Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-26 / 9. szám

egyházainkra bizonyos kulcs szerinti kivetése szükséges lévén, e kulcs kidolgozásával t. Szontagh Imre esp. felügyelő, Szontagh Pál, Bartofy András , Szerecsen Lajos és Madarász Rezső , nemkülönben nt. Bartholomaeidesz János, Bradofka Károly, Gömöry András, Ormisz Samu és Hoznék Náthán urak bízatnak meg. 5. pont. Miután föesperes ur jelentésénél fogva, számosb egyházak presbyteriumaik által aláirt, s esperesi hivatalhoz , az esp. gyűlésre felterjesztés végett beküldött nyilatkozataikban, az iskolai adó szükségét és célszerűségét kétségbe vonván, e részben felvilágosítandók volnának , e célra és az egyes egyházakra esendő összegeknek illető egyházakkali közlése végett, mint esperességi biztosok kiküldetnek: A felsö-rozsnyi iskolai szakaszban N. N. Az alsó-rozsnyóiba N. N. urak, stb. stb. Kelt mint fent. Kiadta az esperesség rendes főjegyzője: Bartholomaeidesz László. Ime, nyájas olvasó, ezek azon gömöri esperesség határozatai az iskolai adóügyben, melyről a szepességi tudósítás azt mondja, hogy „a gymnasiumokat saját sorsukra hagyta, mitsem gondolván azzal, hogy mi lesz belőlök?" Ki tett már most ez ügyben többet, Gömör-e, vagy a XIII városi esperesség? Most még ide iktatjuk a választmány eljárását is , mely m. é. dec. 23-kán Csetneken összeülvén, több beadott tervek tekintetbevétele után , végre a csetneki egyháztervének alapján , következő dolgozatot munkált ki, s azt kinyomatni és az egyházaknak megküldetni elrendelé. (Vége következik.) Közli Bartholomaeidesz János, csetneki lelkész és első alesperes, ugy is, mint a fentebbi bizottmány egyik tagja. rw* Jk.» cj jm^. Fiat justitia, aut pereat mundus! Tisztelt szerkesztő ur! Szelídség, türelem lóvén a lelkipásztor legbecsesb , — de oly ritkán méltányolt, és használt gyöngye : lelkemre mondom , — ha a beregi egyh. m. főjegyző Bakcsi László urnák t. Gerzsenyi ur közlésére irt cáfolata csak személyem elleni sérelmeket tartalmazna : nem nyúltam volna ez alkalommal tollhoz; de midőn e cáfolat valótlant ád elő, s azt is egyházmegyei megbízással indokolja : az igazság érdekében nagyon kérem szerkesztő urat cikkemnek helyet adni becses lapjában. Említi B. L. ur, hogy G. a 42. sz. e lapban nagy bölcsen elhallgatja, mert ezt célszerűbbnek látja, hogy mi és ki idézte elő? k i f ej e z é s e s z e r i n t „a lelkészhez nem illő nyilatkozatokat." Megmondja a gyermek, hogy megverték, de nem fedezi fel: miért? Ennek elhallgatását én is hibának tartom : de helyrehozható hibának. S miután ezen lelkészhez nem illő nyilatkozatoknak közzétételét B. L. ur — úgy látszik — ohajtotta volna : közzéteszem, mint ezeknek előidézője én, annyival inkább, mert B. L. ur cáfolata engem közelről érdekel. A múlt nyáron t. Lónyai György ur a s. gondnokságról lemondván, némely, a beregszászi papháznál jelen volt lelkészek, köztök esperes ur is, igen töprenkedtek mi tevők legyenek ? s oda hajlott okoskodásuk, hogy t. L. Gy. urat erőtetni kell hivatalának visszavállalására. Ekkor nyilatkoztattam én, hogy t. L. Gy. ur bizonyosan nem meggondolatlanul tette le hivatalát; ne is erőtessük tehát, hanem válasszuk el — kinél jelesebbet nem választhatunk — L. M. urat. Egy lelkész —jobban ismerve nálam a G. ur által táborfőnöknek nevezett 3 egyént, kimondá rögtön, hogy abból semmisem lesz. — Lett volna biz ebből, ha oly meszszire nem haladt volna a gyiiléstartás ; mert sokan a közlelkészek közül mindaddig, míg csupán saját eszökre hallgattak, L. M. ur mellett nyilatkoztak; s csak akkor adták szavazatjaikat B. F. úrra, miután a táborfőnökök (nem élcből, hanem rövidség okáért szabadjon így neveznem a 3 főt) valamelyikével beszéltek , kik azzal korteskedtek, hogy majd Gerzsenyi lesz az esperes , vagy pedig be talál jönni Beregbe is a vocatio stb. *) De hát nincs meg Beregben a vocatio ? kérdi tán valaki. Felelet: nincs. Itt a tractus dislocál; még pedig ugy, hogy megnézik : 1. ki az érdemesebb? 2. ki az idősebb pap? Némelyek tán azt is megnézik néha, melyik iskolában tanult ? és alkalmasint így idéztetett elő azon nemes tusa, melylyel üdvös és boldogító intézményeiket, municipiumaikat megvédeni buzogtak némelyek önző feldúlói ellenébe n.**) (Derceni paphivás). De térjünk a dologra. Elkövetkezvén oct. 5-ke, a szavazatok délután felbontattak. Kettő közülök érvénytelennek kimondatott. De nem ugy, mint B. L. főjegyző ur irja, t. i. az előre számító rész által, hanem minden szóvita nélkül, az egész gyűlés által. Most én alúlirt — ki a szavazatbontó választmányban jelen nem voltam , a így azt se tudhattam — mert ez még nem mondatott meg, kinek hány szavazata van ? —X. szavazat ellen tettem kifogást, mondván, hogy ez az én jelenlétemben készült, egyedül a lelkész által láttatván el mind aláirásokkkal, mind pecsétekkel; sőt X. 1 e 1 -késznek saját nyilatkozata szerint, az előjáróság három izben gyűlvén össze, mindannyiszor L. M. mellett nyilatkozott , s ő mégis B. F. úrra irta a szavazatot; mit én nem tartván helyesnek , X. lelkész ugy nyilatkozott, hogy a mit ő akar, annak kell meglennie. — E történet hallására a helyett, hogy X. voksnak helytelen volta felett vitatkoztak volna, kegyetlenül megtámadtak engem ülnök és közpapok. Gyalázatos tett — mond nagy tűzzel P. Gy. assessor ur — bemenni barátság szine alatt lelkésznek lelkésztársához, s mit ez bizodalmasan elbeszél, azt följelenteni árulkod ás — delatio. Tudjuk már most kitől féljünk — folytatá egy felemelt újjal fenyegetve Sz. K. assessor ur. Eri — megtámadott — superintendentiára kivántam terjeszteni annak megítélését, ha valóban gyalázatos tett volt-e X. szavazat történetének elbeszélése által napfényre hozni az igazságot ? De erre senkise hallgatott; sőt utóbb azon indítványomra, hogy ha nem tudja a gyűlés, mit tegyen ? kérjen a superintententiától utasítást : így nyilatkozott egy lelkész szokott tüzével : „Mi a superintendentia? haszontalanság! árnyék! a mit mi tractus akarunk, aztkell akarni a superintendentia n a k !" — A nagy lárma csendesedvén , Gerzsenyi emelt szót, szelíden és szerényen mondván ; miután X. szavazat nem consistoriumban, sőt nem is eurator jelenlétében készült, és így lényegben hibás ; s miután ennek , és még a két érvénytelennek elvételével B. F. urnák 32 szavazata marad, mihez még egy kell, hogy döntsön : az eddigi gyakorlatokra stb. nézvén, legyen uj szavazás. Erre ismét iszonyú zaj támadt, melynek kissé sziintével nt. esperes ur így nyilatkozott : u j szavazás nem lesz, a 32 szavazat B. F. ur részére meg h agyatik; az érvénytelenített voksa, és voksaikat, be nem adott ekklézsiák pedig felhivatnak szavazatuknak törvényes alakban beadására. Erre a B.-pártiak éljent zúgván : ez esperesi nyilatkozatot többség kimondásának nyilvánították. Tagadván mi öten, hogy többséget mondott volna ki az esperes, a feletti szavazásra sürgettük assessor urakat; legyen-e uj szavazás? vagy pedig B. F. részére a 32 szavazat meghagyandó, s majd egy még valahonnan előkerül. Négy három ellen uj szavazást kivánt. Itt figyelmet kérek: Gerzsenyi hibásan irja, hogy két világi ülnök és egy egyházi ülnök véleményünkhöz csatlakozván, uj szavazás rendeltetett. De Bakcsi ur még hibásabban okoskodja azt, hogy nem ment határozatba az u j*) Ha B. L. ur vagy más kivánja, példával szívesen szolgálok, még pedig nem egy gyei. Közi ö. **) Kik ezek az üdvös intézmények feldúlói? feletet : 1. Az egyház , mely mást merészel hivni, mint a tractus akar. 2. A meghívást elfogadni merészkedő lelkész. 3. A ft. super intendentia, mely mind a hivó egyházat, mind a hívott lelkészt — ha kifogása ellenök nincs — pártolni szokta.