Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

tudomány nyal! így az elvont eszme istenitése helyet csinált a humanismusnak vagy ember-istenitésnek, a humanismus az anyag istenitésének és mindezek összesen a kényszerűség istenitésének vagy a nyersebb vagy finomabb önistenitésnek! Csináltunk-e hát már elég romot? elég mélyen sülyedtíink, eléggé befertőztünk-e? .... Valóban, uraim! ily látványokkal szemben kénytelenek vagyunk emlékezetbe hozni, s korunk ezen elfajult Spinozistáira alkalmazni, épen Spinoza ama szavait : „a ti számotokra nem érvek, hanem gyógyszerek kellenek, gyógyszerek a megátalkodottság ellen",— t. i. azon önhittség álokoskodás és a paradoxismus azon mámora ellen, mely okozza a mindentudás és csalhatatlanság követelő nagyravágyását. Ötven évvel Spinoza előtt még keményebben nyilatkoztak az ily őrült utópiák ellen, — s Duplessis Mornay nem tartózkodott Pomponace t az istentagadót olasz bajazzónak nevezni és tekinteni. Nem kivánom uraim! hogy e részben kövessük a keresztyénség emez erényes védbajnokát. Csak j kérlek ismerjétek el, mily szoros kapcsolata, solidarítása van a bölcsészetnek a keresztyénséggel. Minél inkább fogjátok tanulmányozni amazt, annál inkább érezni fogjátok, hogy a természeti vallás ellensége — nem a kijelentett vallásnak, hanem a naturalismusnak; — hogy a naturalismus, midőn minden természetfölöttit vagy lelkit megtagad, ellensége minden vallásnak, szintúgy a természetinek , mint a kijelentettnek; — hogy végre a keresztyénség oly kevéssé összeférhetetlen a bölcsészettel, hogy minden jeles bölcsészeti elmének ama nemes célzata, ama szerény, de szilárd törekvése volt, hogy keresztyéni bölcsészetet alapítson meg. Christianam projitemur philosophiam, -— így szólanak a Taurelliisok és Keplerek, azon bölcs emberek, kik nem pirultak minden reggelt imádsággal kezdeni, s tanulmányozási fanyar munkájokat egyébkor is buzgó imádsággal szakasztani félbe Istenhez és a Megváltóhoz. Ilynemű munkára hívlak fel uraim! Az idő sürget, a gondviselés mindnyájunkat munkára hív fel. Ti a keresztyéni nagy családnak virágzó ágához tartoztok, azon kornak gyermekei, mely mindenek fölött akarja tudni, mit miért hiszen, s melynek múlhatlan szüksége a buzgó hithez szabad vizsgálódást kötni. Jelesen meg fogtok felelni hivatástoknak, ha kegyességtekhez ama felsőbb dolgok tudományát, Isten iránti szerelmetekhez a bölcseség szerelmét kapcsoljátok társul. — Néhol, protestáns akadémiákon kivül ugy tekintik a reformátio s művészeti ujhodás (renaissance) korát, mint az emberi nem második elesését (Görres.) Itt nálunk előttünk kell tartanunk, hogy, miként Melanchton mondja, a philosophia előkészít ama mennyei akadémiára is. — Még akkor is, midőn nemes alázattal az egyszerű lelkek térítésére, vezetésére, a szegény nép szerény evangyélizálására szorítkoztok, használatos , sőt szükséges lesz ez a tudomány, melyet én ajánlok. — Itt a szegények és alacsonyrendüek körében is találkozni fogtok mai időben durva és szenvedélyes külső alak! ban a tévelygés és vad lelki sivárság azon magvaival, azon uj evangyéliomokkal, melyeket oly pusztító hatással terjesztenek nemcsak a pantheismus gargantuái, a naturalismus és materialismus panurgjai, hanem az idő kórhajlamai: a fényűzés, a nagyravágyás stb. — Meg fogjátok látni, hogy ezen roppant antichristianismus hatásainak, az érzékek ezen emancipatiojának, a test ezen rehabilitatiojának, a szenvedélyek ezen imádásának lerontására szükség annak okait rontani le, t. i. az antispiritualismust, az Isten és világ általános azonítását. Be fogjátok látni, hogy vissza kell mennünk nemcsak a hit kincseihez, hanem a tudományok és bölcseség forrásaihoz, még a legegyszerűbb falusi nép kedveért is, hogy elmondathassátok velek, az ujabb tudomány ellenében : mindezeknél inkább szeretem az Ur! imádságot! Reménylhetem-e, uraim! hogy közületek mindenki elismerendi a philosophia előnyeit és jogait? Azt legalább hinni merem, hogy szívesen fogtok figyelmetekkel s rokonszenvetekkel támogatni, . . . hogy betölthessem ama ^kötelességet, melyet rám a közös főmester tett. . . . En csak későn érkezett napszámos vagyok az Ur szőlőjében; de a mennyei gazda kegyelmesen megáldja minden órának munkását. Bartholmess után I. S. A szentírás magyarázásáról. IV. (Vége.) Azon nagy tisztelet, melylyel a külföld protestáns népei a szentirás iránt eleitől fogva viseltettek, s a nép előtti magyarázat szükséges voltának általános elismerése, mindjárt a reformátio kezdetén hozott és azóta is folyvást hoz létre oly célszerű kézikönyveket, melyeket mind a nép, mind a prédikátorok nagy sikerrel használhatnak, az igének célszerű megértésére és magyarázására. Az ily kézikönyvek közül, az általam ismertek némelyikének , régibbeknek és ujabbaknak rövid ismertetése , im itt következik : 1. Starke Christoph, Synopsis bibliothecae exegeticae stb. stb. Leipzig. 1745—6. Az ó szövetség öt, az uj három vastag kötetet alkot negyedrétben. Szánva van e mti lelkészek, tanítók, családok s theologiai tanulók használatára. Minden könyv elé rendszerinti bevezetést tesz, mely annak tartalmát és iróját körülményesen megismerteti. Alapul veszi fel Luther fordítását, de azt csaknem minden versnél világosító körülírásokkal bővítve közli. A némi önálló egészet alkotó néhány versek előtt, mindenütt előadja rövid sorozatban azoknak tartalmát, mely summázat nagyon megkönnyíti az illető versek emlékezetben! hü felfogását s megtartását. A felvilágosítást szükséglő versek után, nyomban közli a történelmi, régiségtani s másnemű közléseket, sok helyen nagy bővséggel. A részek, vagy azoknak kisebb nagyobb önállósággal biró szakaszai után, közöl Nutzamoendung cím alatt rövid erkölcsi alkalmazásokat a melyek nem elmélkedések , hanem inkább tartalomdús egyes s egymástól független tételek, melyek a már felvilágosítótt pontok erkölcsi velejét mutatják, s lelkészeknek egyházi beszédek themaiul szolgálhatnak. Starke müve, — melynek én itt, második bővített kiadását ismertetem, — a maga idejében, mindazok kezében, kiknek szánva vala, igen becses és nagy hasznú volt. Korunkban azonban már, midőn a magyarázati tudományok