Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-09 / 15. szám

dományok közül melyik tesz leginkább eleget az emberiség erkölcsi és értelmi kivánatainak, melyik felel meg leginkább az isteni felségnek , s annak, a mit lelkünk egy Istenhez méltó vallástól várhat. Ez határozza meg az istenség eszméjének természetét, az Isten imádandó lényének megkülönböztető tulajdonait. Ez az, mely vizsgálódás, észlelés által megállapítja, hogy ez a megfoghatatlan is végetlenül tökéletes való tényleg létezik, s nem csupa fictio vagy ábránd, vagy költemény és megállhatóság nélküli hagyomány. •—- Ez bizonyítja be az Isten létét, s nemcsak létét, lianem személyi sajátos életét, szent személyiségét. Midőn ehhez lát, a keresztyénségért működik, ennek szolgáltatja a múlhatlanul szükséges előzményeket, egy részét a keresztyénség hitelessége indokainak, — praeambula ad articidos fidei. — Azon hivatást teljesíti, melyet sz. Pál a ker. böleseségnek kijelel, hogy bebizonyítsa, miszerint Isten létezik és jutalmazójok azoknak, a kik őtet keresik. Igy a keresztyén theologiálioz szükséges bevezetést képez ; azért nevezi egy keresztyén egyházi atya természeti keresztyén vallásnak. De nemcsak mint apologeta, hanem mint polemista is használja a theologus a bölcsészetet. Midőn arról van szó, hogy nem az igazság védessék, hanem a tévelygés támadtassék meg, az álböleselet nyomattassék el; akkor nem elég csupán a sz. irat által híí és igaz lelkeknek szolgáltatott érvekre szorítkozni. Az egykönyvii ember — homo unius libri— bár a legdicsőbb könyvvel is, lehet-e elég jól felfegyverezve, nem arra, — hogy magát mindeneknek mindenévé tegye, hanem avagy csak arra is, hogy oly sok tévelygések, oly különbözők és kellemes alakúak közt megtudjon állani, s ellenökben sikerrel harcolni? — Nem uraim! több kell ahhoz, hogy az uj divatú tudomány ezen haeresisét, ezt a száz alakú, száz nyelvű szörnyeteget legyőzhessük; mely azzal kezdette, hogy nyelvén nem forgatott egyebet, mint eszmét, eszményit (ideát, ideált), — s azzal végezte, hogy nemcsak megtagadja, hogy Istent a világtól meg lehetne különböztetni, mert mint mondja, képtelenség a természetet a természettől elgondolni, vagy vele szembeállítni, — hanem hogy a XIX. századot villany-delejes spiritualismussal ajándékozza meg, a fiuidica pneumatologia electro-magneticus spiritualismusával! Jó nagy részét ezen állítólagos bölcseségnek megcáfolhatni, tudom, felsemvevés által, megvetés által; még akkor is , midőn az isteni kijelentés körébe hágván, a legszentebb dolgokat érinti. Kétségkívül magára hagyhatni, hogy nevetségessé sülyedjen, s feledésbe jusson érintés nélkül a társalgási teremek azon polytheismusa, ama léha boliócos paganismus, melyet az iíju Amerika küldött át az ó Európába. Mindezen kalmárbolti gnosticusok, kik reggelenként csoda-szerencsét s üzleti sikert csináltak, este pedig a keringő asztalok mellett még keleten sem ismert csodákkal foglalkoztak, — mindezen kabbalisták, kik ép oly jelesek öltözékök választékossága, mint ujságvágyuk bohó gvermekessége által, kiknek egy uj kiadású daemonologiát köszönünk, a kopogó, kaparó, diktáló, beszélő és egyébféleképen csaló lelkek egész hierarchiáját, — mindezek a varázs-gyűrü nélküli varázslók, bizonyos, hogy csak ama szellemekre, a házi bútorok csodás lakóira nézve alkalmatlanok. De azon erkölcsi gyengélkedést, melynek kórjele ez az Ízetlen theurgia, nem lehet közönyösen nézni. Minő ismeretet képeznek magoknak ami magas műveltségű kortársaink nemcsak a szellemiség- és szentségről, de az észről, és józan | elméről is, — nemcsak Istenről, hanem önön magukról is ? —- Bármily nevetséges ez a Jetisismus, mindenesetre értelmi és vallási felfordultságnak jele, melyet a valódi spiritualismusnak meg kell bélyegezni és feltartóztatni késedelem nélkül. Az érzékiség és mysticismus a tudatlanság és babona ezen gyermekes vegyülete, mely gondolkodtatja s munkálkodtatja a fadarabot, de megakadályoztatja akaratában, gondolkozásában az észt; mely tanácsért nem a szentíráshoz vagy észhez, hanem két összeszegezett fadarabhoz folyamodik : nem uj dolog , de mindenesetre szomorító az emberiség komoly barátjára, annyivalinkább Krisztus igazi tanyítványára nézve. r Es a józan philosopliia nem volna hasznos a | józan vallásnak, hogy az iskolák bálványozásait, j pantheismusát, tudós varázslatait leálarcozza, szét! foszlassa?! Sőt inkább, itt főkép annak segélyére van szükség; mert itt az ellenség gyakran a jó barát álarcában mutatkozik, jóhiszeműséggel s buzgalommal tűnik elő, melyek igen ügyes embereket is megcsalhatnak. Az ellenség komolyan az emberiség barátjának adja ki magát; t. i. a humanisták igen számos felekezete. Ez a csábító nevezet, mely a kij fejezőbb naturalista és materialista nevezet helyét elfoglalta. De ne ámítsanak el bennünket a nevek; gondoljuk fel a tényeket, mérlegeljük a tanokat. Feuerbach, kinek a lelkiiesmeretes Hegel még jóformán hiszékeny együgyünek tetszik, ekkép fejezi ki rendszerét röviden : legfőbb való az emberre nézve az ember! Homo homini deus est! Utána jő Stirner, ki azt állítja, hogy előde a humanista Feuerbach nem más, mint capucinus, bárgyú, vakbuzgó; s a dolgot < ezen egyszerű tétellel kell érthetővé, gyakorlativá | tenni : Kiki magának Isten! Quisque síbi deus. Ek; kép a humanista Stirner magát őszintén egoistának nevezi, — s így teljesedik a Jóblioz intézett szózat : átkozd meg (tagadd meg) az Istent, és halj meg ! Igy teljesül Richter Frigyesnek, Feuerbach egy vetélytársának tizenöt év előtti jövendölése, hogy a tudo-I mány ide s tova nem fog látni mást az emberben, | mint állatot (Mensclienthier).— Igy az, mit a nemes | Schiller a hit három szavának nevezett volt : Isten, | halhatatlanság, erkölcsi szabadság, mindez némelyeknek nem más ma, mint mythologia, elévült szent rege, mely méltó, hogy az áltatás és csalárdság catacombáiban ama másik mesével foglaljon helyt, melyet dr. Strausz az evangyéliomban felfedezett, a | Jézusban nyilatkozott háromszor szent Istenről való