Protestáns egyházi és iskolai lapok – 2. évfolyam – 1859.

1859-04-09 / 15. szám

PROTESTÁNS ÁZI s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. E L OFIZETESI Dl J: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 8 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri be­iktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kell-e a hittudományhoz bölcsészetet kötni? Bartholmess Kr. straszburgi evang. papképezdei tanár bekö­szöntő beszédéből. *) Megbizonyítok, uraim! — folytatá az érdemes szónok beszédét **), — hogy a bölcsészet a hatósá­goknak, a politikai férfiaknak nem gyűlöletét, hanem rokonszenvét és háláját érdemli meg; ugyanezt mondhatjuk bármelyik egyház lelkipásztoraihoz való viszonyáról is. Ezeknek mondhatjuk a katholi­kus Mollinnal, hogy „ a bölcsészet a vallás iránt nagy tiszteleletet szül bennünk" — és a protestáns Leíb­nitzi^ú, hogy a bölcsészet is Isten űgyvédöje. Ennek igazolásaul elég a históriára hivatkoznunk. Az egyh. atyák tán nagyobb részint ellenei voltak a philosophiának ? Nincsen-e Piátónak igen nagy ré­sze a ker. dogmák alakulásában? Aristoteles nem bálványoztatott, s nem neveztetett-e tizenharmadik apostolnak? Maga a szentirat-magyarázás, a szem­lélkedés hatalma alatt fejlett ki, mely aztán betűhöz kötött vala Antiocliiában , allegorikus és mystikus Alexandriában. — A tudományok újjászületése után még érezhetőbb lesz ez a befolyás. Descartes lett mestere a gallikán egyháznak a ifosmefoknak, Féné­/orcoknak. Bacon és Locke módosították az anglikán *) Bartholmess Krisztián a francia institut, a berlini kir. akadé­mia és a turini tudom, társaság tagja — egyik dísze s di­csekedése volt a francia protestáns egyháznak. Az Institut­től többször és elsőrendű jutalmakat nyert; különösen pe­dig utoljára ama derék munkája által : Histoire eritique des doctrines religieuses de la philosophie moderne 1—2 vol. Paris 1855. — Nagy beesőnek tartatik : Histoire phi­losophique de V academie de pritsse depuis Leibnitz jusqu' a Schelling 2 vol. — Straszburgi tanárrá 1854-ben lett; de fájdalom csak rövid időre. A nagyreményű férfi élete javá­ban, 43-dik évében meghalt 1856-ban. Halála egy nemes férfihoz, keresztyén bölcsészhez illő vala. Lelki nyugoda­lommal nézett azzal szembe, töredelmesen megvallva-bű­nösségét, s ragaszkodva Krisztushoz, kinek idvezítését éle­tében mindenek fölött ohajtotta. **) A beszéd elejét, —• mely a bölcsészet hasznairól szól állam­igazgatási ós köz-erkölcsiségi tekintetben — meg nem kap­hattam, s bizonynyal megkaphatva sem közölhetném. papság szellemét, Némethonban a theologia ugy vál­tozott, mint a bölcsészet ment át különböző wolfi, kanti, schellingi és hegeli korszakokon. Sőt Olasz ­és Spanyolország sem menekültek meg egészen ezen hatalomtól, melyet annyira remegtek; bizonysága a thomisták és scotisták, a janzenismus és molinizmus, — vagy a scholastikai orthodoxia és bizonyos plátói irányzatok vitája. De ha a vallás tudománya ft philosophiától so­ha egészen el nem különült, az is igaz, hogy attól nem szakadhat el egészen. Nehezen gondolhatjuk., 1iogy a vallás, ha tudo­mány nyá akar lenni, el legyen azon eszközök nélkül, melyeket a logika készít vagy tökéletesít. Szüksége van a vallástannak módszerre, az eredmények és elvek bizonyos összezésére, a meghatározás, észlelés, szem­lélkedés, a kijelentett igazságok elosztásának, rende­zésének mesterségére, rendszerre stb. De a mi több, rászorul azon tanulmányokra is, melyek az emberi természetet tárgyalják, s ennek nyilatkozatait, tehetségeit, hajlamait, rendeltetését fejtegetik, — szóval a psychologiára és morálra. Le­hetséges-e, hogy a XIX. századbeli hitszónok ne le­gyen psycholog és moralista? Az ő predikálásának mezeje, működésének tárgya nemdenem most in­kább mint valaha : az emberi lélek, mely oly nagy s oly nyomorú egyszersmind ? — Hogy ezzel bánhas­son, hogy ezt téríthesse, építhesse, vigasztalhassa, mindenek felett ennek gyökeres ismeretére van szüksége. S ez még nem minden. A kijelentett vallás kény­telen magát igazolni ezen század előtt, mely tudni akarja, mit miért higyjen, s miért engedelmeskedjék. Ha kétes és hatásnélküli nem akar maradni, igazol­nia kell tekintélyét, jog-címeit előmutatván, eredetét és küldetését hitelessé tevén. Ugy ele mi fogja megál­lapítani azon jeleket, melyekről az igaz vallás felis­merhető , melyek által a hamis vagy tökéletlené-leál­lástól megkülönböztethető ? A bölcsészet Leibnitzal. Ez mondja ki a döntő Ítéletet nismus, christianismus, mahometismus, ráy korán és biblia közt. Mert ez dönti el, hogy effelf^

Next

/
Oldalképek
Tartalom