Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

a hamis, s mit kell követnünk vagy távoztatnunk. — Viszszautasítjuk az emberi hagyományokat, melyek noha ékes címekkel díszesíitetnek , mintha t. i. isteniek és apostoliak volnának, s az apostolok élőszava s az apostoli férfiak által mintegy kézről kézre adattak volna át az egyház következő püspökeinek : mindazáltal, ha az Írással egybevetjük őket, attól különtóznek , s ezáltal maguk megbizonyítják, hogy egyáltalában ng nt apostoliak." Conf. h el vet. II. Cap. I. II. „Minthogy a szentírás minden igazságnak öszszege, magába foglalván mindazt, a mi az Isten tiszteletére s idvességiinkre megkívántatik: ennélfogva azt valljuk, hogy sem az embereknek, sőt magoknak az angyaloknak sem szabad, a szentíráshoz valamit toldani vagy abból elvenni, vagy benne változtatni." C o n f. g a 11 i c. A r t. 6. — „Valljuk , hogy a szentírás Isten akaratát tökélyesen magába foglalja, s mindazt, a mit az embernek idvessége elnyerése végett hinni szükséges, teljes mértékben előadja. — Az isteni iratokkal bármely kegyes emberek iratai, az isteni igazsággal bármely szokás, bármely többség és régiség, az idők és személyek bármely következése , zsinatok, végzések, határozatok soha egyenlő tekintély tieknek nem tartathatnak." Con f. be 1 gi ca. Art. 7. — „A szentírás magába foglalja mindazokat, melyek az idvességre szükségesek, ugy hogy azt, a mit abban nem olvasunk, vagy abból meg nem bizonyíthatunk, senkitől sem lehet kívánni, hogy mint hitágazatot higyje s az idvességre szükségesnek tartsa," j Artic. Angi. 6. — Mindezen igazságokat, a reformált egyház többi hitvallásai is egyező értelemmel és következetesen hirdetik. —• Mellőzve most a szent könyvekből bőven kimutatható teljes jogosultságát, a tudományokra gyakorlott jótékony befolyását, s más üdvös erejét azon hitigazságnak , hogy a hit és erkölcsiség egyedüli szabályzója a szentírás: van ennek még mindezek felett egy más magasztos vonása s roppant hordereje , melyet vajha mindnyájan teljes mértékben látnánk s érzenénk. A mily nagyszerű és magasztos ugyanis az, midőn a szegény s e világ szerint gyakran elhagyatott keresztyén nép, egyedül a Jézus Krisztust vallja leikiekben az ö Urának s az anyaszentegyház fejének, s egyházigazgatási reformjának vagy küz- | delmeinek zászlóján, mint egykor a skótokén, ezen szózat áll: „Krisztusért és az ő koronájáért!*: épen ily dicső az, midőn az üdv egyedüli forrásának a szentírást valljuk, az emberi tekintélyek bálványozásának még árnyékát is eltávoztatjuk, s egyedül az Urés az ö igéje előtt hajlunk meg. Ezen alapelv, magához méltó nagyssjzerü vonásokat szült, a saját tulajdonokkal biró reformált egyházi életben, s egyesek és nemzetek lelkületében. A reformátio küzdelmeinek másik nagy horderejű vívmánya az egyes hívek lelki önállóságának s szabadságának visszaállítása, az anyaszentegyháznak a kiskorúság J. vagy papi gyámság alóli felszabadítása, vagyis, mint a tudományban kifejezni szokták: az egyetemes papság eszméje. Midőn a Golgotha keresztyén, az Istenem ber önfeládozása által be lön végezve a váltság munkája : a templom k á r p i t j a kettéhasadott, ledőlt, a válaszfal, mely az embert elzárá Istentől, s csak a főpapnak engedte meg a Jehováhozi járuíást; a közbenjárói papi rend megszűnt, s minden egyes hivő szabadon és közvetlenül járulhat Istenhez, az egyetlenegy közbenjáróba Jézusba vetett hit által. Nincs tehát elzárva többé a szegény nép előtt az tidv forrása : a szentírás sem, nincs oly papi rend vagy más testület, mely az Írásmagyarázat tisztét, mint valamely kizárólagos szabadalmat gyakorolhatná. Az ige a hívők közös sajátja, s minden egyes protestáns keresztyén , a neki adott tudomány és hit mértéke szerint, sza badsággal bir azt olvasni, magyarázni , s a maga üdvét az által keresni, *) *) Ezen protestáns elv szülte és vezérli dieső raunkájokban a bibliaterjesztő társulatokat, melyek közül a legnagyobbszerünek az ángolnak pecsétjén Jelenések XIV. 6. áll: ,láték egy angyalt az ég közepén repülni, kinél vala az örökké-Azonban a kijelentés nem valamely egyszerre sztt-I lemlett s legottan bevégzett tény, hanem oly történelmi fejlemény, mely Isten által volt kezdve, vezéreltetve és bevé gezve, de az emberek közt s az emberekért, s épen azért az egyéni s társadalmi élet miiltjának temérdek oly sajátságaival van egybeforrva, melyeket a mi jelen viszonya inkból teljesen felismerni és méltatni lehetetlenség. Egy szóval: a szentírás megértésére, életrehatóvá tételére nélkülözhetlen és nmlhatlannl szükséges a magyarázat. Nyelvészeti, régiségtani, törtenelmi és több más előkészületek kívántatnak a végre, hogy az idő és helyszerü viszonyok sokszoros héjjából, az igének tiszta magva kibontassék s élvezhetővé tétessék. — Ezen képességet az egyház részint az iskolák és az irodalom, részint s pedig főként a közönséges isteni tiszteleteken a nyilvános magyarázat által szerezheti meg. — Az iskolák azonban, vajmi kevés részét adhatják s adják meg ezeu képességnek ; a gyermek elméje összeroskadna az idevonatkozó ismeretek halmaza alatt, s reá nézve a szentírás legfontosabb pontjai érdek és hatás nélkül magyaráztatnának, mert ő még nem ismeri, nem tapasztalta az élet azon számtalan viszonyait, melyek csak a fejlettebb korban fognak előjönni, s melyekben oly édes és megnyugtató, sőt oly életszükség az Isten igéjének vezérlő fáklyája, bátorítása és vigasztalása. Elég tehát, ha a gyermek azon szent történeteket ismeri meg kellő magyarázattal az iskolában, melyek az ö életköréhez és felfogásához közelebb esnek, ha az egyszerűbb alapismereteket s a szent könyvben való külső jártasságot megszerezhette, s ha—a mi mindenek felett szükséges, — a biblia iránti hő szeretetet s azon hitet vitte ki az iskolából, hogy az néki oly hü barátja, kitől ha lála napjáig megválnia soha sem szabad. — Az irodalom már szélesebb mezőn foroghat, s mélyebben hathat a szentírás magyarázásában, s miként nálunk hajdan voltak némi részben: ugy vannak a külföldi protestáns nemzeteknél oly népszerű irodalmi müvek, melyek az egész szentírást, vagy annak egyes könyveit magyarázzák , vagy a szükséges ismereteket szótári alakban tartalmazzák, mint nálunk a derék Bed Péteré; s mindezek bizonynya.1 előmozdíthatják a szentírás értését és életrehatását. Az irodalom azonban, azon szabadságnál fogva, melyet neki, véleményem szerint legalább, meg kell engednünk, gyakorta nem védelmére, hanem rontására működik a hitvallások s positiv keresztyénség elveinek. Lehet szentirásmagyarázást irni a nép számára is Strauss, Bruno Baur vagy Feuerbach elvei szerint is, a melynek romboló törekvését, ott, a hol szükség lenne reá, csak a templomi magyarázatok által lehetne az egyháznak sikeresen ellensúlyozni s kiirtani: De légyen bármily józan és virágzó az egyházi irodalom • annak áldásait a szegény és csekély iskolai műveltséggel biró nép nem használhatja; e mellett soha el nem érheti az, az élőszóval való tanítá> és magyarázat erejét, hatását és sikerét. Mindezekből döntbetetlenül következik azon igazság, hogy mindaddig, míg a reformált egyház a szentírást vallja a hit és erkölcsök egyedüli zsinórmértékének, s az üdv forrásának ; mindaddig, míg ezt az anyaszentegyház közsajátjának tartja; egy szóval: mindaddig, míg élni meg nem szűnik : virágzó iskolák és egyházi irodalom mellett is múlhatlanul szükség van arra, hogy a teljes szentírás, az egyval<5 evangyéliom, hogy a föld lakosinak hirdetné az evangyéliomot; ^minden nemzetségnek , ágazatnak , nyelvnek éa népnek." És ezen angyali tisztet, afcon dicső társulatok teljesitik is . mert a legközelebbi ötven év alatt, több mint ötven millió példányban , s mintegy száz ötven különböző nyelven , — s ezek között a mi magyar nyelvünkön is , -— példátlan olcsó áron terjesztik a bibliát északtól délig, kelettől nyugotig , mindenütt a föld határain. Az isteni gondviselésnek az idők folyamán számunkra meghozott ezen áldását, csak az által tehetjük teljes mértékben gyümölcsözővé, ha a szentírást magyarázzuk.