Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-26 / 9. szám

bomiliák bizonyítják. Ezen rendtartás megmaradt későbben is, azon változtatással, hogy némely templomokban, a magyarázat helyébe a gyermekek kateehétikai oktatása lépett, s még így is egy-egy templomban 6—15 magyarázat tartatott hetenként Zürichben. — Zwingli azonban még mindezeken felül, egy sajátságos rendtartást állított fel, a szentírásnak szintén istenitiszteleti magyarázására nézve, mely németül Propheze y-nak , azaz : I. Kor. XIY. 3. alapján, irás-magyarázásnak, prófétálásnak neveztetett. Zwingli ugyanis, már a lelkipásztori hivatal lényegéről, rendeltetéséről stb., irott igen jeles munkájában, melyet mint Bullinger megjegyzi 350 pap, tiz tudor és sok magister, s több tudós férfiak előtt mondott el, azon istenitiszteleti foglalkozásokat, melyekről Pál apostol a korinthusiakhoz irott első levélben emlékezik, a reformált gyülekezetre nézve is nyilvánosan életbeléptetendőnek tartotta; ennélfogva Zürichben 1525-ben, csakugyan életbelépett a következő rendtartás: Minden papok , kanonokok , káplánok és idősebb diákok, vasárnapot és pénteket kivéve, minden reggel 8 órakor összegyűltek a nagy Münster nevü templomba ; — egy deák felolvasott az ó szövetségi könyvek valamelyikéből egy vagy fél fejezetet a Yulgata szerint, azután egy professor olvasta és megmagyarázta a megfelelő héber szöveget, végre olvastatott a hetvenfordítók ide vonatkozó pontja görögül, s megmagyaráztatott latinul; utóljára aztán egy pap a szószékből, német nyelven magyarázta meg az elmondottakat. Yolt ilyen rendtartás Baselben és Genfben is, hol a hallgató nép közül bárki is előállhatott, ellenvetéseket tehetett és az előadóval, vagy magyarázóval vitatkozhatott. Ezen rendtartás azonban, néhány évtized múlva, a közönséges istenitisztelet helyéről a főiskolai hallgató teremekbe, a papok, tanárok és theologiai tanulók körébe tétetett át. Volt ilyen rendtartás a skót reformátio korában is, midőn egy kitűzött helyen, a vidéki lelkészek is összegyűltek az irás tudományos magyarázása végett, s ebből fejlödöttnek mondja L e c h 1 e r a collegiumokat, lelkészi értekezleteket. *) Genfben , hol az istenitisztelet reformátioját, még Kálvin odamenetele előtt, valódi ős apostoli, puritán szellemben megkezdette Farel, a szentírás, miként az ujabb időkben folyvást, ugy a reformátio korában ís folyvást magyaráztatott. E rendtartásról, a XVI-dik századból nincsenek ugyan oly részletes adataink, mint Wittenbergről és Zürichről, s magok az 1541-dik évi genfi ordonnances is, csak általában igehirdetésről szólanak; Henry azonban megjegyzi Kálvinról, hogy az ö egyházi beszédeinek legnagyobb része nem egyéb volt a szent könyvek felett részenként tartott magyarázatoknál **), s hogy mily sokat prédikálhatott, mutatja az, hogy a genfi könyvtárban, csak néhány évről 2023 egyházi beszéd van meg tőle kéziratban, a mi pedig összes beszédeinek még kis részét alkotja. A korábbi időkben, valamint jelenleg is, mint F i n s 1 e r közli, naponként tartatnak bibliamagyarázatok a néphez, *) Leehler G. V. „Geschichte der presbyterial und synodal Verfassung seit der Reformation." Leiden. 1854. Igen jeles s „a keresztyénség védelmezése végett" fenálló hágai társulat által megkoszorúzott mű; melynek vajha minél több olvasói lennének hazánkban is ! Másik müve ugyanezen derék Lechlernek, melyet fentebb idéztem : „Das apostolische und das nachapostolische Zeitalter.u

2. Aufl. Stuttgard. 1857. A maga nemében az elsőnél még jelesebb. — Felemlítem ezeket, nemcsak magam igazolásaul, hanem főként azért, hogy terjedésüket és tanulmányukat némi részben előmozdítsam. **) „ Kálvin predikálási módszere nem synthetica, legalább igen ritkák az oly beszédei, melyek egy tételt állítanak fel s a beszédet abból fejtenék ki; hanem prédikációi rendszerint analyticaiak, a mennyiben egész könyvet felvesz és folytában részenkint végig magyaráz," —mondja He n r y, „Das Leben Johann Calvin's, des grossen Reformators." — 2. Bd. Hamburg. 1838. 193 1. vannak gyakori s rendes katechetikai oktatások a gyermekekhez és felserdültekhez , továbbá úgynevezett conferences, értekezletek is, melyekben lelkészek s tanárok, az egész néphez, de nem az istenitisztelet folyamán, a lényegesebb hitágazatokról tartanak polemicus tanításokat.' *) A Németalföldről Angolhonba menekült presbyterian reformátusoknak 1550-ben Laskó által készített, s a többi reformált egyházakra is nagy befolyású szervezete szerint „soha egyetlenegy istenitisztelet sem tartatik, a melyben az Isten igéjéből valami ne taníttatnék a nép javítására, intésére és vigasztalására. Nagy és fontos okoknál fogva, a szentírás nem elszakgatva tárgyaltatik prédikációkban, hanem felvesznek egy könyvet az ó vagy az újszövetségből , és azt kezdettől végig megmagyarázzák, s az ekként felvett könyvből egy-egy alkalommal annyi olvastatik, a mennyit egy óra alatt célszerűen meglehet magyarázni. Egyszersmind intetnek a prédikátorok, hogy beszédeikben, a szövegtől el ne csapongjanak, hanem minden tanításaikat, intéseiket, buzdításaikat, feddéseiket s vigasztalásaikat a felvett szövegből vegyék." Azt hiszem , hogy a reformátio főbb pontjairól felvett mindezen példák , melyeket még igen sokkal nevelhetnénk **), meggyőzheték a tisztelt olvasót arról, hogy a szentírásnak a gyülekezet előtti magyarázása, a reformátio korában általános volt, mert nem történetesség, hanem elv hozta ezt magával, magának a reformátionak s a reformált egyháznak nélkülözhetlen éltető alapelve. A múlt század végén feltámadt vallásos közönyösség és hitetlenség, mely sok helyen magokat az igehirdetőket foglalta el leggyászosabb mértékben, több régi józan intézményekkel és szokásokkal együtt, a szentírás közmagyarázását is leszállította hajdani tekintélyéből; a felébredt egyházi öntudat azonban, mindenütt visszaállította ezt, s a külföld reformált egyházaiban, a mellett, hogy virágzó népies egyházi irodalom van, s léteznek számtalan társulatok a nép erkölcsiségének , vallásos oktatásának előmozdítására, — a szentírás is rendszerint magyaráztatik, sőt szabad magyarázati órák is tartatnak, s a szentírás általunk alig képzelhető nagy tekintélyben áll az egyeseknél és családoknál is. ***) — De a jelennek rajza, most nem tartozik feltett célunkhoz. Lássuk a mi szegény , de édes hazánkat, és ebben különösen a reformált egyházat, mert álláspontomnál fogva, ennek érdekeit tartom most e közlemények folytán is szemeim előtt. Hogy mily szegény és tökélytelen a mi egyháztörté-*) F i n s 1 e r: „Kirchliche Statistik der reformirten Schweiz." Zürich. 1854. 554-dik s több lapokon. **) Megvallom, hogy először szándékom vala, mind az ágostai, mind a helvét hitvallású külföldi egyházak mezejéről, a reformátio korából lehető teljességben felemlíteni, elsorolni azon példákat, melyek a szentírás magyarázásának rendes divatát igazolják. De íveket fogna betölteni csak maga ezen elsorolás, oly számosak, oly általánosak a bizonyító példák. Elégnek tartottam tehát csak azon tekintélyesebb pontokról hozni fel példákat, melyeket követtek rendszerint a többiek. Utalom a tanulmányozót az egyes országos egyházakról irott monographiákra , s különösen R i c h t e r fentebb már idézett igen jeles gyűjteményére, melyet egyebek mellett én is használtam. ***) A hollandok és skótok biblia iránti nagy tisztelete egy kissé talán túlzó is , s majdnem betütiszteletté lesz, a mennyiben ők sem az úgynevezett áhitatossági könyveket, sem az istenitiszteleten a zsoltárokon kivül más énekeket nem tűrnek. Ugy vélik nevezetesen, hogy nem szabad a keresztyén egyházban, sem a templomban, sem azon kivül más igének élni, mint egyedül az Istenének. Holott lehetnek bizonynyal az ihletett elméknek oly irodalmi szüleményei, melyek a szentírás elveivel teljes egyezésben állanak s a hívek által sikerrel használtathatnak a biblia mellett, melynek háttérbe szoríttatni, igaz, hogy sohasem szabad.