Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

szilárd képe minden egyes betűnek, s a megnyert szabad, friss és erős hordozása a kéznek a végre, hogy minden iró tagoknak szabadság és törvényszerű mozgékonyság szerez tessék, hogy a növendékek minden iratvonást önállólag teljesen, gyorsan, szépen és időtartamra, tehát az élet számára irni tanuljanak; más oldalról az összes tanítás szabályozva az üteny által: —azt eszközli, hogy a tanítás alatti minden cselekvés és eljárás, határozottan, élénken s szabályszerüleg, de a mellett mégis könnyen és kényszer nélkül történik, és hogy minden növendékek egyszerre és egyformán foglalkoztatnak és képeztetnek ki. A gyenge és henye folytonos ösztönt és buzdítást nyer — ö a többiekkel együtt sodortatik, — a képesebb és gyakorlottabb mindig nagyobb készséget és biztosságot talál. A könnyelműnek és felületesnek gátló zabla és jótékony korlát szabatik, — s a mulasztó és rest szünet nélkül ingerlő ösztönt s munkásságra serkentő sarkantyút kap. Végre az Írástanítás, az által, hogy ő a maga — a szélesebb értelemben vett Írástanítással, a helyesírás és togalmazástannali öszszeköttetéséből soha ki nem ragadtatik, hogy állandó tekintettel van az olvasás-, szó- és mondattanra s a maga oktatási és gyakorlati anyagát mindig ezen vele rokon tantárgyakból kölcsönözi, jelentékeny fontosságot nyer, s oly ismereteket s nyelv- és beszédbeli eredményeket vesz célba a növendékeknél, melyek soha elég korán és elég bizto san el nem érethetnek. Szticslstván, sárospat. főik. rajz- és szépirászati tanár, i BELFÖLD. A tiszai ev. kerület iskolai adója. — Az isko- j Iák , egyházunk gyökereinek táplálására történt annyi fel-Í '/Alitások és áldozatok után azt kellene méltán várnunk, b-tgv minden hü prot. kebelben meleg részvétre találand Közügyünk, mely részvét egyedül képes autonomicus tano- j dáinkat fentartani és felvirágoztatni. Annyival szomorúbb érzettel olvastam az ev. hetilap 48. számában a f. é. nov. 1 6 kán Jolsván tartott gömöri esperességi gyűlésről szóló tudósítást, mely egy részről kerületünket igazságtalan váddal illeti, más részről pedig a gömöri esperességnek fizetéstöli vonakodását oly ürügy által palástolja, melyet iskolai ügyünk érdekében valódi becsére leszállítani közkötelességnek tartom, nehogy iskoláink felsegélése ismét elhalasztassék. A Nyíregyházán tartott kerületi gyűlés ugyanis a 43 r/.er lélekből álló gömöri esperességtől ideiglenesen másfél ezer pfrtnyi összeg fizetését követelte s ezen összegnek az egyes egyházakra leendő kivetését az esperességi gyűlés legjobb belátására bizta: a fennevezett tudósítás szerint pedig a gömöri esperesség arról vádolja a kerületet, hogy ezen adót „elhamarkodva s egyházi autonomiánk érzékeny sértésével behozta volna, s a nélkül, hogy a községek s esperességek az iránt megkérdeztettek volna", miért is „számos ovások" történtek. Ily állításokkal szemben, valóban kételkedhetnék az ember rajta, hogy az utolsó nyolc év óta élt-e vagy álmodott?! és csodálni kell a tudósító ur elbizakodását, melylyel nyolc évi határozatokat egészen mellőz- j vén, az ügyet ugy tünteti elő, mintha erőszakoskodás szüleménye volna. Tisztelt gömöri urak, rokonink az Úrban! ! hát az 1851-dik évi eperjesi s rimaszombati, az 1854 dik évi dobsinai, az 1856-dik évi iglai, az 1857-dik évi rozsnyói kerületi gyűlések, melyeken törvényesen voltatok képviselve, nemde a ti befolyástok- és beleegyezéstekkel határozták-e a tudós és a diasporában tespedő szegény népiskolák felsegélésére, a hittanintézet és a tanítóképezde fentartására szükségelt összeg kivetését? Tudjuk, hogy a különféle kulcs szerinti kivetés csak azért halasztatott, mivel a tervezett adó behajtására a m. kormány kegyelmes jóváhagyását s a polgári hatóságok segédkezését megelőzőleg kieszközölni célirányosnak látszott. De annyi év óta most j tiltakozás- és váddal előáll egy kebelünkbeli esperességnek egy része, s lobogójára épen akkor tűzi e jelszót : „Nem adózunk!" midőn a sz< mszéd kerületek dicső példája és az áldott Gusztáv-Adolf-egylettől nyert bő segedeiem-pénzék hathatósan intenek, hogy mi is adózzunk; kivált pedig ott adózzunk szívesen, hol — mint Gömörben — 29 lélek után 1 frt., tehát 1 lélek után 2 pkr. esik. Hiszem azonban, hogy a bár kisebbségben maradt buzgóbb gömöri férfiak, kik között kerületünk nagyérdemű tagjait tisztelni szoktuk, a tervezett küldöttségek által egyelőre legalább az egyházak egy részében nem erőtetés, hanem felvilágosítás által a buzgalmat annyira felébresztem fogják, hogy a kivánt közcél elérésére erejökkel házzá járulandanak. Maga a tudósítás elárulja szinezetét. Azt mondja ugyanis, hogy a gömöri tótajku egyházak mostani ingerült hangulatát a tótoknak a felsőbb tanintézetek iránt esperesileg indokolt s pártolt, de kerületileg határozottan visszavetett követeléseik" okozták. Tehát a tót particularismus nem átalkodik egész iskolai ügyünket a vallásosság és népnevelés kárára veszélyeztetni, s meg nem elégszik azzal, hogy valamennyi felsőbb tanintézeteinkben, ugy Eperjesen s Késmárkon, mint Rozsnyón, a tót nyelv helyes megtanulása a tótajku tanulókra nézve kötelező tantárgy, hanem azt kívánta Nyíregyházán, eltérőleg a többi esperességek által képviselt más tótoktól, hogy felsőbb tanintézeteink minden osztályban legalább egyegy tantárgy tótul adassék elő, s hogy a kerület közköltségen tót akadémiát alapítson, — holott egész kerületünkben nincsen akadémiánk. Meg kell vallani, hogy e kívánat a lehetlenségek sorába tartozik részint pénzszegény körülményeink miatt, melyeken épen a tótajku egyházak segíteni legkevésbé hajlandók ; részint pedig azért, mivel ha minden osztályban egyegy tantárgy tót nyelven adatnék elő, a tótul nem értő magyar és német ifjúság kirekesztésével intézeteink , melyek tanáraik számát szaporítani erőmegfeszítéssel sem képesek, mindnyájan kizárólag tót intézetekké változnának, mi megint igazságtalanság volna kerületünk többi nemzetiségei s tiszteletlenség az alapítók ákaratja iránt. A kerület, minden igazságos követelések kielégítésére lehetségig hajolván, azt is rendelte a tanítóképezde szervezése alkalmával, hogy a tót tanulók számára minden tantárgyaknál a terminológia tót nyelven is adassék, s még e határozat is nehézségekre talál, mert fehér holló azon ember, ki valódi tudományos és szakképzettségén felül, mind a három nyelven tökéletesen jártas legyen. Kérjük tehát Gömört, hogy túlzott követeléseit lehangolva, az egyességet ne zavarja, a közjót ne akadályoztassa, mert ezáltal, hogy a test szenved, minden tag szenved. Reméljük , hogy a dolgot előítéletek nélkül, felfogó s egy- •» házuk üdvét szivén hordozó prot. atyánkfiai, az iskolai ügyünk fölsegélése körüli buzgólkodást jelen szent kötelességök és a Krisztus országa építésére tett hasznos szolgálatnak fogják tekinteni. Jelszavunk legyen: „Fizessünk, fizessünk mindnyájan, fizessünk mindnyájan szívesen és kiki erejéhez képest !u M á d a y Káról y, pap és kerül, jegyző. Veszprémi heh?, hitv. egyházmegye. Dec. 6.— Történt dolgokat, vagyis egyházmegyénknek jelen állását akarom levelemben röviden elősorolni, — és ezek csak kis3é mutatják életrevalóságunkat, — ha továbbra is így maradunk, bekövetkezhetik a bizonyos halál! Nyiltan szólok, szívesen engedem magam cáfoltatni. Köztudomásu dolog, hogy egyházkerületi gyűlésünk nem lehetett! Pedig több sérelmes ügyek bölcs belátással akkor intéztettek volna el. A mi egyházmegyénket illeti, a több évtizedes szokás szerint, — hogy jó-e vagy nem, azt nem vitatom, — itt a megyei gyűlés, Gergely-nap, március 12-ke előtt hat héttel szokott végbemenni. Egy év ! mily sok idő ! Különösen ha nőttön nőnek a bajok!!! De lássunk néhányat azok közül.