Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

Mi volt egyébiránt Jakabfalvy mint ember, mint honpolgár, s mint egyházának lelkes tagja, azt akkor fogjuk majd elmondhatni, ha az ahoz való adatok kezünkben lesznek. Most csak annyit tudunk, hogy benne a protestáns egyház egyik legőszintébb hívét, az egyházi irodalom egyik legnagyobb késziiltségű munkását vesztette. Adja Isten, hogy üresen hagyott helyébe minél többen és minél áldottabb sikerrel lépjenek. Igy lesz áldott köztünk az igaznak emlékezete. Have pia anima! Szerkesztő. Egyházi fegyelem a magyarhoni prot. egyházban. Jelige : L Timoth. V. 19. 20. „Az egyházi szolga ellen vádolást be ne végy, hanem két vagy három tanúbizonyság alatt. A kik pe • dig ö közülök vétkeznek, m i nd e n e k előtt feddjed meg, hogy egyebek is félemljenek meg." Ha a prot. egyház kormányzatában nagy a különbféleség,—bizonyosan elmondhatjuk azt annak fegyelméről is. Ez máskép nem is lehet; mert a fegyelem, a kormányzási elvek eredménye, s valahol ezek hiányosak, ott amaz is hibás szokott lenni. — Elfogult,. túlszigorú, embertelen, vagy puha. Azon egyházakban, melyek hierarchikus vagy szigorú consistorialis szervezettel birnak, az egyházi fegyelem is természetszerűleg szigorú ; a hol pedig az evangyéliom nyomán, a presbiterialis-zsinati rendszer fejlődött ki, ott a vallás természetével és az egyház céljával kezet fogva jár a fegyelem is, és szelídebb s inkább atyáskodó. Miképen a családi életben, ugy az isteni családban, az egyházban is, e fegyelem *) ugy kezeltetik, hogy először jön az intés, azután a dorgálás , a szelídebb s a keményebb büntetés. — Hol az atyai tekintély egyrészt, és a család tagjainak egymásliozi vonzalma másrészt ezeket összeköti, ott a fegyelemre és annak sok kisded szabályaira nincs is annyira szükség; de a hol azok egyike hiányzik, ott ezek elmaradnak, sőt az egész család romlása bekövetkezhetik. A presbyterialis szervezetnek életrevaló és a vallás-erkölcsi életet roppant mértékben elősegítő fegyelmét, ragyogó fényében látjuk a reform, skót egyházban, és pedig mind a „Free" mind az „Established Church"-ban; melyek ezt az igaz keresztyén egyház harmadik alkatrészének és ismertető jelének vallják, holott a némethoni prot. egyházak— a vallási tant és liturgikumot kivéve — a fegyelmet s annak nagyrészbeni kezelését, az egyházon kivül álló testületre hagyják. Itt tehát a magyarhoni protestánsok ismét nagyon különböznek a némethoni prot. atyafiaktól, és *) Huss Jánost a fegyelemteljés préd. miatt égették meg. ikertestvérileg hasonlatosok a skót ref. egyházhoz,— t. i. elvileg — de nem g y ek o r 1 a ti 1 a g : mert egyházunkban egyenesen a fegyelem az, mely egy század óta —• félre van téve. Igaz , hogy a vallás és egyházi ügyekben nincs is kényesb dolog a fegyelemnél, s ugy vagyunk vele, mint a gyermeknevelés ügyével, hol a túlszigorúság épen oly ártalmas, a minő veszedelmes a lágy szelídség. Azért a fegyelembeni óvatos eljárás annál szükségesebb, mennél bizonyosabb, hogy erkölcsi lényekkel van dolgunk, a kik egyéniségöknél fogva is egymástól fölötte különböznek, s kikre gépileg nem lehet hatni, hanem a fegyelem szabályait ugy alkalmaztatni, a mint kisebb vagy nagyobb mértékben kifejlett műveltségök megkívánja és a vallás végcélját legjobban előmozdítja. Roppant nagy a veszedelem , melybe itt az egyház, kivált akkor keveredhetik, mikor uj fegyelmi szabályokat alkot, vagy a régiek javításához és rendezéséhez fog. Ezt bizonyítja az ujabb pus ey ti s m us történelme, mint a mely vallás és egyházi szabályaival az Isten igéjén túl menvén, oda jut, hogy a vallás az egyházban enyészik el, s amaz ettől idővel ugy felemésztetik, miképen Faraónak hét sovány tehene a hét kövéret elnyelte, a nélkül, hogy attól meghízott volna. Ilynemű veszedelemmel jár a methodismus is, mint annak sokféle kinövései bizonyítják. Es azért érdemel és gerjeszt jelenleg Némethonban is oly nagy figyelmet s mozgalmat, a badeni agendaügy; mert a fegye 1 emre nézve is, roppant hadereje vagyon, s hihetően ez egyik főoka lehetett annak, hogy B o r o s s testvérünk a némethoni helvéthitü atyafiakra annyira betörő puseytismus ellen, erkölcsi boszankddásában néhány keményebb s mintegy tiltakozó kifejezésekkel élt, bizonyosan a nélkül, hogy magyarhoni ágostai liitü testvéreit azzal csak távolról is sérteni kivánta volna. Ezen általános s inkább elvbeli fejtegetések után, lássuk már közelebbről az egyházi fegyelem fogalmát annak alkatrészeiből. Bizonyosan lényeges dolgot kívánunk, midőn Először is, oly egyént vagy testületet óhajtunk, mely átkarolva a vallástant, az egyházi kormányzatot , a jó rendet és erkölcsöket, ezek fölött őrködjék. Volt-e? van-e? M á s o cl s z o r. Oly positiv kánonokat, melyek az egyházi élet ellen elkövetett hibákat és bűnöket kijelöljék és meghatározzák. Voltak-e? vannak-e? Harmadszor. Oly egyént vagy testületet, mely megitélhesse azt, ha váljon a.bevádlott hibázott-e azon egyházi törvények ellen, és mennyiben méltó, az ott meghatározott büntetésre.Volt-e? van e? Végre. Oly egyént vagy testületet, mely elegeudő hatalommal bir, a hozott Ítéletet szigorúan végrehajtani. Volt-e s van-e? Tudjuk, hogy már csak az egy fegyelemre nézve is, az első pont alatti fölötte szükséges igazgató tekintélyt legfájdalmasabban nélkülözzük. E részben az 1850-dik évi Haynau-féle rendelet, ki-