Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-18 / 7. szám

gyakról 3 órán. c) Históriából 2 órán. d) Természettanból 2 órán. — Fogalmazás 2 órán. — Dictando irás 2 órán. — Magyar nyelvtan és versek 2 órán. — Földleírás 2 órán.— Rajzolás 3 órán. — Számvetés és földmérés 3 órán.—• Hetenkint 26 órán.— Vasárnap 2 órán énekelni tanulnak. — Szerda és szombaton délutánonkint épen ugy foglalkoznak, mint a III. osztálybeliek. Gönczi Pál. KONYVISMERTETESEK. Egy községnek erkölcsi és vagyoni jóllétre emelése. Egy községnek, jelesen falusi községnek, jó vagy rósz állapota mennyire függ gyakran egy pár embertől, kik anyagi s szellemi ügyeiket vezetik, arról a közelebb lefolyt évek számos példával tanúskodnak. Hogy a tehetetlen, rest és a község jólléte iránt közönyös előljáró, még a legáldottabb években is képes egy községet megrontani, vagy későbbi hanyatlásának alapját megvetni, az annyira világos, hogy senki se kétkedik rajta. De azt, hogy a hanyatlás éveiben hivatalnoki s rendőri eljárással, papolás- és gyermekoktatással, egy vagyonilag és erkölcsileg alásülyedt községet a nyomor- és erkölcstelenségből kiragadni nem lehet, a gyakorlat, mely csaknem általánosan ez eszközökhöz folyamodik — még elismerni nem akarja. Pedig a tapasztalás mutatja, névszerint a közelebbi években, hogy mindenütt , hol a községeket világi s egyházi elöljáróik a fenyegető veszélyre figyelmeztették, vagy a sülyedésből felemelték, az eredményt a hivatalszoba kívüli belső missioi és személyes tevékenységeknek lehet köszönni. Parancsszó, erkölcsi oktatás, tanács, büntetés oly esetben mitsem használ, minden az erélytől függ, melylyel az elöljárók a község ügyeit vezetik, s az odaadástól, melylyel állásukat a község ügyeivel azonosítják. Itt saját kezünkkel kell megragadni a munkát, s az embereket egyénileg támogatni. És nem szabad egyoldalulag csak az erkölcsi, vagy csak a gazdasági jóllétet tartani szem előtt, az újjászületés munkáját mindkét oldalról egyszerre kell kezdeni. A papnak legyen érzéke az anyagi érdekek iránt, s a polgári előljáró, tudjon ott, hol kell, a népnek szivéhez szólani. Egy ilynemű tevékenységnek érdekes példáját találjuk Knecht beureni papnak egy kis müvében, mely népgazdasági szempontból nagy figyelmet érdemel. A könyvecske címe: ,,Die Hebung derSittlichkeit und des Erwerbs in der Gemeinde Beuren", és azon kérdésekkel foglalkozik, melyek a nép anyagi s szellemi érdekeit illetik; figyelemreméltó utmutatást tartalmaz a szegényügy gyakorlati megoldásához , melyről bármennyit írjanak utóvégre is csak gyakorlati uton lesz megoldható. Szerző e 34 lapnyi müvecskében Eleven képét állítja előnkbe Beuren község sülyedésének, és a rendszabályoknak, melyeket ez állapotbóli kimentésére életbe léptettek, mely irányadóul szolgálhat különösen a hanyatlani indult községek elöljáróinak, s általában érdekelni fog mindent, kinek a nép nyomora, s mind az, mit az ínség elhárítására tenni lehet és kell, szivén fekszik. A kis könyvecskében legelői Beuren község szegénységének leírását olvassuk, ugy, mint azt a szerző találta 1850-ben lelkészi hivatala elfoglalásakor. A község vagyonossága nagyon alá volt sülyedve, ugy hogy a körülbelől 1800 lélekből álló községben 6 év alatt 57 csődeset fordult e.'ő. A lakosok magányhitele, mig .ezelőtt egypár sor irásra nagj összegeket kaptak, annyira megromlott, hogy még a vagyonosabbak is a legjobb zálogra alig tudtak egy kis kölcsönhöz jutni. A házak ós birtokok becs-csökkenésére szolgáljon például, hogy egy ház, melyet 1839-ben 2500 forinton rettek, 1852-ben 810 forJnton kelt el, és egy szőlő, mely 1846-ban 62 forintot ért, utóbb 35 forinton adatott el. A barmok száma annyira apadt 6 év alatt, hogy 341 fejős tehénből csak 261 maradt. Néhány gazdag, csekély számú vagyonos, egy kisebbnagyobb mértékben eladósodott középosztály, nagy számú adósságtól túlterhelt, és igen sok birtoktalan, koldus és csavargó alkotta Beuren népességét. Névszerint a koldusság oly terjedelemre jutott, hogy az évi összeget, melyet a lakosok magányjó' tékonyságából kisajtolt évenként, legalább 1500 forintra tehetni, mig másfelől a nyilvános pénztárak 1846-ban 1847-ig 3228 forintot költöttek a szegényekre. A vándor mesterlegények által felkoldult összeget évenként 4—500 forintra számíthatni. A község nyomorát növelte még, egy a vagyonos és szegényebb néposztály közötti perlekedés által előidézett pártoskodás, mely minden bizalmat aláásott, a jogróli fogalmakat összezavarta, a törvény és annak képviselői iránti tiszteletet megsemmisítette. Azon helység, mely 1817-ben mindenütt hitelt és bizalmat élvezett, s csak egyetlen egy kolduscsaládot tartott, 1850-ben annyira volt sülyedve, hogy 60 családot lehete benne találni, mely főleg | koldulásból tartotta fenn magát. Szerző ezután a község gazdasági viszonyainak leírását adja, melyre a tárgy felderítése végett, mi is egy futó pillanatot vetünk. Beuren falu 3004% hold területen, 1728 evangelicus lakost számlál. A megmívelt, alig közepes termékenységü föld neme több 14264

/8

holdnál. A gabona-termesztés csekély, a lakosok fŐkeresetága: gyümölcs- és szőlő-mívelés. Minden nos polgár! nalc, élethosszig tartó használatra 3

/8

hold községi birtok van átengedve. A község juhlegelője 248 fr. évi haszonbért ad. A község erdeje 6026

/8

hold, és 2500 frtot jövedelmez évenként. A gyáripar igen alá rendelt állapotban van, csak a vászonszövés és szeszégetés érdemel némi figyelmet. A község vagyona 19,800 fr., adóssága 4500 fr. — Alapítványi-vagyon , melyet adósság nem terhel, 12,425 fr. Ezen gazdasági viszonyok elŐ-sorolása után, szerző a község gyors elszegényedésének okait adja elő. És ezeket feltalálja a csekély területben, mely nem elegendő a növekedett népesség táplálására, a néhány évi silány j gyümölcs- és borszüretben, a tiz év óta tartó burgonya-betegségben , a könnyelmüleg vállalt kezességekben, a jobb évekből fennmaradt fényűzésben, mely az inség napjaiban sem engedte magát korlátoztatni, a község ügyeinek hiányos kezelésében, és végre az 1848—49-ik év kártékony befolyásásában. Körülméyesen vannak leirva a szükség elhárítására tett intézkedések. Abból kiindulva, hogy a népségen, melynek foglalkodtatására s táplálására elegendő föld nincs, csak valamely iparág behozása által lehet segíteni, az elöljárók nem gyári, hanem házi foglalatosságul a fehérruha hímzést hozták be a községbe, mely jelenleg mintegy 150 nőkezet foglalkodtat, és a melyeknek sikerült müvei a párizsi iparkiáliításon méltányos elismerésben részesültek. Ezen iparág által nyert hasznot évenként 2000—2500 forintra számíthatni. A munkásnők számára kis takarékpénztár is állíttatott, hogy takarékosságra szokjanak, s keresményök elfecsérlésétől megóvassanak. Férfikezek gyapjukötéssel nyertek illő foglalkozást és keresetet, és hogy a len-és pamutszövésnek, mely negyven mestert foglalkodtat, uj életet adjanak, és hogy az iskolából kikerült fiatalságot hasznos munkával elfoglalják, szövőiskolát állítottak fel. A szövőiskolában jelenleg 19 gyakornok van, kik évenként 2600—2800 forintot keresnek. Miután a munka és kereset ily módon biztosítva volt, sikerrel lehetett a koldulás, különösen a gyermekek koldulása ellen fellépni, még a vándorlegények kéregetésének, egy e végre alapított segélypénztár által végevettetett. Hogy olcsó, tápláló és egészséges kenyérhez jussanak , s a fát is meggazdálkodják, két sütőházat állítottak, melyek folytonos munkában vannak, és a melyek által legalább 1000 forint áru fa gazdálkodtatik meg. A községtől élethosszig kapott föld mívelésére, melyet különösen a szegények elhanyagoltak, szorosan felügyeltek s a hanyagokat felelősségre vonták. A szegényebb háztartások számára kecskéket szereztek, melyeknek száma néhány év alatt megháromszorozódott. A rosz évek miatt legtöbbet szenvedett középosztály számára állatkölcsönző pénztár alapítatott, ugy hogy a községnek ismét 334 barma van, ! e mellé létesült egy állatbiztosító-intézet, s jeles fajták beszer-