Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

estre kelle újból kirándulnom, egy kedves hallgatóm eltemetésére, s így Pitestre csak karácson után fogok elutazni. 2. A szászkutiak segedelmezésére oktober végén küldöttek hozzám : Gubi László munkácsi ügyvéd ur 1 pfrt. Böszörményi József és Balog András ref. lelkész urak egy egy pfrtot. Csukás Béni és Ozsvát József tanár urak egy egy nagy tallért. Pap Károly lelkész 3 pfrt., a püspöki szegények pénztára 2 pfrt, Borsi Sándor ur 1 pfrt., és egy névtelen 1 pfrt. Összesen 14 pfrt. Ugyan e célra itt Bukurestben: Szacsvai György két húszast. Örökös József egy és félhuszast. Kovács István kilenc húszast. Kormos Ferenc három húszast. Összesen husz és fél húszast. — Ezen két összeget, hat húszas hiányával, rögtön elküldöttem biztos alkalommal Szászkutra, azon meghagyással, hogy fele legyen a t. Márk uré, fele az egyházé, a végre, hogy a templomot építgessék, a kiadásokról pontos jegyzőkönyvet vigyen a lelkész. 3. Ugyan e célra december elején : Sárospatakról Német Lajos, Metzner Kudolf és Szakácsi Dániel egy egy aranyat, két nagy tallért és egy pfrt. Tápio-Szeléről több urak 24 pfrt. Szalai István molnármester egy aranyat. Összesen hét aranyat és két tallért. Ezen összeget is elküldöttem, hogy négy arany legyen a Márk uré, és három aranyat s két tallért fordítsanak az egyház szükségeire. 4. Ngos Tisza Lajos úrtól tegnap vettem 12, azaz: tizenkét aranyat, ily meghagyás mellett, hogy „legyen ezen összeg mint alapítvány, annak idejében a magyar nemzetiség és reformált vallás érdekéből Ploestre,építendő templomnak és iskolának némi alapja." — Addig pedig, mig az építés megkezdődhetnék: ezen 12 arany kamatja, a szászkuti ref. lelkész fizetésének némi gyarapítására fordíttassék. Az alapító azonban fentartja magának, hogy majd ha ez ügyet a tiszántúli egyházkerület rendszerint gondja alá veszi, azzal egyetértve, részletesebben formulázza az alapítvány feltételeit. — Ezen összeget már ki is adtam tiz percentes kamatra, oly feltétellel, hogy ezt bármely időben fői vehessem, ha az idő magával ugy hozza. ö. Erdélyből az egész Dunafejedelemségben lévő ref. ifjúság számára küldött közelebb b. Kemény István ő nsga száz db. Nagy Péter-féle kisebb konfirmációi kátét, melynek nagy részét már el is küldöttem az illetőkhöz. Ennyiből áll ily rövid idő alatt is a hozzám kiküldött buzgó keresztyén testvérek nagylelkű adakozása. — Remélem azonban, hogy midőn a felsőbb engedély megadatik, erdélyi székely paptársaim sem fognak ezen ügy iránt közönyösek maradni, hanem sietni fognak hallgatóikkal megértetni, — a mi pedig nem oly nagy feladat,— hogy a dunat'ejedclemségbeli ref. magyarságnak a legnagyobb része az ö csontjokból való csont és vérükből való vér, kik ba az apai háztól ide átjőve, itten vallás és nemzetiségnél kül növekednek, ezért leginkább nekik kell pirulniok s egykor nékik kell számot adniok. Ezek után maradok továbbra is a t. szerkesztőségnek alázatos szolgája KoosFcrcne, ref. lelkész. rJr A m c? xi. Hálanyilatkozat. A sorsnak számos súlyos csapa?ai által lesújtottról résztvevő' szívvel megemlékezni, és a már kétségek komor homályával borított szívben az édes reménynek majdnem elaludt fáklyáját feléleszteni, nemcsak, hanem a sanyarú szükséggel küszködőnek , — a nélkül, hogy az a jóltevő kezet ismerhetné, — s igy épen nem ő haszna, hanem csupán más boldogítása tekintetéből segedelmet nyújtani: oly felemelkedett nagy léleknek tulajdona, mely ezért minden földi kincsnél drágább jutalmát, s valóban isj teni örömét csak ezen édes öntudatban találja, hogy szerencsétlen embertársával jót tett. Azonban mennél édesebben lekötelező egy részről az ily kimélő modorban nyújtott, s épen azért is nagybecsű jótétemény: annál nehezebben esik más részről az ezáltal legbensőbb hálára gerjedt szívnek nem tudni, hogy buzgó, hálás érzelmei merre szálljanak s kit tárgyaljanak. Ily helyezetten vagyok én alolirt jelenleg, midőn közelebbi napokban Debrecenből, postai uton, ezen aláírással: „Egy laicus" — ily tartalmú levelet vettem: „Önnek felette kedvezőtlen helyzete , mely szerint minden hibáján kivül, 10 hosszú évek során keresztül állandó hivatal nélkül lenni kényszerül: sok nemeslelktiletü emberbarátnak , s azok között nekem is fáj , ki e levelet intézem t. urlioz. — Én, kit talán tisztelendő ur nem is ismer; de ki tiszt, urat mind erkölcsi, mind szellemi tekintetben valódilag ismerem : szivem sugallatát követve , oda működtem , hogy néhány lelkes emberbarát hozzájárultával, t, urnák, ki jelenben minden kereset nélkül áll, némi segedelemnyújtást eszközöljek. Im e szives emberbarátok nagy készséggel nyújtott kegyes adománya , csekély adományom is hozzájárulván ahoz , 22 pforintra emelkedett. Fogadja el kérem e csekélységet jószivü emberbarátaitól , kik ezzel csupán szánandó sorsábani legszívesebb részvétüket ohajtották bebizonyítani, a a felöl nyújtani biztosítást tiszt, urnák, hogy nem áll az életpályán egészen elhagyatva szives emberbarátok nélkül. Ne kívánjon végire járni annak : váljon honnan és hogy került ez összegecske egybe ? ne tudakozódjék az emberbarátok után , kik azt összerakták , ne utánam , ki a kegyes adomány összerzésébeu eszköz voltam, mert lehet, hogy engem, — ki tiszt, úrral eddig is közelebbi viszonyban soha nem voltam — fölismerni, s velem még csak találkozni is aligha foghat ez életben." Meg valék lepetve e nemes kebelből származott sorok ál| tal, s érzelmim özönében előbb csak könyezni, de szólni nem vaj lék képes. Es noha jól esett e nagybecsű jótétemény : mindazál-I tal megvallom, pirultam e leverő gondolat mellett, hogy alamizsnát vegyek el, midőn még a jó Isten kegyelméből birok annyi erővel, hogy ha a munka teréről le nem szoríttattam volna, (mily I méltatlanul! ugy hiszem, ti nemesszivíi jóltevőim tudjátok,) a : munka terhét még hordozhatnám : azonban mivel hivatal nélküli ! számos éveim alatt szintúgy minden elemi csapásoknak, minisok ; és tetemes károknak csaknem folytonos tárgya valék; s épen a közelebbi napokban is igen érzékeny kárt kénteleníttettem val-i lani, ennélfogva tagadhatatlan, hogy amiatti keserű bánatomat nagyon enyhíté e legalkalmasabb időben érkezett becses adomány ; kivált pedig ártatlan nőmnek régóta ömlő keserű könyüit megédesíté; jól esett az nemcsak mint adomány, hanem mint arj róli bizonyítvány, hogy nem erkölcsi hibámért szenvedek hivatal nélkül; de egyszersmind annak is drága záloga, hogy vannak ne -mesórzelmü keblek, kik szomorú sorsomban szives részt vesznek; és így — a becses levél szavaiként — nem állok az életpályán egészen elhagyatva szives emberbarátok nélkül; noha midőn ottan-ottan némelyek általi hideg mellöztetésemet vérző kebellel j kéntelen vagyok tapasztalni, — mely miatt mostoha sorsomnak rám súlyosodott csapásai ezerszerte nehezebbekké válnak -—• elkeseredve emlékezem a római költőnek ama panaszos szavaira: Donec eris Félix stb. Te azért, ismeretlen nagylelkű férfiú! ki nemesérzelmü szi! ved önkéntes sugallatát követve, másokat is szomorú sorsom eny! Intésére felszólítani szíveskedtél; és ti is , tiszta keblű emberba-1 rátok! kik szives készséggel kegyeskedtetek nagybecsű adományotok által ínségem súlyos terhét könnyíteni: engedjétek meg, ha szivemnek ily magasztos kegyetekérti legforróbb érzelmeit magamba nem fojthatván; sőt elfojtani legszentebb kötelességem bűnös mulasztásának tartván: igen becses adományotokért; s igénytelen személyem iránt ez által tanúsított igen drága figyel metekért buzgó hálámat s legmélyebb szívbeli köszönetemet, — máskép nem tehetvén , — ezennel liirlap utján kívánom nyilvá nítani; és — a mint esdekelve kérem : ugy hiszem is , hogy az ilyen áldozatokban gyönyörködő Isten, a mely jót kegyesek voltak velem tenni titkon : azt egykor megfizetendi, s fizesse is meg néktek ezerszeresen nyilván ! Egy régóta hivatal nélkül j nyomorgólelkész.