat jegyzőjétől — ki jelenleg a megye túlsó szélén lakik — sikerül a szükséges adatokat megszerezni , azonnal e lepok hasábjain közölni fogjuk azt más egyházmegyebeli tanítók használatára is. *) Simon S. KÖNYVISMERTETÉS. Mire nevelje a magyar ember gyermekeit? Nevelési kalauz, a különböző életpályákra képző tanintézetek, az azokban iskolázás, iskolán kivüli tanulás, ! életpályaválasztás, 6' végre részletesen a tudományos, 1 hivatalos, iparos s kereskedelmi életpályák viszonyai ] körül. Irta Galgóczi Károly, hites ügyvéd, m. gazd. \ egyesületi okleveles gazda, magy. akad. I. tag stb. s \ pesti re/, papnöveldei tanár. 1—256 l. Pest, 1859. Bolti ára 1 jrt. 50 kr. o. é. A munka kezdetén müve feladatát és célját, illetőleg rövid tartalmát és foglalatját következő szavakban mutatja fel szerző : — „Mig feladatomat fejtegetem, szólok legelsőbben is iskoláinkról, úgyis mint a legalsó álláskörben is szükséges első életmüveltséget megadó, — úgyis mint különböző életpályákra szakképző intézetekről; — azután a tudományos, hivatalos, iparos és kereskedelmi körből közlöm a különféle életpályályákat, — előadom, hogy melyikre miképen lehet és célszerű a gyermeket kinevelni, kitaníttatni, — melyik pályán , mintegy mennyibe kerülhet a kitaníttatás. Megismertetem e tekintetben nem, csak iskolai tanintézeteinknek a különböző pályákhoz viszonyított mostani szervezetét, hanem az iskolán kivül tanulás módját s körülményeit is. Tájékozom azt, hogy a valamely pályára elkészült egyén, mily körülmények közt léphet az életbe, s mily jövendőt várhat ott magának. Különösen Magyarországon, melyik kenyérpályának milyen a jelene, milyen a jövendője? És ezt mennyire lehet, az ország különböző vidékei szerint veszem fel." „Ezek lesznek tulajdonkép munkám feladatai, me" lyeknek megfelelöleg munkámat két szakaszra osztottam; az első szakasz szól; tanintézeteinkről a neveléssel viszonybant *) Szívesen felvesszük. Szerk.