Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

vált az ágostai hitű egyházat sújtja, minthogy ezt amaz öszpontosító testületétől fosztotta meg, mely mint utolsó fellebbezési lórum, épen a fe­gyelem tekintetében presbyteriák, egyházunknak nélkülözhetetlen volt. Ha azért a fegyelmet illetőleg azelőtt volt ok panaszra, bizonyosan tízszeresen van most, mikor egyházunk, nagyban véve, kocsihoz ha­sonlít , melyen az azt vezető kocsis és az ugy is el­maradt utazók közt versengés támadt az ut felől is, ugy hogy azután nyakra-főre neki hajtván, vagy el fordulhatnak, vagy a bizonytalan holdvilágnál a bokrot is farkasnak nézve, kipótolhatatlan kárt vallhatnak. A fegyelemnek egyik főtényezője, a bizodalom és szabad választás utján egyházi tekintélylyel felru­házott, s így legnagyobb erkölcsi hatással biró és atyáskodó biráink tehát nincsenek. Hiányzanak a superintendesek és kerületi felügyelők. Véleményem szerint ez volna az első, a mire a magas kormányt újra meg újra felkérni, presbyterialis szervezetünk­nél fogva, legszentebb kötelességünk. S ezt nyiltan, egész őszinteséggel kimondom, a nélkül, hogy a ma­gas kormány által kinevezett jelenleg működő főtiszt, administrator urakat, legkisebb mértékben sérteni kívánnám. Mert, ha vezényletök ideje alatt történtek és történnek is megróni valók, ez nem egyéniségűk­ben s akaratjokban, hanem inkább abban kere­sendő , hogy egyházi hivatalos állásuk, a magyarhoni protestáns egyház szellemével, diploma­tikai lag kifejlett jogaival és törvényesen biztosított szabadságával, — valamint történelmileg meggyö­kerezett szokásaival meg nem egyeztethető. Az első kérdésre azért, jelenleg nem-mel kell felelnünk, s egyházunk olyan, mint a hadsereg, mely hadi vezérét és tábornok-karát elveszté, s csak egyes csapatokban, egyes lelkes hadnagyok alatt, többnyire csak védelmi helyzetben küzd, vagy besáncolva, esengve várja, alegkegyelmesb Fejedelem­től igért, felmentői napot. Hogy a második pont alatt érintett positiv egyházi törvényekkel nem sokkal jobban vagyunk, azt szinte nem tagadhatjuk. Vannak ugyan mind a két testvér-egyházban bizonyos kánonaink, melyek nyomán eddig is az egyházi fegyelem kezel­tetett ; de mennyi azok közt az elfogult s türelmet­lensége miatt haszonvehetetlen; s az idők és körül­mények megváltoztával, mily nehezen alkalmaz­tathatók mások; minő sok egyházi viszony van, melyben csak a kölcsönös méltánylat tartja fen a jó és üdvös rendet, de a melyet akármelyik rosz SZÍ­VŰ korteskedő feldúlhat; s végre, mily sok az úgy­nevezett csekélyebb nemű hiba és bűn, melyet más keresztyénben a szeretet ugyan elfedezhet, de mely­lyek az egyházi hivatalnokokban már ártalmasok és semmi áron meg nem szenvedhetők. Hiszen épen ezen positiv törvényeknek vagy teljes hiánya, vagy határozatlansága szülte a honi protestáns egyházunkban eddig is, ama sok keserű versengést, panaszt, rendbontást a felügyelők, lelké­szek, tanítók, anya- és leány-egyházak, presbyteriir­mok és kurátorok egymáshoz való viszonyaikban : a miért is az egyetemes gyűlés boldogult Szirma y felügyelő ur elnöklete alatt 1845-ben választmányt nevezett ki, azon megbízással, hogy a múlt időbeni egyházi szokásainkat, jogainkat és törvényes sza­badságunkat kellő figyelembe véve, az egyház szá­mára dolgozna ki oly rendszert, melylyel azután a szükséges fegyelem is egyszerűen és iidvhozólag ke­zelhető lenne. Ez az 1846-dik évi „alapvonásokkal" megtörtént, melyek mind tót, mind német nyelven Posonyban kinyomattak, és az ágostai hitű egyhá­zaknak megküldettek. — Ezeket és egyéb kánonain­kat felhasználva, rendszerezve találjuk a miniszte­rialis tervezetben már az egyházi fegyelmet is, és ez minden esetre érdemére szolgál, s csak azt kíván­hatnék, hogy némelyek, egyházunk törvényes állásá­nak és természetének megfelelőleg módosíttatnának. A harmadik pont alatti bírósággal jobban vagyunk, s e részben egyházunknak kívánnivalója most is csak az lehetne, hogy egy harmadik felebbe­zési hivatal állíttatnék fel, mely aztán minden egy­házi , kisebb vagy nagyobb ügyeinket végképen el­intézné. Jelenleg az ágostai hitű egyház, mely kormány­zatilag az egyetemes gyűléssel nagy előnynyel bírt, a helvét hitvallású testvéregyházzal, miképen Thurzó nádor idejében — a superintendensi —vagyis kerü­leti fórumra van szorítva. Azonban itt egyházunknak két kincsét őrizve és biztosítva találjuk, melynél nagyobbat a fegyelem kezelésében nem ismerek, t. i. hogy a vétkes, természetes bírái által ítéltetik meg; § hogy ezen bírák hivatala — afeloszlan­dó consistorium — legfüggetlenebb és legkevésbé megvesztegethető. Hátra van még az egyházi fegyelemnek egyik főtényezője, t. i. a hozott ítéletnek végre­hajtása. Ezzel egyházi életünknek leggyengébb oldalát érintjük, s ha valahol, bizonyosan itt kellett és kell az orvoslás. Mert ha még annyi jót rendeltünk és határoztunk is az egyházi gyűlésekben, vagy a bírói szerepet vivő consistoriumokban, mégis mindezek­nek, hogy sokat ne mondjak, legalább is egyhar­mad része végrehajtatlan marad s a feledékenység tengerébe hullott. — Sokszor a hivatalvesztési ítélet dacára, mégis éveken át nyomorítva látunk sok egy­házat, iszákos lelkész vagy tanító által; vagy meg­nyert perök és ártatlanságuk dacára, koldusbotra juttatva egyházi hivatalnokokat; sokszor a hatalmas felügyelő, egyszersmind épen oly hatalmas egyházi rendbontó és esperes uram, szinte sok leányiról ugy tudott gondoskodni, hogy az egyházi fegyelem meg­fojtásával mindegyikből tiszteletes asszony lett. „Senatus haec intelligit, consul videt, et tamen omnes vivunt." Tagadhatjuk-e, hogy voltak és vannak népes i egyházak, melyek efféle utakon annyira jútottak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom