Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

ház érdekei és elvei szerint, a gyülekezet előtt az igének e végre rendelt szolgái által élőszóval magyaráztassék. (Folyt, követk.) Révész Imre. T. Révész Imre ur, és a szentesi lelkésziktatás. Szorgalmasan figyelembe veendőnek ítéljük azt, miben áll főleg az egyház valódisága s egysége, nehogy elhirtelenkedve szakadást idézzünk elő az egyházban, s azt terjesszük. S az egyház valódisága nem a külső szer- és rendtartásokban , hanem a közönséges keresztyén bit igazságában s egységében határozódik. A közönséges hit pedig nem emberi törvények által adatott előnkbe, hanem | a szentírás által, melynek kivonata az apostoli hitforma. Olvassuk is, hogy a régieknél sok különbözés volt a szertartásokban; de ez szabados volt, és senki sem állította, hogy e miatt az egyház egysége felbomlanék. Helv. bit vall ás. T. Révész Imre urnák, a m. évi „Prot. Egyh. s Isk." lap 42. és 43-dik számában, a szentesi lelkésziktatás tárgyában irt cikke a magyar prot. egyházi irodalomban oly ritka tünemény, mely Bretschneidernek a „Darmstadti Kirchenzeitungban" időről időre megjelent nagybecsű cikkei közt méltó helyet foglalhatna; de azért mégis nem maradhat válasz nélkUl, mert némi balvéleményekre adhat alkalmat. Óhajtottam volna ugyan , vajha a nálamnál tudományosabb fők | szóljanak e tárgyhoz ! Vártam, hogy azok, kik hasonló módon foglalták el hivatalos helyöket, a kihívó kesztyűt fel fogják venni, s azon vádat elhárítani: mintha lelkészi iktatásuk , a ref. egyház hitelveivel, s az apostoli kor és első keresztyén századok példájával homlokegyenest ellenkez- j nék. Azonban a tárgyhoz sem egyik, sem másik nem szólván, nehogy a hallgatás, a felállított elvekre, s innen következtetett törvénytelenségekre, vádakra az alaposság és valóság jegyét ráüsse: szükségesnek látom Révész ur állításait kissé bonckés alá venni, azon reményben, hogy ez talán további eszmecserére s oly vitára fog alkalmat szolgáltatni, melyből vallásunk sebeket nem fog venni, mint némely helyi vagy személyi érdekű vitákból. Paine Tamás, ama nevezetes müvében, melyet Bürke ellen irt, mondja: „Ismerek Amerikában oly helyet, mely Point no Poin t-nek (hegy semmi hegy) neveztetik azért, mert ha az ember arra tart a part hosszában, mely oly szép és virágdús, mint Bürke nyelve, — ezen hegy folytonosan némi távolságban tűnik elő; s mikor az ember épen oda ér , akkor nyoma sincs a hegynek. így áll a dolog Bürke munkájával, s ez oknál fogva nehéz rá felelni." Épen ezt lehet mondani Révész ur említett cikkéről is : hogy hegy nélküli hegyei vannak, s azért nehéz rá felelni. Ezen hegy nélküli hegyeknek egyik csúcsa abban áll: miszerint Révész urnák egész cikke, határozott — positiv — erősségek, tilalmak helyett, csak nemleges — negativ — erősségeket foglal magában, melyeket alkalmazni lehetne szintúgy a templomi orgonázásra, sőt miként alább látandjuk, a confirmátio nagy jelentőségű ceremóniájára is. — Másik, alig megtámadható csúcsa, fellegvára pedig abban áll: miszerint Révész ur a puritán orthodoxismus mellett lép sorompóba, miről V. S i x t u s pápára vonatkozólag, midőn a római udvarban oly párt létezett, mely katbolikusabb volt, mint maga a hit dolgában rendkiviil szigorú pápa, s a különben más tanácsát nem követő, ellenmondást nem tűrő, maga lábán járni szerető pápára oly befolyást gyakorolt, bogy mindig a pápának kellett engednie, mely esetre vonatkozólag ama nagyhirli történetíró R a u k e így nyilatkozik : „E g y ~o r t h o d o x u s, ingadozás nélküli szilárdsággal vitatott véleményben h i h e t e tlen erő fekszik, különösen ha az valamely kitűnő egyéniség által védelmeztetik." — Ezen számtalan hegy nélküli hegyekből alkotja aztán Révész ur azon bástyáját: miszerint a lelkészeknek az esperes általi bevezetésöktiz egyházba, általában, — különösen p e d i |Éfk a s z e n t e s i lelkésziktatás sem a reformált egyház-szertartásokra vonatkozó alapelveivel, sem a tiszántúli egyházkerületben teljes érvényben álló egyházi törvényekkel, sem a nevezett kerület ez ügybe ni törvényes gyakorlatával s történeti múltjával, sem az apostoli kor s első keresztyén századok példájával meg nem egyez, sőt azokkal homlokegyenest ellenkezik. S én bátor vagyok Révész ur ellenében állítani: miszerint a lelkészeknek az esperes általi bevezetésök az egyházba, ugy szinte a szóban lévő lelkésziktatás sem a bibliával, sem az apostoli kor és első keresztyén századok példájával, sem symbolicus könyveinkkel, sem kánonainkkal , sem a testvér egyházkerületek gyakorlatával nem ellenkezik , — s minden attól függ, hogy ezen, vagy ehez hasonló egyházi cselekményeknek tulajdoníttatik-e valamely titokszerü értelem vagy természetfeletti jelentés? S ha nem tulajdoníttatik, a mint hogy nem tulajdoníttatik, ha az határozottan nincs kijelentve az azt véghezvivő által, — ez esetben az egyházi cselekmény nem ceremónia : azaz, nem valamely vallásos eszmének jelképes előadása, hanem a cultusnak oly alkalmi mellékrésze , mely annak főbb részét, a tanítást és építést sem ki nem zárja, sem feleslegessé nem teszi; sőt ha azon alkalomszerű szertartás elmaradt volna is, azért a cultus főrészében , a tanításban és építésben semmi hátrány nem történt volna; s ez esetben a szentesi, vagy ahoz hasonló lelkésziktatás nem egyéb, mint annak, — az esperes, mint az egyházak közvetlen főfelügyelője általi kimutatása, hogy a mely egyházi cselekményekre ordináláskor a lelkész általánosságbanfelhatalmaztatott, az ok teljesítésének joga, s felelet terhe is, azon egyházban, melybe lelkészül hivatott, egyedül s kizárólag őt illeti; s mivel a lelkészi tiszt legfontosabb ágai, az istenitisztelet és ceremóniák a teplomban szoktak végeztetni, e szempontból magok a templom-kulcsok, a többi eszközök átadása nélkül is (a symbolicus könyvek és kánonok inkább a felszenteléskori eskü alatt levén kezökben tartandók, mi régen szokásban is volt), — kimutatják azt, hogy a templom istenitisztelet tartás végett csak a lelkész tudtával és engedélyével nyittathatik ki; épen ugy , mint midőn a nép , vagy aunak képviselői által választott egyházi gondnoknak a lelkész az egyház pecsétjét — hol t. i. külön lelkészi, s külön egyházi pecsét van — átadja, de nem felhatalmazza a gondnoki jogokra. Mely értelmezés alapját találja a Gelei-féle XXI-dik kánon e szavaiban: „M elhatároztatott kemény megfeddésnek büntetése alatt, hogy senki a más ekklézsiájába, esperese engedelme, vagy az odavaló lelkész megegyezése, vagy valami elkerülhetetlen szükség nélkül vakmer ők épen be ne menjen, s a maga sarlóját más gabonájába, vagy tanítás, vagy házasok összadása, vagy pedig a sákrámentő m ok kiszolgáltatása által bele ne vágja; hanem mindenki az ő hivatalának határi között tartsa magát"; — valamint az I. Helvét hitvallás 17 dik cikkében: „Az igehirdetésé-