Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

fáradságuk épen a hivatalos müködésök alá eső körben történnék. Ez uton egyszersmind a magyarhoni p r o t. e g y h á z­történet számára is kerülhetnének adatok , — melynek hiányát, közbe legyen mondva, annyira érezzük, s mely te­kintetben a miénknél nagyobb szegénységet körülbelöl egy nemzet irodalmában sem találhatni. És e közérdekű indítványt annyival inkább több okunk van kockáztatni, mert — mint fenebb érintettük, már a ki­vitelre és eredményre nézve támogatásul szolgálható pél­dára lehet hivatkoznunk. Erdély szilágy-szolnoki egyház­kerületében pénztárnok és ballai ref. pap, Faragó József ur ugyanis, egyik közelebbi hivatalos körlátogatása alkal­mával fáradságot vett magának a megvizsgált egyházak­ban találtató clenodiumok , régiségek , érdekes oklevelek, szóval az imént kijelölt történeti emlékek összeírására, melynek nevezetesebb pontjait közöljük. A d é z s h á z i egyház levél ládájában. A kolozs mo­nostori convent 1424-ben magyar nyelven költ elismerése, miszerint ns. Máté István bii'ó, s Petkes András jegyző, magok és több dézsházi lakos nevében, egy Dézsházát il­lető pergamen okmányt lefordítás végett beadtak. Megvan a pergamen is. Arany, dombormü-pohár, ezen fölirattal: „Inventam szilágy csehianum 1766." (Azaz a csehi vár romjai közt ta­láltatott, 1766-ban.) Mocsolyán: meszely es ezüst pohár; talpán: „La­badi 15 Ferencb 90" körirattal. Sz. - Csehben:a templom keleti karja fölött nyúló bolthajtás kiálló kövére: „East. 1519, Con. 1601. Rest. 1604." stb. Aranyos ezüst pohár, talpán „1714-ben a magyar pa­cal i ecclezsiának adta árva Kapi Anna." Abrosz, rávarrva: „Catbarina Zechi, 1611. Sig. Pre­postvári, consors." A d i ó s a d i egyház levél-ládájában régi pergamen : „Divisio possessionis Od, anno 1349." Ismét: „Divisio su­per possessionibus OdetMacsala, in cottu Zolnok, anno 1355." Nagy-Doba: 150 fontos harang, góth felirattal, melyet kolozsvári ref. tanár, néhai id. Szilágyi Ferenc igy olvasott: „Scalpsit Mathias, Marcus et Joanes, ao. 1001." Hab ad: 6 mázsás harang, ráöntve: „1619. Paulus Wesselényi" stb. Középső harang „Spectabilis ac magni­íicus dominus comes Stefanus de Bathor, judex curiae me fieri fecit, MDCIII" (1603). Belől aranyzott, remek antik kehely. A s ii 1 e 1 m e d i templom keleti oldalán a gr. Korda címer alatt következő szavak: „Magy ar helység Sülel­med. Templomát régen a tatár elpusztítván, újból építte­tett 1811-ben." A c i k ó i templom bejáratánál pedig a gr. Toldalag és b. Bánfi címer felett: „Egy hián 1800-ban végeztetett El és ugyanakkor fel is szenteltetett. Ez helység régentén magyarokból állott, Kiknek száma már ma tiz gazdára szállott!" Siilelmed — hol jelenleg alig egy-két magyar csa­ládra akadni — a templom negyvenhat év előtt történt újra építésekor még egészen magyar helységnek van irva; az 1800-ban még megvolt tiz cikói magyar család száma is már körülbelöl felényire olvadt. Mindkettő megdöbbentő­leg kézzelfogható példája az erdélyi református magyarság szem előtt történt eloláhosodásának, — mire Medgyes lángtolla figyelmeztette legelőbb a nemzetet, s mit — tán saját magunk és elődeink belátáshiányának, söt vétkes ha­nyagságának érzetében — darabig magunk előtt is, de (ha csak sz tutinkét a tények előtt behunyni nem akarjuk) hasz­talan taka^atva: végre a tavali közönséges zsinat tett az ügyben, noth, féleges — és bár ne késő — intézkedéseket. A még ^iilevők megmentésére s a nemzetiségünk eieterere szállóit, olvasztó befolyás ellensúlyozására, egyes lelkipásztorok nemes buzgalmán kivül, az egyházat kép­viselő főhatóságtól lehet és van jogunk legtöbbet várni, melyre épen azért idővel a felelősség is kettős mértékben fog háraralani. Magyar-Baksa: elpusztult leány-egyház. 1818-ban még megvolt a templom, de már fedél nélkül. Falábon csüngő hatvan fontos harangját most csak a kósza szél vagy pajkos oláhfiúk kongatják néhanéha. M é r v ö 1 g y: itcés ezüst pohár, aranyozott szájjal; oldalán szintén aranyozott paizs, ily aláírással: „K. L. 1519." A m e n y ő i veres márvány ajtófeles, ódon kőtemplom márvány homlokzatán a Dézsházy-család címere (emberfő felett kivont kard); rajta: „Mieb. Dézsházy, 1514." Nagy kamuka-abrosz, rávarrva: „Ns. Szabó Miklós uram és felesége, a s z o m o r u 1602-dik esztendőben." Görcsönben: görög irásos cintányér. Kusatzban omladozó ódon templom, irás nélkül. Z s i b ó: veres csíku hosszú kendő ily rávarrt Írás­sal: „Pálfi Anna adta ezen éneklő székre való keszkenőt Istenhez való buzgóságból, fogadást tevén , hogyha kisza­badítja a pogány kézből, az Isten tisztességére valamit hoz, tehetsége szerint, az mire Isten segítené, nagy jó kedv­vel az Isten házában szóló mesterek eleibe. Sibón, N. M. Ao D. 1669." stb. E rövid sorozatból is könnyű meggyőződni a szóba hozott leltárak készítésének hon- és egyháztörténelmi, mint nyelvtudományi tekintetben tagadhatatlanul fontos voltá­ról , miért is a körlelkészeknek ilyenek készítésére leendő utasíttatását felsőbbségileg is kívánatosnak látván, ügysze­retetökbe vetett bizalommal, a csekély fáradsággal járó munkát mindenesetre magánfigyelmökbe is ismételve aján­lani el nem mulaszthatjuk. Z i 1 a h y Károly. Nézetek a Prot. Egyh. s Isk. lap 26. számában t. Nemes Béqjámin ref. lelkész ur által az egyes egyházak presbyteriumai megpendített miképeni szervezése körül. A hibát belátni és elismerni annyit tesz, mint már fé­ligjavulni, mondja egy latin közmondás. Ugy hiszem pe­dig, egyházi életünk sebhedt helyeit nem annyira az elnö­ki és fizetési kérdésekben kell keresnünk, mint inkább má­sutt. Én legalább nem hiszek papot, ki az elnökség és fize­tés dolgában szívesen nem hódolna és magáévá nem tenné Péter apostol eme szavait: „Legeltessétek az Istennek se­regét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot visel­vén arról nem kényszerítésből, hanem örömest; nem kíván­ván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. Sem pe­dig ugy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem ugy, mint a kik az Isten seregének tüköréi legyetek." I. Pét. 5: 2, 3. És valamint egyházi beszédeinkben elmondjuk: „Ke­ressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mind azok megadatnak néktek" Mát. 6, 33; „hogyha eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk" I. Tim. 6,8: ugy tettleg meg nem fog szégyenülni remé­nyünk és bizodalmunk az Istenben. Hogy az egyházi élet benső és külső jólétének fő-1 tényezői a pap és a tanító, mint „a kik vigyáznak a rájok bizott lelkeikért ugy mint számadók" Zsid. 13, 17: ki von­• hatná kétségbe ? Azért az egyház, kezdetétől fogva a leg­újabb időkig már ösztönszerűleg mindig első és főtisztének érezte, gondoskodni a lelkészek és tanítók kiképzéséről, mint a mi nélkül az egyház és iskola felvirágzása akárki előtt is lehetlennek látszott. Azonban, ha valahol, ugy itt áll az a magyar példa­beszéd, hogy „egy ember csak egy ember." És ez a prot. egyházban, mely az egyetemes papság eszméjén alapult, még inkább áll, miután itt mind azon hatalom az egyház virágoztatására, melyet más felekezet a hivatalhoz köt, el

Next

/
Oldalképek
Tartalom