Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

ben bajaink forrását, és megleli ezt a családi tűzhelyen. Ugy jött ő el s ugy kiván távozni tőlünk, mint jöttek nemzőtökhöz és távoztak el attól az ö népök bajai és nyomorúságai idején a szent látnokok. — Hallgassátok és olvassátok meg őt, a jó öreget, a nemes fáradalmakkal megküzdött hon szolgáját, a derék hazafit! Hiszen az ő lelke előtt a ti boldogságtok, ezen nemzet dicsőséges óhajtása lebeg; hallgassátok meg öt — igazat szól és újjával mutatja meg, hol van a tévedés, mit kell tennünk, merre indítanunk a családi élet hajóját, hogy e nép a biztos révpartra juthasson. Olvassátok el, s tanuljátok meg egyszerű, de tökéletes nevelési rendszerét. A családi élet körében mozgó gyermekseregre , — hiszen ezekben ifjodik meg újra meg újra a nemzet, — néz vissza még egyszer az élet alkonyán Nagy Fáy-nk. És midőn nevelési rendszerében oktatja a szüléket, Öreg korát túlszárnyaló, de mégis lelkesült erővel nyújt segédkezet az öt megértett és gyermekeik, jó nevelésében fáradozó szüléknek Halmay család-jában, és kellemes olvasmánynyal lepi meg az ifjú nemzedéket; aggkora és gyönge látása dacára alávetette magát, úgymond, egy nagy fáradságot igénylő munkának, s véghagyományul el is készítette, csakhogy e nemzetnek, a kiben és a kiért élt, végnapjaiban is használhasson. Itjú nemzedék! olvassátok meg az ősz honfi véghagyományát, ássátok fel az ültetett szőlő sorait! aranyak vannak azok között számatokra elásva. Megtaláljátok ott a mulatságost a hasznossal kellemesen párosítva, — meglátjátok ott az igazi családi élet tükörét, — meglelitek a tudományt azon kellemes köntösbe öltöztetve, melyben mindeniktöknek meg fog tetszeni. — Meríthettek e tudományos forrásból életbölcseséget, ott láthatjátok a boldogság lángját lobogni, melyen boldogságtok fáklyáját ti is meggyújthatjátok. A mai időben nem ritka ifjak módjára, kik már is a felnőtteket szeretik majmolni, ne ijedjetek meg a cím lapon levő : növendékek számára, mert ott van mellette : és nem növendékek számára. Megtanulhat a Gyula, Jenő és Erzsike példáiból, miként irányozzátok életeteket, miket kerüljetek és miket kövessetek ; tanulhattok életbölcseséget. Ha megszereztétek és átolvastátok a Halmay családot, azt fogjátok mindnyájan szivesen kivánni: az Isten tartsa meg közöttünk még sokáig a mi kedves jóakaró hazánkfiát. A derék hazafit és az ifjúság barátját, Fáy Andrást! Göncy Pál. BELFÖLD. A Tolna-Baranya-somogyi ág. hitv. ev. esperesség, f. é. dec. 1-énGyönkön közgyűlést tartván: ezen alkalommal ment egyúttal végbe, az ujonuan választott e. megyei hivatalnokoknak ünnepélyes beiktatása is; mely ünnepélyt a nevezett gyűlés megbízásából, a következendőkben van szerencsém e becses lapokban közzétenni. Kezdetben felolvastattak a t. c. szavazatbontó választmánynak két rendű jegyzőkönyvei, melyekből kiderült, hogy az esperesi hivatalra nt. Schneiker Jakab, varsádi lelkész ur, a felügyelőire tek. Fördős Lajos ur, fő- és aljegyzökűl pedig Schleining Károly majosi, és K i r c h n e r János, mucsfai lelkészek választattak meg — mindannyian általános szavazattöbbséggel. Most nt. Borbélyjózsef leköszönt esperes ur, egyházmegyénknek ezen 33 évig, 18-ig mint al- és főjegyző, 15-ig mint esperes, hüsé6

esen működött, de a hosszas és terhes munkában kifáradott, köztiszteletben álló szolgája, elhagyván az elnöki széket, a szent oltár elé járult, az uj hivatalnokokat beiktatandó. Itt, mindenek előtt örömét fejezvén ki a tisztválasztás szerencsés befejezése felett; áldva a gondviselést, hogy néki jutott a szerencse hivatalbéli utódát beiktathatni; visszatekintvén hosszas működésére : előadta az egyházmegyei hivatalok magasztos célját; lerajzolta az egyházi igazgatással járó terheket, nehézségeket, azoknak tapasztalásból ismert szülő okaikkal együtt, s buzdította az újonnan választottakat, hogy azért meg ne csüggedjenek, hanem bizván Istenökben, ki a szives igyekezettől áldását meg nem vonja, bizván az ügynek — melynek szolgálni fognak szentségében, bizván az esperesség támogatásában — egész odaadással kezdjék meg, s folytassák hivatalos pályájokat. Ekkor az uj hivatalnokok felvették az ur szent vacsoráját, s így elkészülve letették a szokott hitet, s elfoglalták a tanácskozás asztalánál helyeiket. Most az uj esperes ur átvévén az őtet illető irományokat és esp. pecsétet, egy velős, hivatalos állását tisztán felfogó, annak betöltésére minden tekinfetbeni képességét fényesen tanúsító s sziveket megható székfoglaló beszédet tartott. Elmondá ugyanis, hogy ö, elgondolván az esperesi hivatallal járó nagy felelősséget, s hozzá azon határozatlan állást, mely egy ev. esperesnek, hazánkban nem annyira törvény, mint inkább csak törvényes szokás és gyakorlat által van kijelelve; elgondolván azon különösen egy évtized alatt ezen nagy kiterjedésű egyházmegyében felmerült nehézségeket, melyek ügyszeretetéről s buzgalmáról ismert elődét is kifárasztották : inkább szeretne , személyes vagy gyülekezete érdekét tekintve, egyedül már megszokott lelkipásztori, egyszerű ugyan, de szép és magasztos s a mellett oly férfiasan nemes önállással biró hivatalának élni. De más részről eszébe vévén az irás ama szavait: „hogy ne nézze kiki mind az ő hasznait, hanem minden az egyebek hasznukat is nézze; s hogy az ur maga a szenteknek egy testbe való kötöztetésökre, a szolgálatnak munkájára adott némelyeket apostolokat, némelyeket prófétákat stb. ;u

továbbá meggondolván, hogy épen a nehézségekkeli küzdelem alatt edződik az erő, és vívódnak ki a legszebb eredmények; végre meg lévén győződve, hogy egyházunk épen e jelen kétes helyzetében, midőn az esperesi hivatalnak kettős fontosság jutott, a félrevonulás nemcsak közönbösség s kishitűség jele, hanem valóságos egyház elleni bűn lenne: erkölcsi kötelességének tartja, a közbizodalom által számára kijelelt állást elfoglalni, s a közügynek az Úrtól néki adott ajándék szerint szolgálatát felajánlani. Ezeket előre bocsátva, a nt. ur szabadságot vőn magának, némely az esperesi hivatal hatáskörében, az ujabb válságos korszakban, ezen egyházmegyében felmerült nehézségeknek felemlítésére, annyival inkább, mivel, mint monda, csak az esperesség szives és erélyes közremunkálása mellett reménylhetni, hogy azok legyőzésében nem fogna egészen eredménytelenül fáradozni. Első nehézségül azt hozá fel, hogy az esperes az uj viszonyok beállta óta, felülről kellőleg nem támogattathatván, alant pedig hivatalos körének határozatlansága mellett a szükséges erélylyel nem intézkedhetvén, s így az egyházi kormányzat s felügyelet megnehezedvén: a fegyelem is tágult, a törvény tisztelete itt ott szenvedett, sok gyűlési végzések irott malaszt, a törvényszéki Ítéletek pedig sokszor egyesek ellenszegülése miatt éveken keresztül végrehajtatlanul maradtak. Második nehézséget látott az egyházmegyei pénzügyeknek, a sok hátramaradások és a fizetésbeli pontosság hiánya miatt keletkezett, rendezetlen voltában. Harmadik nehézségül említé azon feszült viszonyt, mely a f. t. egyházkerület és egyházmegyénk között, a kerület részéről sz.-lőrinci altanodánk javára annyi gyűléseken tett Ígéretének mindekkorig be nem lett váltása miatt már is keletkezett; mely feszültség, most midőn altanodánk tettleg fenáll, s az annyira sürgetett segedelmezést tovább nem nélkülözheti, nem lehet, hogy mind nagyobbra ne fejlődjék, minél tovább halasztja a f. t. egyházkerület épen oly jogos, mint méltányos kérelmünk megadását. Ezen nehézségek elősorolása után, kifejté a nt. ur *