Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

Második évfolyam. 11. szám. Pest, márciios 12-kén 1859. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS RIADÓ-HIVATAL Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 krM

egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnááj* helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriárt 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Hogy azoknak , kik lapunkra eddigelé elő nem fizettek, annak járatását megkönnyítsük, jónak láttuk negyedévi előfizetést is nyitni. Az előfizetési dij április 1-tŐl julius l-ig 1 frt. 85 kr. ujpénzben. Egyébiránt teljes példányok is kaphatók még. Epen most vesszük a lesújtó gyászhírt, hogy Jakabfalvai Jakabfalvay András, az abauji ntiszt. egyházmegye h. segédgondnoka munkás és hasznos élete 55-ik, boldogult házassága 31-ik esztendejében f. év mártius l-jén reggeli 4 órakor máj-és tüdővészben 8 heti súlyos betegség után Gtagy-Bátorban meghalt. Alig hangzott el a panaszszó lelkes Irinyink kora halála felett, keblünk még sajog a vett csapás alatt, midőn a veszteséghez, mely egyházunkat csak az imént sújtá most legújabban a Jakabfalvai Jakabfalvay András halálát is sorozta az isteni végzet. Ki lép ürült nyomodba? kérdjük ismét és e kérdés legszólóbb kifejezése veszteségünk nagyságának. [Jgy látszik, mintha a gondviselés síírű, egymásutánkövetkezőcsapásai által minél hathatósabbá akarná tenni intését az ifjú nemzedékhez, &ogy lásson komolyan a munkához, mely maholnap egészen vállára nehezedik. Elete folyamát részletező adatok hiában biogra.phiájáta,dicsőültnek ezúttal nem adhatom, csak azon fájdalmas érzéseket szeretném tolmácsolni, melyek halála hírére minden egyházát szerető prot. ember keblét átrezgik, Múlt őszszel szerencsés voltam pár napot tölteni azon férfiúnak házában, ki ma sajnálatunk és hódolatunk tárgya, s akkor alkalmam volt saját szemeimmel tapasztalni, mi volt Jakabfalvi egyházunknak, Ő ama mindinkább ritkulj férfiak egyike volt, ki nem nagy bár, de szerény életigényeit tökéletesen kielégítő vagyon mellett szerencsés függetlenségét arra használta, hogy ritka tehetségeit, tudományát egész lelkét egyházának szentelje, azon egyháznak, mely őt gyakran nem méltányolta, nem ritkán félreismerte. Jakabfalvi egyházunk múltjának és jelen viszonyainak komoly tanulmányozása nyomán oly meggyőződésre jutott volt, mely a jelenben uralkodó nézetektől lényegesen elütött. S azért ő, ki azelőtt egyik legszerencsésebb tolmácsolója volt az egyház közvéleményének, most elhallgatott. Sokkal élesebb belátással birt, mintsem hogy ne érezte volna, miszerint az ügyek jelen fonák állása közt nézeteinek érvényesítése veszélyeztetné az általa nem helyeselt rendszer hatályát, a nélkül, hogy a helyébe lépendő institutióknak kellő biztosítékot adni képes volna. Ha néha-néha mégis erős meggyőződése benső sugallatára felszólalt, azt nem ugy tette, mint ki teljes sikert igér szavának, lianem hogy lelkiismeretét megnyugtassa és az ellenvéleményűeket bizonyos határokon túllépni ne engedje. Egyébiránt ő a régihez csak azért mert régi, valamint az újhoz csak azért, mert uj soha nem csatlakozott, hanem mindég az örökifjú igazságot kedveié (m ^dk ta nalaw, fitjőe ta xcava, allá ta az igazságot pedig nem az absractio kopár mezején kereste, hanem a történelem, az emberi fejlődés törvényinek kutatása és az élet forrásából merítette,