Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-03-19 / 12. szám
adatott ugyan ezekre 1858-ban bárom ezer » néhány száz forint pengőben, mégsem javultak meg; mert míg egyik felépítését tervezgetik, reá a pénzt az elöljáróság valami keservesen megtakargatja, addig mellette kettő s három készül a loroskadás felé, a többit pedig szüntelen tatarozni s foltozgatni, egyik kályhát, ajtót, ablakot ki, másikat berakni kell, mégis mindig roszak. A gazdasági választmány nem képes róluk kielégí'őleg gondoskodni; szóval ezen épületek, melyek némelyikében tanárok is laknak, telhetetlenek, temérdek sok költséggel járnak, hasznot hajtani pedig a főiskolának teljességgel nem akarnak. Mint megkevesbedne a gazdasági választmány gondja s az iskola költsége, ha ezen épületek főt. Apostol Pál superintendens ur többszöri igen bölcs és messze belátó tanácsaként mielébb eladatnának és az évenkénti tetemes veszteségek helyett, belőlük legalább is 1200 — 2000 pengő forint évenkénti tiszta jövedelem származnék. Némelyek az egykor bekövetkezendő tagosítás által, a közlegélőböl nyerendő földmennyiség reményével verik le e sorok Írójával gondolkodni szeretőket! Igen jól van , de nem teszik hozzá, hogy minden telekre, mihelyt hozzá mostani illetőségén felül valami megyen, az igen eladósodott város adósságából ötszáz pengőforint teher esik; a vizszabályozásért, tagosításért stb. nem sokkal kevesebb. Hát még a most nádat és sást termő, vad kacsákat hizlaló föld majdani felfogására, beruházására, évi adóba mennyi kell? A főiskola tökepénzei ily bizonytalan jövedelmű, évtizedekig több kiadással, mint bevétellel járó gazdálkodásba nem fektethetők. Nagy különbség van egy testület és egy önmagának gazdálkodó mezei gazda közt. Csak a 16 telek után járuló földet birja megváltani a rá nehezülendő terhektől s birja használhatóvá tenni a főiskola, elég lesz az neki; a többit rongyos épületeivel együtt célszerűbb lesz ideje korán eladni. Az eladott szőlőkért is többet adtak volna, ha idejében eladatnak. — E sorok irója azonban csak azt óhajtaná, ha a főt. egyházkerület készíttetne egy részletes és kimerítő felszámítást — nem érdeklett felekkel — e házak jövője felöl; és ha lehetséges len ne feltalálni egy középutat, melyen haladva, a közpénztár megtakargatott filléreit e házak el ne nyelhetnék; sokkal üdvösb lenne azokat a nagy részben szánandó kinézésű tantermek ujjá alakíttatására fordítani. TT MA. Folyó hó 4-kén délelőtt téttek örök nyugalomra Jak&bfalvai Jakabfalvay Andrásnak, míg élt az abauji egyházmegye tanácsbirája s helyettes segéd főgondnokának a protestáns vallás s egyházi irodalom egyik buzgó pártolója, s szellemi munkássának hidegült tetemei. A veszteséget mélyen érző család s rokonon kivül a végtisztességtételen számos világi és egyházi személyek fejezek ki megjelenésűkkel fájó részvétüket, különösen meglepő számban sereglének össze — út és idő dacára az egyházmegye legtávolabbi vidékeiről is — az Ur oltára körül forgolódó lelkészek és tanítók , hogy lefizethessék liálatartozásuk adóját azon férfiú iránt, ki míg élt sorsuk enyhítésén fáradozott, s tekintélyök megalapításán buzgón igyekezett. Ki önmaga az európai tudományosság színvonalán állván munkás szelleme által irányadó volt, munkásságra, tettre serkentett, buzdított, lelkesített s egyháziassága által pedig minden kora s rangjabelieken felül emelkedett. Halotti gyász-ünnepélyét méltóan emelé a lelkészek és tanárok közöl alakított éneklökar öszhangzatos éneklése, s általában azon nemes készség és szomorú kötelességteljesítés , mely buzgó protestáns végtisztesség tételekor nyilvánulhat. Koporsóba tételkor Bagoly András lánci lelkész megható alkalmi imát mondott, az udvaron Sütő Sámuel szászfai lelkész ima szavai emelkedtek égre s áldák meg a szunnyadót, s igyekeztek balzsamot csepegtetni a sebhedt szívekre. — Templomban Kovács János, G. Bátori lelkész tartott halotti tanítást, nyomosán értekezvén a felett : „Miért kell a maradéknak hálásan emlegetni elhúnyt jeleseinket1 ' utánna Kun í Bertalan miskolci lelkész szónoki beszédében nyertünk vigaszt*. 1 lást a duló fájdalom és veszteség enyhítő balzsamául, meghatóan rajzolván szónok — mint ki az elhúnyt iskolájában növekedett, s munkás szelleme életének irányt adott, — kit vallásos ós egy házi irodalmunk egyik szellemi munkássává avatott, — mégha tóan rajzolván, mily körben munkálkodott az elhúnyt férfiú szellemi ereje egész súlyának mérlegbe vetésével, s miért nem le bet csudálkoznunk, hogy a gyönge testalkat nem bírhatá tovább I a szellemi túlnyomó erő megfeszítéseit? s a férfiú, kinek életére még szükség lett volna, elébb lefizette az élet adóját, mint kik ennyi baj vívással kevésbbé rongálják a test szerkezetét. Vigasztalt szónok azzal, hogy bár ily férfin halála mindig korán történik, enyhítőleg hathat reánk azon meggyőződés, hogy oly szel lemi kört alkotott magának hazafiúi, egyházi ós irodalmi tekin tetben, mely nem egy könnyen fog elhomályosodni; mert harcosa volt életkorának, élt, tett, munkált nemzetünk s egyházunk ! ébredésének zajos félszázada alatt, mennyit sokan dúsabb életj erők birtokában az emberkor legvégsőbb határáig sem teljesítenek. Vigasztalt végre, hogy az elhúnyt oly méltó helyet vivott ki magának szívünkben s emlékezetünkben, hogy felőle bizton ) elmondhatjuk : „mikép ő miénk volt életében, miénk lesz halála után is." I A sírt, melybe nyugodni szállt, Iván János csenyétei lelkész áldá meg, s szavaiba bevegyült a tisztelő sokaság egygyéolvadt óhajtása : „legyen áldott emlékezete, s nyugodjanak békében porai." H.-Szoboszló, márfcius 1.1859 Válasz a „Protestáns Egyházi s Iskolai lap" 8-dik számában megjelent „ref falusi tanító" közleményére. Jelszó: „Cm- in amicorum vitiis tam cernis acutum, Quam aut aquila, aut serpens Epidaurius? At tibi contra Evenit, inquiránt vitia ut tua rursus et illi." , H o r a t. S a t y r. L i b r. 1. Nagy meglepetéssel s méltó megütközéssel olvasván a „Prot. Egyh. s Isk." lap 8-ik számában, miszerint ugyanannak 6-ik számában közzétett s tanítói könyvtárunk s a hazai irodalom pártolására vonatkozó közleményünket, egy névtelen falusi ref. tanító, miután azt föl nem fogta s meg nem értette vagy megérteni nem akarta, egészen elferdítve állította a világ eleibe : erkölcsi kötélylinknek ismerjük az igazság érdekében, a haza itélő széke előtt— hova idézve vagyunk — megjelenni, a következőket elmondandók: 1. Nem tudjuk, hogy a fölhozott adat kimutatásának világos szavai ellenére, miként meri falusi tanító ur azt állítani: hogy mi az 1846 —1856 - ig virágzott szerződést megrontottuk, holott ez állítást közleményünkből semmiképen nem meríthette ; tessék még egyszer elolvasni s meggyőződni tévedéséről. Mondják: qui bene distinguit, bene d o c e t; ugyan kérjük, lehet-e ama szavakból, miszerint „örök időkre érvényesített olynemii szerződ'vény köttetett közöttünk s utódaink k ö z ö 11 i s, hogy a nevezett alapítványból időnként a tanításnevelés körébe tartozó legújabb irodalmi t a rm ékek szereztetnek meg( í stb. (lásd a Prot. Egyh. s Isk. lap 6-ik számát) — a nevezett szerzödvény megrontását józan logicával következtetni. Ön tanító ur állítja: hogy egy kis philosophiát, tán még egy kis theologiát is tanult: ugyan kérjük, minő logicával lehet a valódilag létezőt nem létezőnek állítani és a valódi igazság ellenébe így kikelni minden igaz ok s alap nélkül? Ha előadásunkban kételkedik ön: tessék hozzánk eljönni, szivesen felmutatandjuk könyvtárunkat , s pápaszem nélkül is méggyözödhetik arról: hogy nevezett alapítványunk szellemében, a legújabb időkig a legbecsesebb iskolai a neveléstani könyvek megszereztettek; annyira, hogy
