Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

Először is van többféle pénztárunk. Például a lelkészi s tanítói özvegyek pénztára, — de hogy mennyi van e tárban, évenkint mit jövedelmez, mi a plus, vagy minus? ezt már nem szabad, nem lehet tudnunk !!! Mondják továbbá, hogy a „Sárospataki Füzetek", a „Prot. Egyh. s Isk. lap" az egyházmegye pénztárából előfizettetnek, — a 37 anyaegyházat azoknak mindegyike sorra tartozván látogatni, — maholnap lejár ez év, és részemről sem egyiket, sem másikat nem láttam!!! — Az a régi, sokak szerint táblabírói conservativ korszak e tekintetben mégis jobb volt, — mert mint élő tanuk állítják, az egyházi lap, akkor is az egyházmegye pénztárából rendeltetett meg: de 24 vagy 48 óránál tovább egy helyt nem maradhatott;— ma, mint már kijelentém: minden megváltozott !!! Mondják azt is, hogy az egyházmegyének valami külföldi tudományos lapja is jár. Címe nem könnyen jut eszembe , mivel ezt sem látom. De mégis: „Literatur-Zeitung" ! Mivel nem lehet, nem szabad olvasnunk , — innen gondolom, hogy méregdrágának kell lenni! Mondják még azt is, hogy van az egyházmegyének thekája. Igenis, thekája, szoros értelemben véve; most nem sokára leend, fizetvén egyházunk is 10 vkrt., a könyvek pedig már megvannak. És én e kincstömegről, — hol és ki kezelése alatt áll? — soha semmiféle jelentést nem olvastam! — Mit tudhat így az ifjú nemzedék , hogy mije van, volt, vagy lehetett ?! Az egyházlátogatásról — visitatio — kellene még néhány jellemző vonást felmutatnom, — de igy, haazUrakarandja és élünk — készülőfélben lévő cikkemből kellene anticipálnom, — róla általánosságban csak annyit, hogy az eredetiségéből kivetkezett, alig ismerhetni rá! A praestandák , különféle fizetések játszák itt a főszerepet, — a szegény, alásülyedt egyházak hogy, mikénti állása, — jövőre halasztatik! Van egyh. megyénkben egy jelentékeny egyház, mely a főiskola szervezésére ajánlt összeget, most már másod ízben tagadta meg. Végül, többször volt erélyes felszólalás— minden kivitel nélkül, — a stolaris dijak ezüstértékbeni fizetése felől, — most, a pénznemek jelen változtával, ahoz csakugyan van, lehet reményünk. Csakhogy megjegyeztetni kérem, pl. a tehetős egyház egyes adózó tagja évenkint fizetett: 10 krt. váltóban, ezentúl uj pénzértékben ugyanannyit fog fizetni, — az egész összegből ki fog kerülni a lelkészi 60, a tanítói 30 frt. Míg NB. kis egyház tagja, addig is 30 krt. fizetett váltóban, — ezentúl ezt uj pénzértékben fizetvén, mégsem fog kikerülni a lelkészi 30, és tanítói 15 frt., hassak a 30 krron fél forintot nem értünk. A kis egyházakra nézve, ugy látszik, ez uj rendszer terhes leend. Levelkémet bezárva, kijelentem: hogy soraimnak nem volt célja, erélyes e. megyei elöljáróságunkat csak távolról is sérteni, gyanusítni: mert mindenkor tisztelettel hajlok meg a koszorúzott fők előtt; — csak némely tényeket akartam röviden elmondani. Zeru s. Nyíregyháza, dec. 15. 1858. —r Furcsa, de szomorú is az én állásom: protestáns vagyok, és mégsem szólhatok egyházam ügyeihez ott, hol tulajdonképen kellene is, jogom is volna szólani; és ide kell folyamodnom egy kis helyért, hogyha már kell, az egész pröt. világ előtt szóljak. A nyíregyházi ev. egyházban, mely 14 ezer lélekből áll, minden bajnak az a forrása, hogy a ki nem presbyter, annak semmi joga az egyház ügyeibe avatkozni, és azokhoz hozzászólni, nálunk pedig presbyter nem lehet senki, a ki bizonyos cotteriával nem szövetkezett, vele nem pajtás, nem koma, nem sógor stb. mert nálunk nem az egyh. közönség, a híveknek tömege, mint a törvény szerint kellene, választ magának egyházi elöljárókat, hanem az érintett cotteria csak amúgy maga jószántából presbyteriummá alakult és maga kebléből választ felügyelőt, curatort és mindent, ránk pedig kiveti az egyházi adót, behajtja — és arról nekünk soha nem számol, — az egyházi közgyűlés soha nem tartatik meg; miután pedig én, és velem többen, az említett cotteriával felebbb mondott viszonyokban nem állok, azért nem lehetek presbyter, a mi ugyan még nem baj, és engem nem is bánt, hanem az már szörnyen bánt, hogy látván miként ezen mi nagy egyházunkban a dolgok nem mennek sem ékesen, sem jó renddel: mégis a botrányt tűrnöm kell; mert a mi presbyteriumunk — kérdem a t. olvasót, a fenálló törvényeink szerint lehet-e így neveznem őket! — no de ezen mi presbyteriumunk — azaz voltaképen csak néhány ügyvéd, egy orvos, egy mérnök stb. legfelebb tiz egyén, vezeti az egészet, viszi a merre neki tetszik és így aztán az egésznek nevében a 14 ezer léleknyi hívek kizártával cselekszik, a mit akar, — persze a nyíregyházi egyh. firmája alatt. Hogy mindez nincsen a maga rendin, azt mindnyájan tudjuk, de tudja azt a hegyaljai nt. esperes ur is, de a jámbor férfi behunyt szemmel nézi! hát a helybeli tiszt, lelkész urak — kérdi tán a t. olvasó — miért ném tesznek róla? tehát tudja meg az olvasó, hogyha van méltatlanság, gorombaság, s több ilyfélék, azt régi szokásuk szerint már mind oda vagdalták lelkészeink fejéhez azért, mert a mostani két derék lelkészünk csak picikét kezdett mozogni és javítani: és már is majdnem criminálitast fogtak reájok s kevésbe múlt, hogy ki nem dobálták. Itt nincs orvoslás, és sehonnan nem is remélhető. Hanem egyik intézkedését presbyteriumunknak lehetetlen szó nélkül hagynom, tehát itt szóba hozom és a prot. közönség ítélete alá bocsátom. A nyíregyházi ev. egyházban legfellebb nyolc — mondom nyolc német ajkú atyafi van, — és ennek kedvéért eddig egy évben egyszer megtartatott az istenitisztelet és az urvacsorája és kiszolgáltatott német nyelven s ez gondolom, helyeselhető, de elég is és ezen atyafiak be is érték azzal; hanem most a presbyterium a nélkül, hogy a német atyafiak kértek volna, évenként három német istenitiszteletet rendelt, parancsolt, kérdem már most volt-e, s van-e joga a presbyteriumnak oly nyelven szervezni és állandósítani istentiszteletet, mely nem a gyülekezetnek nyelve? én kerekdeden tagadom, mert a templom nem a presbytereké, hanem az ekklézsiáé és csak ennek beleegyezésével lehet más nyelvű istentiszteletet rendszeresíteni és állandósítani, és épen azért ezen intézkedés által elárulva látom az egyházközségnek törvényes függetlenségét, szabad rendelkezési jogát, autonómiáját, a legfényesebb értelemben; — ha vegyes ajkú nagy városainkban minden 8—10 család számára külön istenitiszteleteket rendezünk, akkor saját istenitiszteietünk tartása lehetetlenné válik. Hány magyar van a külföldön, és tán az ő kedvéért valahol megtartják-e a magyar istentiszteletet ? Bizonyára sehol, tagadom is a szükségét, nem is folyamodott érte senki. Ezen okoknál fogva nem helyeslem a presbyter uraknak szóban lévő intézkedésöket, és mind magam, mind többek nevében itt, a hol szólnom lehet, óvást teszek, azt törvényellenesnek, és azon botrányos önkénynek kifolyásául tekintem és tartom, melyet a reformáeio lecsapott ugyan, de a nyíregyházi evang. egyházban ismét felütötte fejét. Egy nem-presbyter. A helv. hitv. bárándi egyház lelkészétől. — F. 1858. dec. 14. és 15. napjain Báránd községnek 11,000 holdra terjedő határa felett úrbéri viszonyokat megszüntető egyesség vitetvén végbe: ennek, az egyházakat és iskolákat illető pontjait kívánom közleni. A volt földes ur n.-váradi 1. sz. püspökség teljhatalmú megbízottja uradalmi igazgató ügyész t. c. Göndöcs István ur, a vallásos kegyességéről ismeretes püspök Szaniszló Ferenc ur cs. k. b. t. tanácsos, és az ausztriai cs. k. vaskorona rend I-ső rendű vitéze ö excellenciájának szellemében járt el megbízatásában; az egyházak, iskolák, és az azokban hivataloskodók részére szép ajánlatokat tevén elő-