Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

fáradságuk épen a hivatalos müködésök alá eső körben történnék. Ez uton egyszersmind a magyarhoni p r o t. e g y h á ztörténet számára is kerülhetnének adatok , — melynek hiányát, közbe legyen mondva, annyira érezzük, s mely tekintetben a miénknél nagyobb szegénységet körülbelöl egy nemzet irodalmában sem találhatni. És e közérdekű indítványt annyival inkább több okunk van kockáztatni, mert — mint fenebb érintettük, már a kivitelre és eredményre nézve támogatásul szolgálható példára lehet hivatkoznunk. Erdély szilágy-szolnoki egyházkerületében pénztárnok és ballai ref. pap, Faragó József ur ugyanis, egyik közelebbi hivatalos körlátogatása alkalmával fáradságot vett magának a megvizsgált egyházakban találtató clenodiumok , régiségek , érdekes oklevelek, szóval az imént kijelölt történeti emlékek összeírására, melynek nevezetesebb pontjait közöljük. A d é z s h á z i egyház levél ládájában. A kolozs monostori convent 1424-ben magyar nyelven költ elismerése, miszerint ns. Máté István bii'ó, s Petkes András jegyző, magok és több dézsházi lakos nevében, egy Dézsházát illető pergamen okmányt lefordítás végett beadtak. Megvan a pergamen is. Arany, dombormü-pohár, ezen fölirattal: „Inventam szilágy csehianum 1766." (Azaz a csehi vár romjai közt találtatott, 1766-ban.) Mocsolyán: meszely es ezüst pohár; talpán: „Labadi 15 Ferencb 90" körirattal. Sz. - Csehben:a templom keleti karja fölött nyúló bolthajtás kiálló kövére: „East. 1519, Con. 1601. Rest. 1604." stb. Aranyos ezüst pohár, talpán „1714-ben a magyar pacal i ecclezsiának adta árva Kapi Anna." Abrosz, rávarrva: „Catbarina Zechi, 1611. Sig. Prepostvári, consors." A d i ó s a d i egyház levél-ládájában régi pergamen : „Divisio possessionis Od, anno 1349." Ismét: „Divisio super possessionibus OdetMacsala, in cottu Zolnok, anno 1355." Nagy-Doba: 150 fontos harang, góth felirattal, melyet kolozsvári ref. tanár, néhai id. Szilágyi Ferenc igy olvasott: „Scalpsit Mathias, Marcus et Joanes, ao. 1001." Hab ad: 6 mázsás harang, ráöntve: „1619. Paulus Wesselényi" stb. Középső harang „Spectabilis ac magniíicus dominus comes Stefanus de Bathor, judex curiae me fieri fecit, MDCIII" (1603). Belől aranyzott, remek antik kehely. A s ii 1 e 1 m e d i templom keleti oldalán a gr. Korda címer alatt következő szavak: „Magy ar helység Sülelmed. Templomát régen a tatár elpusztítván, újból építtetett 1811-ben." A c i k ó i templom bejáratánál pedig a gr. Toldalag és b. Bánfi címer felett: „Egy hián 1800-ban végeztetett El és ugyanakkor fel is szenteltetett. Ez helység régentén magyarokból állott, Kiknek száma már ma tiz gazdára szállott!" Siilelmed — hol jelenleg alig egy-két magyar családra akadni — a templom negyvenhat év előtt történt újra építésekor még egészen magyar helységnek van irva; az 1800-ban még megvolt tiz cikói magyar család száma is már körülbelöl felényire olvadt. Mindkettő megdöbbentőleg kézzelfogható példája az erdélyi református magyarság szem előtt történt eloláhosodásának, — mire Medgyes lángtolla figyelmeztette legelőbb a nemzetet, s mit — tán saját magunk és elődeink belátáshiányának, söt vétkes hanyagságának érzetében — darabig magunk előtt is, de (ha csak sz tutinkét a tények előtt behunyni nem akarjuk) hasztalan taka^atva: végre a tavali közönséges zsinat tett az ügyben, noth, féleges — és bár ne késő — intézkedéseket. A még ^iilevők megmentésére s a nemzetiségünk eieterere szállóit, olvasztó befolyás ellensúlyozására, egyes lelkipásztorok nemes buzgalmán kivül, az egyházat képviselő főhatóságtól lehet és van jogunk legtöbbet várni, melyre épen azért idővel a felelősség is kettős mértékben fog háraralani. Magyar-Baksa: elpusztult leány-egyház. 1818-ban még megvolt a templom, de már fedél nélkül. Falábon csüngő hatvan fontos harangját most csak a kósza szél vagy pajkos oláhfiúk kongatják néhanéha. M é r v ö 1 g y: itcés ezüst pohár, aranyozott szájjal; oldalán szintén aranyozott paizs, ily aláírással: „K. L. 1519." A m e n y ő i veres márvány ajtófeles, ódon kőtemplom márvány homlokzatán a Dézsházy-család címere (emberfő felett kivont kard); rajta: „Mieb. Dézsházy, 1514." Nagy kamuka-abrosz, rávarrva: „Ns. Szabó Miklós uram és felesége, a s z o m o r u 1602-dik esztendőben." Görcsönben: görög irásos cintányér. Kusatzban omladozó ódon templom, irás nélkül. Z s i b ó: veres csíku hosszú kendő ily rávarrt Írással: „Pálfi Anna adta ezen éneklő székre való keszkenőt Istenhez való buzgóságból, fogadást tevén , hogyha kiszabadítja a pogány kézből, az Isten tisztességére valamit hoz, tehetsége szerint, az mire Isten segítené, nagy jó kedvvel az Isten házában szóló mesterek eleibe. Sibón, N. M. Ao D. 1669." stb. E rövid sorozatból is könnyű meggyőződni a szóba hozott leltárak készítésének hon- és egyháztörténelmi, mint nyelvtudományi tekintetben tagadhatatlanul fontos voltáról , miért is a körlelkészeknek ilyenek készítésére leendő utasíttatását felsőbbségileg is kívánatosnak látván, ügyszeretetökbe vetett bizalommal, a csekély fáradsággal járó munkát mindenesetre magánfigyelmökbe is ismételve ajánlani el nem mulaszthatjuk. Z i 1 a h y Károly. Nézetek a Prot. Egyh. s Isk. lap 26. számában t. Nemes Béqjámin ref. lelkész ur által az egyes egyházak presbyteriumai megpendített miképeni szervezése körül. A hibát belátni és elismerni annyit tesz, mint már féligjavulni, mondja egy latin közmondás. Ugy hiszem pedig, egyházi életünk sebhedt helyeit nem annyira az elnöki és fizetési kérdésekben kell keresnünk, mint inkább másutt. Én legalább nem hiszek papot, ki az elnökség és fizetés dolgában szívesen nem hódolna és magáévá nem tenné Péter apostol eme szavait: „Legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest; nem kívánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. Sem pedig ugy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem ugy, mint a kik az Isten seregének tüköréi legyetek." I. Pét. 5: 2, 3. És valamint egyházi beszédeinkben elmondjuk: „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mind azok megadatnak néktek" Mát. 6, 33; „hogyha eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk" I. Tim. 6,8: ugy tettleg meg nem fog szégyenülni reményünk és bizodalmunk az Istenben. Hogy az egyházi élet benső és külső jólétének fő-1 tényezői a pap és a tanító, mint „a kik vigyáznak a rájok bizott lelkeikért ugy mint számadók" Zsid. 13, 17: ki von• hatná kétségbe ? Azért az egyház, kezdetétől fogva a legújabb időkig már ösztönszerűleg mindig első és főtisztének érezte, gondoskodni a lelkészek és tanítók kiképzéséről, mint a mi nélkül az egyház és iskola felvirágzása akárki előtt is lehetlennek látszott. Azonban, ha valahol, ugy itt áll az a magyar példabeszéd, hogy „egy ember csak egy ember." És ez a prot. egyházban, mely az egyetemes papság eszméjén alapult, még inkább áll, miután itt mind azon hatalom az egyház virágoztatására, melyet más felekezet a hivatalhoz köt, el