Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-19 / 8. szám

Második évfolyam. 8. szám. Pest^ február 19-km 1859. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI Dl J: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr, 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Hogyan kelljen egyházunkat a hanyatlástól és a végelpusztulástól megóvnunk ? Oly fontos kérdés, mely valamint minden buzgó ev. keresztyént, ugy különösen a lelkipásztorokat terhes napjainkban közelebbről érdekelheti. Megoldását, szokott egyszerű falusi modoromban, megkisértem, a többit a közrészvét pótolja utánam. Semmi ujat nem Ígérhetek, mert már bölcs Salamon Pred. 1, 9. megmondotta volt, hogy nincsen uj dolog a nap alatt, de ugy hiszem, hogy erre nincs is szükségünk, mert nem az a feladatunk, hogy az újságot hajhászszuk, hanem hogy a jót, az üdvöset, és így Isten országát és igazságát keressük. Ha pedig ezt a maga régi eredeti valóságában csak némileg is megközelíthetem, jutalmam megvan. Mindenekeló'tt is gondoskodjunk a felől, hogy a házi növelés vallásos legyen, mert ez a dolognak a kezdete, s ha ez jó, könnyű azon aztán sikerrel tovább építeni, de ha ez el van hibázva, nehéz, sokszor lehetetlen helyrehozni azt többé, a mennyiből a gyermekkori benyomások kisebb nagyobb mértékben rendesen meg szoktak maradni. Vallásos volt néhanapján a házi növelés, a mint azt saját tapasztalásunkból legjobban tudjak. Mai napiglan is elevenen emlékszünk azon imádságokra, melyeket édes szülőink oltottak gyermekkorunkban belénk, azon énekekre, melyeket áhítatos körükben tőlük eltanultunk, azon templomi járásra, melyre gondosan kapattak , azon rendre , engedelmességre, és becsületre , melyre hol szelídebben. hol ismét szigoruabban szoktattak minket, S nemde nem ez ösztönzött-e többről többre későbbi pályánkon? Nem ez nyújtott-e kedvet és erőt a munkához, valahányszor csak lankadni kezdettünk? Az az atyai ház és a benne magunkba szítt isteni félelem, Istenem! meni lyire felvillanyozott sokszor bennünket. Nem mondhatjuk pedig, hogy ez a vallásos szellem a házi körökben napjainkban végképen kialudt volna. O, él az még most is! hanem fájdalom, sokkal szűkebb körre szorítkozva már, mint azelőtt. A nép legalsóbb rétegében itt-ott felejtkezni kezdenek felőle, s beérik azzal, a mit gyermekük az iskolában lát, hall és tanul, sokszor az is elmarad. A vagyonos osztályoknál pedig itt-ott az a veszedelmes elv kezd terjedni, hogy a vallás épen nem gyönge gyermeknek való , hogy eleget rá ér azzal majd 16, 17 esztendős korában megismerkedni, a midőn esze jobban kinyilik, s nem gondolják meg azt, hogy a vallás nem kizárólag az észnek, mint a hogyan azt elég fonákul hiszik, hanem egyszersmind a szívnek és akaratnak dolga is, épen azért a vallásnak mindjárt a bölcsőnél kell kezdődnie , igenis a bölcsőnél, mert már akkor kezdenek fejlődni az érzékek s annálfogva már akkor kezdeni kell a hatást a szívre; nem gondolják meg azt, hogy valláshoz tartozik az is, midőn az édes anya gyermekét az Istenre emlékezteti, hatalmát, jóságát vele érezteti, énekel, imádkozik, mi a gyönge gyermeknél is lehetséges; nem gondolják meg azt , hogy a vallásnak az emberegész valóját át kell hatnia, mert hisz a vallás istenbeni élet, mi hogy annálinkább megtörténhessék, a gyermeket nem később korában , midőn szive tán már másfelé hajlott, s mindent kész bevenni, csak az istenit nem, hanem mindjárt kiskorában kell a vallásnak éltető forrásához vezetni, a mint az korával és gyenge tehetségeivel legjobban megegyez, miszerint, a mint az életkorban előrehalad, ugy a vallásosságban is előmeliessen, s a benső emberben ekként hovatovább annálinkább növekedvén, az Istennek élő templomává lehessen. Hogy tehát egyházainkat a hanyatlástól és végelpusztulástól megóvjuk, legyen a házi növelés, a mint áldottemlékli őseinknél is volt, vallásos; ez az első kellék, mert a mely testbe a fene kiskorában kap, azt nagyobb korában végkép megemészti. Francia, Olasz, Angol, stb. nyelv mind szép és jó, de e mellett aztán háttérbe búvjék, ha csak gyermekeinkből felületes, kacér, elbízott, háládatlan embereket magunknak és az emberi társaságnak növelni nem akarunk. De hogy ? Ott a szószék, az irodalom, ott mfcjj denek felett a hívek házankénti látogatása. A mii legfényesebb egyházi szónoklat sem képes sokszd" megtenni, azt nem egyszer végbe viszi a házi látó-