Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

intéavcny szerint, még ina is több helyen maga egészíti ki önmagát. Hanem a presbyterválasztásoknál alig van ma már a kanonszerii kellékek közül egyébre tekintet, mint arra, bogy a választandó a maga táisai közt némi személyes súlylyal s tekintélylyel birjon. Azt, hogy buzgó hitii egybáztag foglaljon csak egyháztanácsosi széket, alig tekinti és ilyenek hiányában nem is tekintheti a gyakorlat. ; Pedig, inkább semmi presbyter, mint bitetlen — bár a vi lágclsőkülbecsiíletcsségévelbiró ! Aki én velem nincs, én ellenem van az! mondja a Krisztus. Az ilyen, az egybáz üdvét minden természeti jósága mellett is martalékul hagyandja a külérdeknek s politikának. —• A hatóság pedig, melyet a presbyteriumok a községekben gyakorolnak, csak igen kevés helyen erkölcsi, — közönségesen csupán gazdászati *), több helyen egy szerencsétlen ellenőrködés, melynek gyászos eredménye nem bizalomébresztésc a nyájban, hanem bizalmatlanság kelesztése a lelkész és községe közt, ugy hogy ez annak minden szavát latolja, kétségbe vonja és fel se vegye. És ez természetes hatás minden oly helyen, hol magok az elöljárók hittel nem birnak s az evangyéliomi szolgálat fentartását csak világszerint mellözhetlen, de semmi észlelhető hasznot nem hozó tehernek tartják. —Ugyanezek közt az egyház gazdászata i«, mint több helyett tapasztalható, természetesen nem oda irányoztatik, hogy az egyházközség anyagi java hü gonddal s keresztyéni áldozatokkal szaporíttassék: hanem hogy miként kelljen legkevesebbet kiadni a kiáltó szükségletekre, hogy így a léha gazdászat mellett leolvadt egyházi jövedelemből is maradhasson fen valami a kezelök használatára. — Azonban a presbyterium gazdászati teendőinek másik ága a belhivatalnoki íizetések felrovása és néhol, beszedése is, Látni való, hogy e dijakat is, miként kezdetben a buzgóság alkotta, ugy jótékony beesőkben s igaz értékökben csak a buzgóság tarthatja ma is meg: a nélkül ezek körül is több a presbyteri eljárások ártalma, mint haszna, mert a fizetésfelrovásoknál levonnak kétségkívül, a mit levonhatnak és a bevételnél felbecsülik a hitvány terméket is a mennyire felbecsülhetik. — Mind oly hiányok, oly sebek, melyek csak a hitbeli lágymelegség buzgalomra hevítése által orvosolhatók. De miképen ? 11 a annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok im ez hegynek: menj el innét amoda, elmenne és semmi lehetetlen nem volna néktek (Mat. 17, 20.) mondja Jézus: tehát csak igazán hivő és nem lágymeleg hitű pásztorok által — és ha, e sem hév, sem hideg elöljárók és tekintélyek nagy számát nézzük nem is egyesek, hanem az öszszcs felvigyázók egyesííett ereje — tán az egész evangyéliomi egyházat átlengö uj szellem által, — a mely míg ugyan erősen nem fuj s io'set és tagokat mindenütt át nem hat: ne add Uram Isten nekünk — mit mindnyájan oly epedve várunk — ne addmég azt a zsinatot sem érnünk! — Egyesek, helyben lakó )ásztorok, a magok tekintélyes híveik, — elöljáróik iránjában e visszaélés gyökeres megszüntetésére törve: mártyokká ugyan lehetnek, de diadalt — a sokszor békés egyefertés külszine alatt terjedő hitlenség felett alig nyerhetne;. Küldj bár ellenem ellenséget, ki nyiltan ellenszegül Kisztusomnak és az ö evangyéliomának: én a hit és igaság fegyverével leverendem őtet, kiragadom kezéből kecses nyájamat: — nem így a külsőleg keresztyén vezetet csábos hatása, — nem így a hitben fogyatkozott elöljáók vezetése alól. Próbálj ma nyil tan szólani s munkáh ellenök, s száműzni fognak, mint Kálvint Genovából. Eyetlcn orvoslat: a nagyobb kormányzó testületek össesített közrehatása, erélyes intézkedése az egyes cgyázközségek presbyter iumain ak általános r e o r m á 1 á s á r a. Ö13 elem a k ö z é p. Kája, a szószéken kivül is buz*) A hajdani, rendőrhaiság módjára őrködő, iitésző, fegyelmező » büntető prcaKeriuiuukuak épen ellentéte : egyik szélaüfcég után a mási K. A. dító'lag, — hitclevcnítőlcg s crkölcsjavitólag hatni, egy erkölcsi presbyterium által oly kívánatos és sikeres is volna, de a nélkül is kötelessége minden lelkésznek: azonban e socialis hatás útját megnehezíti s bevágja a népre különben is aránytalanul súlyosodó egyházi fizetések beszedésének nyomorúságos módja. Láttam, minő alkuk mellett megy ez ott, hol a szegény belhivatalnoknak évenként hónapszámra kell vele küzdeni s egyik oldalról azt a sok méltó és méltatlan panaszt, sokszor szemtelenséget, — más oldalról saját szolgálatát és szükségeinek súlyát kénytelen folyvást öntudata mérlegébe rakni! Láttam, hogy megyen ott, hol a belhivatalnok segélyére presbyterek állnak, mint kell ott folyni a rosz szokás erősítette traktáknak, s mint viselik mégis magokat a jól ellátott elöljárók felbecsülésénél a fizetendő terméknek — mint hallgatnak el minden feltűnő hiánynál: mindaddig, míg a szegény belhivatalnok elvégre maga nem teszi ki magát nyilatkozatával a kellemetlea vitáknak; vagy ha szóltak, hallottam, mint nyilatkoztak az egyházi szolga kárára: minthogy a hiányosan fizető vagy vérrokon, vagy sógor avagy jó barát volt. — Mely megalázó dijazásmód mellett aztána szószékben kedvelt lelkész s az iskolában méltányolt tanító, lett sokszor egyetlen szóváltás miatt gyülekezete előtt gyűlöletessé s megszakadt közöttök a bizalom lánca, melyen nemesb érzelmeiket s szebb meggyöződésöket egyedül önthették volna híveik kebelébe. Megnehezíti továbbá a társalgási uton gyakorlandó lelkészi gondot a nép irányában, a mint már érintettem, a tőle figyelemmel kisért tekintélyes hitfelek és elöljáróság példája. Ha boldogabbak sem látják szükségesnek míg csak vasárnap is templomba járni; nem, az ott olykor hallott kötelességeket gyakorlatba venni: mi természetesebb, minthogy a népben is kétség támdajon ingadozó hitének tárgyai iránt s hogy mind mélyebben siilyedezzen a hitlenség hinárába?! Ha az elöljárók tágielkiismerettel folytatott egybázgazdászata szemök előtt áll: miért ne hinnék a gyülekezet szegény köztagjai is, hogy mint amazoknak, ugy nekik is joggal részök lehet Istene közáldásában, holott az egyháznak épen ők dolgoznak? Ekkép adósoküá teszik az egyházat és a helyett, hogy az ősök példája szerint az Isten dicsőségére folyvást áldozni ők is tisztöknek tartanák: követelik, hogy a hitbeli elődök Isten dicsőségére szentelt alapítványaik az ö szemelyes könnyebbségök forrásaivá váljanak, azoknak hasznát, ők élvezzék termékeit fele árért nyerjék! íme ezekben mutatkozik amaz, egyes községek fejeit s tárgyait nagy terjedelemben elzsibbasztó vallásos 1 á g y m e 1 e g s é g, melynek megorvoslása hitfeleim minden lelki erejét méltán igényli: a mit is én, a prot. egyházat ujabb erővel átlengő evangyéliomi közszellemtől s összes kormányzó testületünk oda irányzandó működésétől várok, hogy az egyházak újonnan rendeztessenek, azoknak elöljáróivá csak lélekben buzgó munkás hitű tagok választassanak, kik a népet a társalgás és egymássali érintkezés minden pontján Istenhez terelni, lelkipásztorukkal együtt tisztöknek tartsák. Addig is, a pásztort és nyáját legsiralmasabban elkülönítő fizetési súrlódások eltávolítására, ajánlani bátorkodom, hogy minél magasb helyről s közösb tekintélylyel határoztatnék meg: miszerint e fizetéseket a belhivatalnokok egyedül csak presbyteriumaik által, községi gondnokjok kezéből vegyék s vehessék át. Hogy pedig a presbyteriumok visszaélései ellen is a fizetés értéke s mennyisége biztosíítassék: minden belhivatalnoki fizetés módosíttassék akképen, hogy benne a fizetendő termék neme félreérthetlenül kijelölve legyen: pl. rostált tisztabuza, vagy kétszeres, vagy rozs stb. mennyisége pedig esalhatlan mértékkel üzettessék, tehát a bizonytalan mennyiségű keresztes élet és szekérszéna helyett, igazságos arányban átszámítandó vékás élet és mázsa széna-fizetés hozassék be. S vettessék vége valahára annak a másutt hallatlan visszaélésnek is, mely szerint az egykor ezüstben teljesített egyházi íizetések, a szegény belliivafcalnokok kárára, min-