Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-10 / 23. szám

épen nem eliiököle. Ha tehát egyházi és iskolai ügyeink ro^zulállása miatt valakit vádolnunk lehet és kell, a lelkészt illeti a fő vád. Avvagy van-e felügyelő széles hazánkban , ki a lelkésznek megtiltotta volna, hogy a hívekben egyház és iskola iránt buzgalmat költsön, hogy a népiskolába járjon s pl. a vallási oktatást vigye? A felügyelő lehet banyag, lehet rendetlen és lelkiismeretlen, de mindezzel az egyház belsőéletétnem rontjameg. — Nem tagadom, a lelkiismeretlen világi felügyelő sok anyagi kárt okozhat valamely gyülekezetnek, de annak egyháziasságát, belső életét, vallásos buzgóságát, erkölcsét nem fogja alááshatír és megronthatni, ha akarná is. Ellenben a lelkiismeretlen pap erkölcsi tekintetben rontja meg a gyülekezetet, tehet sokkal nagyobb kárt okoz neki, mini bármely felügyelő. Hogy pedig ez nem légből kapott állítás, arról Jeszenszki ur maga is meggyőződhetik, ha szét akar nézni. Több gyülekezetet tudok, melyek az illető pap miatt nagyon is elsülyedtek, sőt tudok oly gyülekezetet is, mely a pap miatt egészen bomlásnak indult volna, ha történetesen felügyelője nem Őrködnék felette. Exempla sunt odiosa, azért kár volt, oly fenhangon felhívni az atyafiságot, mert könnyen oly dolgok jöhetnének napvilágra, melyekre jobb fátyolt vetnünk. Ha a hivatallal való visszaélés vagy annak elhanyagolása döntő bizonyítékul hordatik fel, akkor könnyen megeshetnék, hogy az elnökségből sokan kimaradnának, kik nagyonis megkívánják. Volt és van lelkiismeretlen felügyelő, de bizony valamennyi lelkész sem tölti be helyét. Sőt nem egy dolgot hozhatnék fel annak bebizonyítására, hogy a lelkészek gyakran ott igenis hanyagul viszik a dolgot, hol egyedül intézkednek. Példát akar Jeszenszki ur? A theologiai candidatusok vizsgálatát 1848 előtt egyedül a papok vitték, én Tiszoleon tettem a vizsgálatot, no már bátran azt állíthatom, hogy hanyagabb vizsgálatot képzelni nem tudtam magamnak, mint a milyen az én időmben Tiszoleon volt, — pedig az examinatorok közt egy világi ember se volt. —• Bizony, ideje volna már, az ilyetén recriminatiokkal felhagynunk. Jeszenszki úrral egyetértve, befejezem : „Ne bizalmatlankodjunk egymás iránt, ne nézzük egymást gyanús szemmel és szívvel ne akarjunk mindnyájan mindenben vezérkedni!H u n f a 1 v y János. KÖNYVISMERTETÉSEK. La famille chrétienne. Sermon par M. de Pressensé Paris. Meyruels 1856. 8-vo. 149 l. Die Religion im gemeinen Lében. Eine Predigt, gehalten in Craithie Church am 14.0ctoberl855, vor Ihrer Majestat der Königin von England und Prinz Albert, von John Gaird, Pfarrer in Erről. Mit einem Vorwort von Chr. C. J. Bunsen. Leipzig, Brockhaus, 1857. (Folytatás.) Lelkes és erőteljes szókat talál a derék hitszónok ama vétek megbélyegzésére, melyet oly könnyen elenged, elnéz, olykor simogat s tán élesztget is a léha világ; bátor szívvel, megrázó szókkal szolgáltat igazságot ama gyáva gyöngédség ellen, mely olykor a nevelöknél a ker. férfiasság és szigor helyén található ; — felül emeli a vallásos indulat, kegyesség érdekeit minden mások fölé; én és az én házam tiszteljük az U r a t: ez a ker. család jelszava s fő életszabálya. Kiszélesítve, részletezve tünteti elő előnyeivel, hátrányaival, hibáival, sebeivel egyetemben a családi élet minden állapotait, felvizsgálja minden rejtekét, földerít, felkutat az evangyéliom világánál, mindig egyszerűen, érthetően, érezhetően, és mégis áttérve fölebb lépve ottan ottan messzebb, magasabb tájakra. Halljuk például, mikép itéli meg századunk szellemét; felismerjük itt a prot. lelkészben a szemes világkémlőt, ki őrként kiséri elméjével a jelenkori társadalom minden fejlődési változatát, „A mi korunk jelenleg kifáradt, kiállott. Egy sem áhította meg annyira a nagy dolgokat, egy sem csalódott ilyen keserűen; egy sem égett annyira a dicsőségvágy kínaitól, az igazságszomjuzástól, egy sem csalatkozott annyira minden óhajtásaiban. Megkisérle mindent megújítani az irodalomban, vallásban , társadalmi rendben, és újításait fönlengve, lelkesedve kezdé, A nagyravágyó , túlbizakodó reménynek mámorában szédeleg vala; s most szomorúan ülve egy ideig az elkezdett, de be nem fejezhetett munkálatok romjai felett, idejekorán elvénhedve, elvek és meggyőződés nélkül, nem gondolva a jövővel vagy inkább erőködve azt feledni — mert előre nehéznek és búsnak sejti — most már élvezni akarja a jelent Az unalom, az átalános és nyommasztó unalom terjeszkedik ezen mi egész nemzedékünk fölé, mint süni köd, mely egész földet elborít. A költök szava elnémult, vagy ha megzendül is, csak azért, hogy a keserű leveretés elfojtott érzelmét — kifújja. A szónokok nem beszélnek, a bölcsészek nem fáradoznak egynapi életii rendszerek fölfedezésében ; — a békesség — maga ez a békesség, melyért annyira kell Istent áldanunk — még mélyebbé, gyógyíthatlanabbá teszi ezt az élet unalmat. És az elfáradt világ ezen némaságában csak a gőzgépek fütyölése, az anyagi érdekek zavart mozgalmainak zaja — mint hullámzó tenger mozgása! — Bámulhatni-e, ha a mi korunk embere a nyerészkedésnek , a testiségnek tartózkodás nélkül adja át magát, — ha feledést és kárpótlást a külső jóllétben, az érzék gyönyöreiben keres ?! A hanyatlás korában élt rómaihoz képest annál inkább ékszerezi életét kivül, minél üresebb belől " Igy szól a lelkes hitszónok a francia reformáltaknak , és bizony legtöbb pontban nekünk is. Kivált a családiságot tekintve. — Ez az unalomból származó élvkeresés — mely mindig eresebben s ragályosabban kezd jelentkezni falvainkon is — korán vagy igen is későn lepett meg bennünket. Akkor, midőn még nincs vagy már nincs bennünk amaz igazi hitbuzgóságsvallási erő, mely a ref. felekezetet külföldön jellemzi s jellemezni tartozik is. A fényűzés elébb halmozott el bennünket anyagi szükség ezereivel, mielőtt lelki szükségeink teljesedtek volna Tékozlók vagyunk gazdagság, kicsapoiigók elég testi erő , vallástalanok felvilágosodás nélkül. Gyenge testet támadt meg a kór, s midőn minden felől szorongattatik,— és a kór megtámadta a test azon részét, mely legerösb vala, — mondjuk hasonlítás nélkül: a népet. — Földmívelök gyülekezetében találni esetet, hogy 700 szülök közül 140 törvénytelen, 2000 házaspár közül 400 különválva él. Elaggott emberek állnak meg a gyülekezetek presbyteriumai előtt házastársaik elhagyása, s ágyasok tartása miatt, arcpirulás nélkül.. . dacolva! A nép mindezt közönyösen veszi! —• És a fiak, magzatok tisztelete ? .. Nem akarom tovább népünk erkölcsrajzát festeni. Csak ezen könyvet bátorkodom figyelembe ajánlani, azok figyelmébe, kik a családi tisztaság érdekében szóval, példával tenni hivattak, — s kikre nézve keserű volna, ha az erkölcsileg elaljasodott, s ennél fogva minden tekintetben megalázódott utókor mondhatná: a te veszedelmed ön magad tói vagyon oh Izrael! Melegítsék fel — ha hűlni érzik — köblöket a nép jobbjainak még nem épen gyér példáinál, vagy az ily nemes lelki kartársak szavainál, merjenek egy kissé távolabb tekinteni,s fölebb emelkedni! Különösen a családi hivatást, kötelességeket az evangyéliom világánál tanulmányozni: ez most a hitszónoknak egyik főkötelessége. Franciaországban erre nézve közelebbi időkben nagy hiányt éreztek , sokat is tettek. Nem lesz tán felesleges közvetlen ismeretem vagy hírlapi hiteles ismertetések után ide jegyeznem ezeket: Cl u i z o t F. L' amouv d a n a le mariage a Revue d. d. Mondes-ban 1856. Magyarul: a „CsaládkÖnyv'-ben. Egy hü és honszerető úrhölgy története. Cousin V. Madame de Hautefort. Ugyanazon francia folyóiratban. Egy páratlanul szép és erényes udvari hölgy életrajza. P. Janet: La famille. Le^ons de pliitosopliie morale Paris 1855. — A szerző — bölcsészeti karbeli tanár Strassburgban — felolvasásainak gyűjteménye. Benfoglalja a családot mindenestül, annak minden tagját egyenkint, — a férjet mint családfőt, — a nőt mint feleséget és házi asszonyt, — az