Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

fogva, minden eddigiek között legalkalmasabb a lelkészek használatára. Az eddig megjelent három füzet ára mintegy 5 frt. 30 kr. pp. A következő füzetek száma, s megjelenési határideje nincs meghatározva; ha azonban az eddig köve­tett arány megtartatik: ugy vélem, hogy az egész vállalat körülbelül alkotni fog 20—25 jó vastag kötetet, melyeknek megjelénéséhez legalább 10—12 év fog kivántatni. Felteszem, hogy a néhány évvel ezelőtt Serepei és Ince által kiadott újszövetségi magyarázatos kézi könyvet minden lelkésztársam közelebbről ismeri: ennélfogva an­nak ismertetését itt elmellőzöm. Szabad légyen azonban a feletti sajnálatomat kifejeznem, hogy az érdemes kiadók, igen sok helyen egészen a Paulus-féle legvastagabb ratio­nalismusig tántorodtak, melyet pedig már, mint fentebb is érintém, nemcsak az egyházi orthodoxia és külső tekintély, de a független vizsgálódás és szabad tudomány is, évek előtt teljesen legyőzött külföldön. A szentírás magyarázá­sában, két egymással ellenkező, s vészes hatásában mégis megegyező véglet van; egyik; a szükségképen nihilismu­sig sülyedő vastag rationalismus; másik: a betüimádó s rabszolgai vak orthodoxia; mindkettő ellenkezik az ige szellemével, s megfosztja azt a maga természetes isteni tekintélyétől, s az elmére és szívre való életeleven hatásá­tól. A helyes ut tehát e kettő között van, a melyet minden bizonynyal meg fog találni az, ki a szentírás tanulmányá­hoz elfogulatlan elmével s tiszta szívvel járul. Végre lehetetlen elfelednem azon körülményt, hogy az általam elsorolt és röviden megismertetett német kézi könyveket, református magyar lelkésztérsaink közül igen sokan nem használhatják, a kik e szerint miként maguk be nem léphetnek, ugy a legeltetésökre bizott népet sem vezethetik be győzelemmel és haszonnal az igének igéret­földére. A végre tehát, hogy ezeknek, és az ískolatanítók­nak égető lelki szükségein segítve légyen ; de meg a végre is, hogy a nemzeti irodalom és tudományosság mezejét a nagyfontosságú Írásmagyarázat által is müveljük : halaszt­hatatlan teendőnknek látszik, egy terjedelmes magyarázati kézi könyv előállítása. Ebben a Károli Gáspár fordítását a lehetőleg követni, de e mellett minden lényegesebb hibái­tól is megtisztítni kellene; a tárgymagyarázásra és gya­korlati alkalmazásra nézve fel lehetne venni egyet vagy ketőt a külföldi jelesebb müvek közül; — egyesülni kel­lene e mti elkészítésére minél több egyénnek, s ekkor hi­szem, hogy két három év alatt az egész létrejöhetne. E vál­lalat azonban, csak szükségben segítő s ideiglenes haszná­latú lenne; mert engem táplál azon édes reménység, hogy ha már reánk nem is, de közelebbi utódainkra el fog jönni azon boldog idő, midőn a hitnek és tudománynak bőv ado­mánya képesítni fogja őket arra, hogy miként egyéb theo­logiai tudományoknak, ugy az Írásmagyarázatnak mezején is oly nemzeti irodalmat hozzanak létre, mely mind alapos­ságára, mind terjedelmére nézve a magyar név becsületé­nek s a haladó kor kivánatának egyiránt megfelelend. — Az Isten harcoló anyaszentegyházának mezején elég soká­ig vánszorogtunk a viaskodók után mint sebesültek és fél­holtak. Itt az idő, hogy erőt vegyünk, s nemzetünk zász­lója alá sorakozván, önálló tábort alkossunk, és az Isten országának dicső céljáért saját fegyvereinkkel is szabadon és jó lelkiismerettel harcoljunk ! írtam Debrecenben, az 1859-dik év elején. Hévész Imre. Aphorismák. 1. Igen csalatkoznék, a ki azt gondolná, hogy a mi ev. egyházunk már jó és helyes szerkezetű egyházi testület legyen, mely a koronkinti rajta való javítást feleslegessé tenné; mert nagy Mesterlink oly magasra tűzte ki a célt, hogy azt a legnagyobb erőmegfeszítéssel milliárd évek után sem volnánk képesek egészen elérni. Máté V. 48. : ! „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tö­kéletes." 2. Ha egyházunk még tökéletesebb volna is, mint a milyen, mégis mindig találtatnak rajta sok igazítani és ja­vítani való tárgyak. 3. Nagy hátrányára van egyházunknak, hogy az apostoli fegyelemmel felhagyott kebelében. 4. A mi egyházunk menhely, hova boldog, boldogta j lan menekül. Száz meg százra kellene — idvezítőnkkel — rákiáltanunk : „hát te mit akarsz itt? hogy jöttél ide?nem lévén mennyegzői ruhád, kötözzétek meg és vigyétek el innen" stb. Máté XXII. 12. 13. 5. A fegyelemhiánynak lehet tulajdonítani azt, hogy még sok szüle nem iskoláztatja gyermekeit. 6. A szombatnapot a ki akarja megszenteli, a ki pe­dig nem akarja, szabadon nem szenteli meg, de azért sen­kinek se jő eszébe, őt kérdőre vonni. 7. Sok ember szabadon csúfot üz a szent dolgokból, rajta ugyan a vad csoport röhög, de hogy valaki őt azért kérdőre is vonhatná, azt sokan kétségbe hozzák. 8. Máté V. 29. 30. : „Hogyha a te jobb szemed meg­botránkoztat, vájd ki azt és vesd el magadtól,- és ha a te ; jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt és vesd el tőled." Ezt így meghagyta maga a Megváltó, vallásunk alapítója, és mégis, ha valaki merné a megbotránkoztató tagot az egyházból kitudni akarni, mit mondanának so­kan ahhoz ? 9. Az elmetszett kéz nem fáj, de melyben a fene rág, fáj az borzasztóan. 10. A mi a tanítványra nézve az iskolamulasztás : az a hivőkre nézve a templom-mulasztás. 11. Ya s árnap honunkban már vásárnappá lőn. 12. Ünnepnapokon a vásárok a vallás és erkölcsiség rovására megengedtetnek tartatni. 13. Elszomorodik a jobb szív azon visszataszító jele neten, hogy míg a pap a templomban bent tanít és a hívők­kel imádkozik : addig — vásár alkalmával — a templomon kiviil a betyárok szabadon káromkodnak, s barmok közt leikeiket az ördögnek bezálogolgatják. 14. Míg ezek így napvilágnál megszenvedtetnek : ad­dig jobb napokat ne várjunk és ne reméljünk, sem az ' egyházra, sem az emberiségre. 15. A kerületeknek — alázatos felírásban — kell fo­lyamodniok a magas minisztériumnál, hogy vasárnapokon ne engedjen a híveknek fuvarozni, marhát ide-oda haj­hászni, kereskedést és üzletet folytatni, Őrleni stb. Vasár­nap legyen vasárnap. 16. Ki vasárnap dolgozik, az rendesen hétköznap henyél. 17. A templom iskolája lévén a nagykorúaknak, benne a tanító, ne tanítson érthetetlenül, mert ugy nem használ nekik : hanem bocsátkozzék le az ő értel­mükhöz. 18. Nem egy hallgató igen dicséri a prédikációt, így amúgy, mennyire szép és megható lett légyen : de kérdezd meg csak, mit tartott meg magának belőle? és elhallgat. 19. Némely pap oly magasan (?) prédikál, hogy ma­ga magát sem érti meg. 20. Minél érthetőbben, annál jobban prédikál a szónok. 21. Nem egy szónoknak az a hibája, hogy a mit pré­dikál, azt az életben végre nem hajtja, jóllehet megvagyon irva : Jakab I. 22. „Legyetek megtartói az igének, és ne le­gyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat." 22. A szónoknak nem célszerű esak a szokott textu­sok mellett maradni, hanem kell, hogy legalább öt évre terjedő textuscyclust kövessen beszédeiben, két első évben a szokott evangyéliumok és epistolák , —• másik két évben a würtembergi vagy sondershauseni agendák szerint, az ötödikben pedik szabad textusokból. 23. Minden szónoknak mindenkor újonnan kidolgo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom