Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-18 / 50. szám

1273 1257 1273 5. Váljon helyeselhető-e az az elv, hogy párbért, azaz egyházi adót csak az fizessen, a ki házasságban él vagy élt, a nötelenek és hajadonok mentesek legyenek a fizetés e nemétől, melyet a nagycsaládn szegény hordoz? nem kellene-e inkább legalább a nőtelenekre kétszeres, sőt háromszoros párbért róni ? — Hasonlókép : G. Ha valamely férfi özvegységre marad és azután jóllehet módja volna benne, meg nem házasodik, mert az özvegyi állapotot magára nézve kényelmesebbnek tartja, nemkülönben a vagyonos özvegy nő érdemlik-e csak ezért, hogy fél bérre szállíttassék tartozásuk ? 7. Váljon megegyezik e az osztó igazsággal, hogy a szegény, kinek még csak saját hajléka sincs, bármily cím alatt szintannyit fizessen, mint a gazdag, pl. a mely özvegyföldbirtokosnak két házas cselédje van, ezek, — kiknek gazdújok és annak dolgával való elfoglaltatásuk alig enged annyi időt, hogy egész éven át csak egyszer vagy kétszer is templomba mehessenek, — mégis négyannyi párbért fizessenek, mint gazdájuk. 8. Ha a vagyonosabb lakosok cselédei, napszámosai s magok az alsóbb rendű tanítók és más hivatalnokok és iparüzők többnyire a szegényebbek gyermekeiből telnek ki: és ha ezeknek magok azon vagyonosabbak és gazdagok annál több hasznukat veszik , mennél jobban vannak azok iskolázva, annál több kárát vallják, mennél durvábbak és tanulatlanabbak, — váljon akár az igazsággal, akár saját érdekeikkel megegyez-e az, hogy ők az iskolafentartás költségeiben vagy épen semmi, vagy aránylag sokkal kisse'ob részt vegyenek, mint a sokgyermekü szegény ? nem kellene-e külön tanítói bért vetni az olyanra is, a kinek gyermeke nincs, sőt a ki nem házas? 9. Váljon illő-e, hogy ma, mikor a pénz becse az iparmüvek, különösen a ruházatbeliek irányában annyira csökkent, mikor a haladó kor a műveltségi szükségeket annyira megszaporította, de egyszersmind a keresetnek is annyi ujabb forrásai nyiitak meg, s a fényűzési hajlam annyira kifejlődött, hogy egy közönséges iparüző is tisztességesebben ruházkodik, mint hajdan az előkelő birtokos,—• midőn mindenféle cselédeknek és napszámosoknak bére is annyira emelkedett —: iilö-e, mondom, hogy egyedül az egyház szükségleteire szánt adózás és az egyházi személyek fizetése maradjon azon az alsó fokon, a melyen volt ezelőtt 100 évvel is? 10. Váljon , ha az egyház tagjai rendes tartozásukat éveken keresztül is elmulasztják beadni, lehet-e az ilyenek ellen és micsoda kényszerítő eszközökhöz lehet nyúlni? — Végezetre: 11. Váljon a hol vallásos, buzgó, értelmes, erényes, erélyes és tekintélyes presbyterium vagy consistorium helyett az egyház ügyei és az egyházi hivatalnokok sorsa vallástalan, értetlen, erénytelen, de annál vakmerőbb és szemtelenebb szájhősöknek, demagógoknak, és ezek által izgatott tudatlan , szűkkeblű és irigy ochlocratiának önkényétől és szeszélyétől függenek, mehetnek-e ott a dolgok ékesen és szép renddel ? Mind ezen kérdésekre — ugy vélem — nem nehéz a feleletet kinek kinek saját fejében és szivében feltalálni. Én tehát csak azzal az általános óhajtással rekesztem be soraimat: Adná Isten, hogy a valamikor és vajha minél elébb egybegyűlendő magyarországi prot. egyházi zsinat, föfigyelmét az egyes egyházak kormányzásának rendezésérefordítaná és azokban a kormányzási jogot és befolyást ne ochlocratiai elvekre fektetve, azaz : ne azt tartaná maga előtt, hogy kiki a mily mértékben járul az egyház szükségei fedezéséhez : abban a mértékben birjon annak ügyeire beavatkozási joggal és döntő szavazattal, és így ha egyformán fizet, egyformán is lármázhat: mert én legalább képzelni sem tudok annál fonákabb és nevetségesebb rendszert, mint szellemi és kivált vallásos és erkölcsi intézetek igazgatásának jogalapjául csupán az anyagi hozzájárulást venni fel. Váljon lehet-e gondolni, hogy vallástalan, buzgóságtalan > erkölcstelen tag bármily adományokkal járul is az egyház szükségeinek pótlásához, annak szellemi haladását és felvirágzását szivén fogja hordozni? sőt lehet-e csak azt is reményleni, hogy külsőleg vagy anyagilag fogja emelni az egyház jóllétét? nem attól lehet-e inkább félni, hogy farkasok őrködése alatt elpusztul a nyáj? — Ám legyenek tehát valamint az egyházkerületeknek és egyházvidékeknek, ugy az egyes egyházak ügyeinek élén is világi tekintélylyel biró és az egyházat anyagilag is kitiinöleg segítő férfiak, mert hiszen külső tekintély nélkül nem könnyű hatást gyakorolni a tömegre: de legyenek e férfiak értelmesek , erélyesek, legyenek kiváltképen vallásosak, buzgók és fedhetetlen erkölcsitek, és ezek annakutánna ne függjenek a százfejű néptömeg szeszélyétől; ugyanazért ne is annak köszönjék lételöket és f'enállásukat. Félre tehát az ábrándos, csillogó theoriákkal, melyeket az élet és gyakorlat kinevet és megcáfol! Félre azzal a nagy természeti jogegyenlőséggel és szabadsággal, melyet épen azok nyomnak el legtöbbször és leggaládabbul, a kik azt legtöbbször és leghangosabban pengetik ajkaikon ! Félre azzal a késsel, melylyel a tudatlan és roszakaratu mind magát, mind azokat, kik neki javát akarnák, megvérezi; — azzal a gyufával , melylyel a gyermek saját apja hajlékát is lángba borítja! Lehetnének azok jók, jóérzelmü, higgadt, vallásos emberek közt: de a mi fél és ferde miveltségíi, — s mindenek felett vallástalan korunkhoz nem valók. Erős kormány, szentlélekkel teljes férfiak, a mi időnkben a főszükség. Különben félő, hogy a mi magyar protestáns, különösen helv. hitv. egyházunk hajója, mely kezdete és így mintegy 300 év óta ugy szólván mindig csak nyavalygott és sok eröködéssel is alig tudta magát lengőn fentartani a habok felett: egy uj vihar kitörésével minden ochlocratiai elveivel és alamizsna vagy koldulási rendszerével együtt a lágymelegség, buzgóságtalanság, fejetlenség és féktelenség zavaros tengerének fenekén fogja feltalálni dicstelen enyésztét! *) Kulifay Zsigmond, kúnhegyesi lelkész. Huszt, nov. 29. 1858. — T. szerkesztő ur! Édes honunk e végpontján lévő marmaros-ugocsai egyesült egyházmegye, annak működése alig van képviselve becse3 lapjában , ennek hiányait némikép pótolandó, elmondok némely dolgokat, melyekből kiderülend, hogy egyházmegyénk is — bár kevés anyagi erővel rendelkezhetik — tesz tehetsége szerint, a mit tehet. Nevezetesen, hogy elől kezdjem a dolgot: iskoláink egy év óta oly lendületet vettek a jelenben esperes B. A., akkori isk. felügyelő ur által készített népiskolai tanrendszer életbeléptetése által, hogy 31 népiskola — csak néhány kivétellel (mert fájdalom! hol nincsen így) szemlátomást halad elő, először is a vallási tárgyakban , melyek — nem lehet tagadni — egy kissé háttérbe valának szorítva, melyek pedig első és főalapját teszik az egyháziasság előmozdítása s a vallás iránti hideg közönyösség megakadályozása s végképi megszüntetésére nézve; meglepő továbbá az értelem fejlesztése, mely nélkül szajkómódra könyvnélkülöztek csaknem minden iskoláink növendékei. így egyéb tantárgyakban is nagy könynyebbséggel s nagyobb sikerrel haladnak előre. Hogy a tanítók csekély dijaztatásuk mellett, a munkában meg ne unatkozzanak, célszerű könyvekkel jutalmaztatnak. A tanuló gyermekekről is gondoskodva van, mert közvizsga alkalmával több egyházakban némi jutalmacskák osztatnak ki köztük; különösen Huszton a legközelebbi nyári vizsga alkalmával a növelésügy iránt buzgó egyének által, *) E hosszúra terjedt cikk végén nem lehet elhallgatnunk és őszinte hálánkat ki nem jelentenünk a nagyérdemű szerzőnek ezen legkisebb részletekbe bocsátkozó, de egyházstatisticai tekintetben épen azért nagybecsű közleményeért. Bár birnánk minél több egyházakról ily részletes leírást; az ilyenek mindenféle egyházrendezési munkálatoknál megbecsülhetlen szolgálatot tennének. Szerkesztő.