Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

Második évfolyam. 2. szám. Pest, január 8-kán 1869. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 ír. 42, egész évre 6 fr. 8.3 ujkr. Viliéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Előfizetési felhivás a Protestáns Egyházi s Iskolai lap második évi folyamára. Az előfizetési föltételek maradnak a régiek: Helyben: házhordással egész évre 6 frt. 30 kr., félévre 3 írt. 15 kr., (Uj pénzben egész évre 6 frt. 83 kr. félévre 3 frt. 42 kr.) Vidéken: postán szétküldéssel egész évre 7 frt. félévre 3 frt. 30 kr. (Uj pénzben egész évre 7 frt. 35 kr. félévre 3 frt. 68 kr.) Gyötöknek minden 6 előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Végre miután a bélyegadó miatt a feles-számu példányok nyomatása tetemes kárósodással jár, tisztelettel fölkéljük előfizetőinket, hogy megrendeléseiket mentül elébb megtenni szíveskedjenek. Az előfizetési őszietek a lap szerkesztőségéhez (Lövészutca 10 sz.) bérmentve intézeudök. Egy kis elmélkedés „Helyzetünk" fölött. Vártam, sokáig vál tam— reménylve, hogy azok, kiknek képzettség s hivatal főképen teszi tisztévé bajnokul állani az egyház jó ügyeért, nem késendnek fölvenni a kesztyűt, mi az „Egyházi s Iskolai Protestáns lap m. évi 35 dik számában megjelent „Helyzetünk" eímii cikk által ujabban eleibénk vettetett. De ha a tudomány és hivatás feleslegesnek tartja a felszólalást, engedjétek meg, hogy hallassa egyíigyü hangját a meggyőződés és kötelességérzet. Midőn szépen zöldelő takarmány tábláin a tolvajnövénynek sárgáló szálait megpillantja a mezőknek zaklatott embere, siet azonnal ásóval, kapával, hamuval és mészszel , hogy elejét vegye a terjedő vésznek, mielőtt reményeinek zöld ágya áldozatul esnék. így az ügy barát is, — ha látja, hogy a lelkészek részvétével ápolt elvek vetése közt, ellentanoknak burjána terjedez, — kell, hogy szinte igyekezzék kigyomlálni azokat, mielőtt hatalmat vennének a jó aratást ígérő gabonán. Meg vagyok győződve cikkiró urnák tiszta szándokáról; hiszem, hogy nem a 380 írtnak csengése viszhaugzik szavaiban, s azért legkevésbé sem akarnám sérteni személyét ; de meg kell vallanom, hogy a szerint, aftnint én bennem a keresztyén protestantizmus eszméje ínfegalakult, a „Protestáns lap" 35 (lik számában foglalt téffelei sértik meggyőződésemet, s ugyanazért erkölcsi kötelességemmé tevék részemről jelen tiltakozást. A mérnöki tudomány azt mondja: legbiztosabban áll az asztal vagy szék, mely három lábon áll, mert az nem biceg. Három lábon áll a kényelemnek azon karszéke is, mit cikkiró mintául az egyház számára készített; mert szépen szőtt előadásának lényegét e három tétel képezi : 1. „A szegénység meggyaláz;" — 2. „Az egyházi hivatalnokok fizetése, s minden földi keservet keblében rejtő jelen rendszere, egy rendezettebb, boldogítóbb módon az állam, ne közvetlen a nép által kezeltessék; — 3. ergo „államsegély kell." Mondhatom a következtetés nem biceg. De fájdalom! nekünk ezen karszékbe leereszkednünk nem szabad, mert fája nem termett azon kertben, mit az üdvözítő az Isten igéjével öntözött. Lássuk egyenkint. I. „A szegénység meggyaláz." Volt idő, midőn a testnek féktelen szenvedélyekké fajult ösztönei bitorolták a világ uralmát, és az emberiség önirtó átkos harcban volt magával. Ekkor, hogy megszabadítaná a világot ördögnek hatalma alul, s alapítaná Istennek országát, megjelent az üdvözítő, születve szegény jászolban, szegény nép között. S az üdvözítő, hogy érvényre emelné uralmát a léleknek, mely éltet, boldogít, egyesít, — a test felett, mely öl, ront, és háborít, az életvesztő szolgai félelem és irigység ellenében éltető hitté emelé a gondviselő közös atya iránti bizalom kegyeletét, s a felebaráti szeretetnek bíinenyésztő rózsaláncát; s e kettős i alapra épített egyházának megdönthetlcn erősségében egyesítendő a szent lélekkel fegyverzett híveket, azt kiváná tőlük mindenek előtt: „lía ki akar én utánam jőni - ta,