Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-19 / 8. szám

zata szerint, és így szöveghíven és a szöveg szellemében fejtegeti. Ezt a XV-dikben a szöveg rövidsége miatt nem tehette, de tette itt is azt, hogy beszéde minden részét az Írásban alapította meg, és pedig világosan és félreérthetlenül. Erősdinek még fölébe állítom a „Búcsu-Homilia" névtelen iróját a XXVII alatt, mert itt aztán az Udvmenetnek egész lelke, fejlődése, hatása vonul a beszéden át, a szövegből merít, az életre alkalmaz mindenütt s a mit Erősdi és mindnyájan tanulhatnak tőle: az nyelve, mely kétségen kivül nemcsak nyelvileg és aesthetikailag legtisztább az egész gyűjteményben, hanem szentírási, ennek sajátságait, képeit, kifejezéseit képviselő nyelv. Nem teszem ! — dehogy teszem! — majd máskor teszem — mit? — jellemezni a prédikációinkban divatos azon tarka nyelvet, mely hasonló a felcifrázott cégérhez, mely himbálódik üres bolt felett. Hanem azt megteszem, hogy kifejezem örömömet midőn oly beszédet olvasok, melyben a gondolat a fő, a nyelv a mellékes, melyben a nyelv csak azt mondja el, a mit érez vagy éreztetni vágy, s a szent egyszerűség kedvesb előtte, mint a szivárvány hét színében , az éj sötét borzalmaiban, a balzsamszelence orrcsiklandó illatozásaiban magának tetsző — nekem nagyon nem tetsző — (mi természetesen izlés dolga) bombast. S ha még az ily bombast aztán a színeket vegyíteni nem is érti, vagy a szépet nem tanulmányozva, azon országból, mely a csinostól a fenségesig terjed, ki — és valahova a konyhába esik — például: kéj-és élvtől megcsömörlött agg prédikátor Salamon, vagy mint a hiú s Ízléstelen leány magára aggatja minden ékességeit pél méle s a csehtiveg sugaraitól kezdve, a gyémántéig ttinlik a fényben , mint dicssugaraktól körülragyogott fényes arany thrón , akkor aztán nekem még kevesebbé tetszik. — Szinte az evangyéliomból kiinduló s ahoz visszatérő, tehát a krisztusi keresztyén jellemet megőrző s azzal, mint a kovásszal, az életet át meg átható keresztyén bibliai tudatot tanúsít V á 1 y i P. is a XXII alatt. Ezzel rokon a VIII alatti, mely a virágos gyümölcsfát az írásbeli figefához kötött jézusi elmélkedés nyomán állítja a hallgatók elébe s szerzőül Lukács ffy Laj ost mutatja fel. Megvallom egyébiránt, hogy a T á r ban egyéb figyelemreméltó beszédek is vannak , de én nem kritikát óhajtván irni, hanem mintegy csak magamnak adni számot, hogy ez meg ez, mi oknál fogva tetszett, nem véltem haszontalan dolgot cselekedni, ha ezen korántsem kimerítő, hanem nagyon is igénytelen véleményt közzé teszem. Ha Isten éltet, s a szerkesztőség ugy akarja, a következő füzeteket is megismertetem egyenként. Mely reményben ez úttal csak a viszonlátásig veszek bucsut erdélyi igen kegyelt szolgatársaimtól. Protestáns népiskolai tanterv. Irta T ó t h B alázs, felszentelt lelkész s pápai középtanodai tanár. A f. t. dunántúli ref. egyházkerület által dicséretre méltatott pályamű. Pápán a reform, fő tanoda betűivel 1859. 1G4 1. Ráth Mórnál bizományban Pesten. Ára 1 frt. 26 kr. ujpénz. Jól esik lelkemnek az egyházkerületet ily téren, a népiskolák újjászületésének terén mozogni látni, s még jobban esik tudnom, hogy e részletes intézkedés azóta, hogy a kerületben ez eszme megpendült, a magyar Sionban nagy hirtelenséggel egytemessé növekedett. Iskola és egyház oly benső viszonyban vannak egymáshoz, hogy ez táperejét, életét, virágzását, vagy aljasulását csak attól várhatja. Azért nincs főbb, nemesebb, Isten országát gyarapitóbb teendője a prot. egyháznak, mint iskoláinak, a lehető legmagasb tökélyre emelése. — Más felekezetek megélhetnek talán iskola nélkül, — azok tápláléka nem tudomány — de a protestantismus soha. Két részre oszlik e munka; az első a személyi, a másik a tárgyi javítással foglalkozik. Sajátkép e második szolgál feleletül a kitűzött pályakérdésre; az elsőben azonban oly dolgok vitattatnak meg, melyeknek létesítésétől függ sok részben a tanterv sikere. Az „előleges fogalmak"-kal címzett első cikk kimondja, hogy prot. iskoláinkban uralkodó abstract rendszer — a főhiba — az csak az értelmet művelvén, a nevelés, az erkölcsi képzés elmaradt, s állott helyébe az önzés, a vallásos közönösség. Azért ha valódi concrét célt akarunk iskoláinkkal: a gyermeki kedély kifejtése, müvelése körül munkálkodjunk — a kedély alatt tartós és csendes érzületeket , minők a szeretet, barátság, hála, remény, megelégedés — értvén. „Ha a tanítás első lépcsőjére erkölcsös tartalmú tárgyak soroztainak, s azok hatása még a tanítók személyes tekintélyével is gyámolíttatik: akkor a gyermeki kedélybe erősen benyomatnak azok, és az ellenálló erkölcstelen befolyások sokszorosan lesikamlanak. A legfontosabb mindenesetre a tanító személyes vagy sympatheticus befolyása marad, mely a jó iránti lelkesíiltsége, példaadása s a rábizottak iránti szeretetben nyilvánul. E befolyásoknak én nagy erőt tulajdonítok és bizom abban, hogy a tanítókarnak más nevelése- s organisatiojával a tantárgy és tanalakok máskénti rendezésével egészen más, s üdvösebb gyümölcs nyerettethetik, mint eddig." Mindenek előtt (2-dik cikk) az emberiségnek az erkölcsiséghezi visszatérte szükséges. Az iskolának kell segíteni s megőrizni, nehogy a kiskorú nemzedék az öregebbek bűnös átkába sodortassék E végett a vallástanításnak korhoz idomult átalakítása főleg szükséges. Ne az emlékezet, hanem inkább a szív számára dolgozzék itt főleg a tanító. E pontban a lelkészeknek is a dologhoz kell nyúlni. „A tanítás nevelővé lesz, ha felhagyunk a tanítás izolálásával, s ha az iskola erőit az egyházéival összekapcsoljuk .... Minden egyes törekvés együttműködéssé változik át, — a nép uj erkölcsöt szerez, s maga is fogja magát nevelni." A 3-dik cikkben kifejti a szerző, hogy a népiskolákbani tanítás csak akkor adand sikerre kilátást, ha elvont rendszerétől megszabadulva, a kedély erőinek kifejtését teszi főrendszerévé, — mi csak ugy lehető, ha az iskola teljesen fölszabadul a fölötte uralkodó, lényére nézve idegen befolyások alól, — ha az mind a nép, mind a gyermeki életnek teljesen megfelel, ha a tanítás jóságának próbakövéül nem a pillanatnyi eredményt, hanem annak az életbei utóhatását fogadja el, — ha hiú öntúlbecslésböl nem különcködik, hanem minden erkölcsi erőkkel szövetségesül. A 4. cikkben az iskola a családdal viszonyíttatik. Az iskolát az arra jogosítottal igazgassák. Kik ezek ? Először a szülék. Itt kimondatik, hogy az iskoláztatási egyenes kényszer, jogtalanság. Ajánltatik egy helybeli felügyelő testület „s zű 1 e t a n á c s" név alatt. Tagjai lehetnének az egyház legérdemesebb tagjai, az iskolatanító, végre a lelkész, de nem lett, vagy épen született, hanem érdemszerinti tagja. — Továbbá az egyház és állam, melyeknek joga és kötelessége a tanítók képességét megvizsgálni. E végre (5. cikk), hozassék be országszerte a legcélszerűbbnek ismert tanrendszer, és állíttassanak tanítóképezdék. Továbbá, mivel nem minden egyház egyenlő (a tanítói honoráriumra nézve), a képezdékből kikerült egyének sem egyenlők képességeikre nézve: osztályoztassanak a községek tanítói jövedelem, a tanítók pedig készültségük s képességökre nézve, — igy lesznek első, másod és harmad rangú községek és tanítók, — a megürülés esetében az egyházmegye egyenlőket candidálna egyenlőknek, azaz: első osztályú községbe, kik közül ez szabadon választana. Megjegyeztetik , bogy a tanítók ez osztályozása nem valami casta-szerü kövülést mutatna, hanem a tán kifejtett magántanulás és szorgalom szerint, a tanítók egyik osztályból a másikba tétetnének át. Az úgynevezett akadémiai promotionalis tanítóság, mint a melyben az iskola a lelkészség eszközévé alacsonyittatik — az iskola a lelkészség hasznáért kárt is szenvedhet, — eltörlendőnek inditványoztatik. A 6. cikkben az iskola és egyház viszonya tárgyaltatik, mondja szerző, hogy a lelkész és tanító közt sok helyt oly feszültség van, melynek átka az iskolák minden stlke*